Farkaslélek

Mi? [BEFEJEZŐRÉSZ]

Felébredtem. Körülnéztem, és szinte egy palotai luxusszobában találtam magam (megint). Felálltam, de visszaestem ülőhelyzetbe, mert megszédültem. Valaki bekopogott az ajtón.

-Gyere be! - szóltam.

Benyitott egy őr, majd bejött egy másik is. Suttogtak valamit, majd az egyik lelépett.

-Jobban van, kisasszony? - kérdezte kedves hangon az egyik.
-Ja. Asszem. - megint megkíséreltem felkelni, ezúttal sikerült is, de nem volt könnyű.

Mire visszanéztem, az őr eltűnt, de helyette benyitott apám. Aggódó tekintettel megállt az ágyammal szemben.
-Hogy vagy?

-Megvagyok. - Elkaptam a tekintetem és megindultam az ajtó felé.
-Nem kéne ilyen állapotban mászkálnod.

-Nem érdekel a véleményed. - kinyitottam az ajtót, és bevágtam magam után.
Tényleg nem érdekelt, hogy mit gondolt. Csak mentem a fejem után. Kimentem a szabad levegőre, fellökve azokat, akik az utamba álltak. Csak a friss levegő kellett. Elindultam az erdőbe. Éreztem, hogy valaki követ, de gondoltam csak apám az, szokása szerint. Leültem egy kidőlt fára, és csak néztem ki a fejemből. Még szédültem egy kicsit.
-Mit akarsz, apa? - kérdeztem a földet bámulva.
-Nem az apád vagyok. - jött elő egy fa mögül.
Fekete kapucni volt a fején, nem láttam az arcát, de a hangja ismerős volt.
-Ki vagy? - kérdeztem.
Levette a kapucnit, én pedig a nyakába ugrottam örömömben.
-Dave!
Felszisszent.
-Mi a baj?
-Semmi. Érted jöttünk.
-,,Jöttünk"?
Ekkor előjött egy barna, rövid hajú lány egy másik fa mögül, majd megcsókolta Dave-t. Nem hiszek a szememnek.
-Ugye ez most csak egy rossz vicc..? - bekönnyeztem.
-Nem, Kat, nem az. Ő itt Rose, a barátnőm. Apa mutatott be neki.
Olyan szenvedélyesen néztek egymásra, hogy hányingerem lett.
-Most pedig gyere velünk, elviszlek apához.
-Nem megyek sehova! - tiltakoztam könnyezve, de elkapta a csuklóm, és elkezdett rángatni.
-Rose, segíts, kérlek.
Farkassá változtam, és inkább menekülni kezdtem, nem akartam szembeszállni velük. Legalább is nem most. Tudom, hogy nem ő volt az igazi Dave. De mi lehetett vele?... Rohantam vissza ahogy csak tudtam, ők a nyomomban. El fognak kapni - gondoltam, majd még több erőfeszítést préseltem a futásba, hátha.
 De mit látok..? Dave jelenleg Rose hátasa, Rose pedig rám céloz egy íjjal. Lassan visszaérek, ha szerencsém van. A nyíl csak repült felém, egyenesen a lábamba. Elestem. Megint. A gyorsaság miatt bukfenceztem néhányat, és csúsztam is. Nagy porfelhővel a hátam mögött sikeresen megálltam az ajtó előtt pár méterre, az udvaron egy lélek sem volt. Pech. Muszáj lesz eljutnom a bejáratig. Nem veszíthetek, nem engedhetem meg magamnak. Ekkor kitörték belülről az ajtót. Dave nem volt sehol, ahogy Rose sem. Megfogták a nyilat, és kirántották a lábamból. Felordítottam, néhányan hátra is léptek. Jobban elkezdett vérezni, jobban éreztem a fájdalmat. Felkaptak, bevittek az ágyamba. Miután hívtak orvost, aki ellátta a sebemet, nagyjából tudtam a visszaváltozásra koncentrálni, így megtettem. Viszont a sebnek hűlt helye. Talán emberi alakomban nem látszódik.. 
 Visszagondolva a nemrég történtekre, heves sírásba kezdtem. Tudtam, hogy csak hazugság az egész, hogy Dave nem csinálna ilyet velem, de fájt látni ahogy őt csókolja, és nem engem. Meg kell találnom őket. 
 felkeltem a puha ágyamból, és megindultam az ajtó fele. Kilépve rajta megpillantom Őket. A pupilláim, éreztem, hogy szinte egy tizedmásodperc alatt összeszűkülnek. Ekkor összetalálkozott a tekintetünk, ő viszont azonnal elkapta az övét. Valami tényleg nagyon furcsa történt.. A szeme színe sem a rendes. Most kék lett, eltér sokkal az eredetitől. Megindultam felé, nem tudta, mire vélni a dolgot. Megérintettem az arcát, látszott rajta az értetlenség. Megcsókoltam.
 Egy hatalmas ordítással a földre esett, a fejét fogva. Rose azon nyomban letérdelt mellé.
-Te mocskos kurva!! - nézett fel rám szúrós szemmel.
Elővett egy fecskendőt, ráhelyezte a tűt, miután valami kék folyadékot töltött bele. Értetlenül néztem, mindaddig, míg majdnem belenyomta a vállába. Miért csak majdnem? Mert Dave kiütötte a kezéből. Én pedig ráléptem, ezáltal darabokra tört, a benne lévő lé pedig kifolyt. Rose menekülni kezdett. Én leguggoltam Dave-hez, a kezemet a hátára helyeztem aggódóan. 
-Jól vagy? Fáj valamid? 
Ekkor erős szorítást éreztem a torkomon. A keze volt. Reflexszerűen odakaptam a sajátomat is, de nem sokat ért. Fulldokolni, köhögni kezdtem. A karját karmolgattam, de ezzel sem jártam sikerrel, a szorításából nem engedett, sőt, egyre szorosabb lett. Könnyezni kezdtem. Elengedtem a kezét, ami a nyakamon foglalt helyet, most az eltolásával próbálkoztam. Véletlenül az arcát is megérintettem. Arra lettem figyelmes, hogy elengedte a torkomat. Köhögésbe kezdtem, mintha nem tudtam volna abbahagyni. Ő pedig megint a fejét fogva fetrengett a földön. Pánikszerűen ordítani szerettem volna, de sikertelen volt, nagyon fájt a torkom. Szóval elkezdtem mászni a nyakamat továbbra is fájlalva, fogva. Viszont elkapta a lábam. Szemeim lehunyásával jeleztem, feladom.

Viszont a testem nem akarta feladni, amit az eszem igen. Épp csak pár másodperc volt, amit a földön töltöttem eszméletlenül, de óráknak tűnt.
Szédültem, velem együtt minden más is forgott. Dave még mindig nem volt a régi.

Ekkor pedig...

Leszúrtak hátulról.
Mire megfordultam, több vért vesztettem, mint gondoltam.
Nem kaptam levegőt.
A tüdőm megtelt a saját véremmel.
Fogalmam sincs, ki tehette.
Egyedül voltam, és sötét volt. Már kaptam levegőt, s a fájfalmaim is elmúltak.

...

Meleg van, és puhán érzem magam.
Felkelek az ágyból, ránézek az órára, hajnali fél három. Mindenem csupa verejték.
Anya jött be a szobámba aggódva.
-Végre felébredtél! - jött oda könnyeit hullajtva.
-Anya? Te.. miről beszélsz? - néztem értetlenül aggódó, ráncos arcát.
-Három hétig aludtál. Vasárnap van.. Mondd, minden rendben?
-Anya... Mi történt? Dave jól van? És Amy? Apa?
-Kat... Te kikről beszélsz? Magántanuló vagy, ezért nincsenek nagyon barátaid, maximum internetről.. Édesapád pedig bent fekszik a hálóban.
Én csak néztem magam elé, és nem értettem semmit. Anya egy puszit adott a homlokomra, rámmosolygott, mondta, ha bármi van, szóljak, majd kiment a szobámból. Egész éjjel nem aludtam semmit. Magam elé bámultam, megpróbáltam feldolgozni a történteket. Amik igazából meg sem történtek.

----------------------------

Halii! Bocsánat, hogy idáig tartott megírni az utolsó részt. Köszönöm azoknak, akik eddig velem voltak, és olvasták a könyv befejező részét. Remélem, hogy tetszett nektek. És mégegyszer köszönöm, hogy ennyier olvastátok. További szép napot nektek❤