NEM MONDHATOM EL NEKI

4. Nem akarlak bántani

Sajnalom sracok, de kb. 2 hetig nem tudok majd reszt hozni!

Majdnem egy hete már, hogy kerülöm Ádámot. Ő persze sokszor próbált velem szóba állni, keresni a szemkontaktust, de még csak egy válaszra sem méltattam. Ha köszönt is, legfeljebb oda löktem lazán, és bunkón egy "csá-t" de semmi több. Észre vettem, hogy ez egy kicsit bosszantja is, bár nem értem miért. Viszont engem nagyon bánt. De sajnos muszáj ezt tennem. Én úgysem akarok Ádámtól semmi komolyat, akkor meg végül is tök mindegy. Ő csak egy szoknyapecér, akinek minden estére akad egy partnere. Az ilyen szépfiúk megbízhatatlanok. Talán jobb is így. Nem szabad hozzá közel kerülnöm. Nem eshetek bele a csapdájába, ahogyan itt az összes többi lány. Rám sem tekinthet másként.

Pénteken második óra után Beával lementünk, hogy vegyünk magunknak  valamit a büfében, mert én reggel elaludtam, így nem volt időm kaját csinálni, Beának meg kedve. Később aztán én egy kávéval és egy kakaós csigával sétáltam ki a többiekhez az udvarra , Bea pedig forrócsokival, és egy rózsaszín-cukormázas fánkkal. Helyet foglaltunk a srácok mellett a padon, akik nagyon benne voltak egy beszélgetésben.

  - Mondtam már, hogy mennyire, de mennyire nagyon klassz csaj vagy? -csúszott közelebb hozzám Dávid a padon, majd átkarolta a vállamat. Sóhajtva egyet, miközben megforgattam a szemem, letörtem neki egy darabot a kakaós csigámból, amiért kaptam egy puszit az arcomra, majd falni is kezdte.

  - Kérdezz ki! -nyomta az orrom elé a füzetét Ákos, akik Gergővel minden erejükkel készültek a fizika dolgozatra, ami egyébként jövőhét hétfőn lesz, de jobb ilyenkor rájuk hagyni.

  - Jól van. -nyeltem le a falatot, majd a kezemet megtörölve, magam elé tartottam a spirálfüzetet. - Hány...-tettem volna fel a kérdést, erre Ákos elkezdte felmondani nekem az anyagot, mindent szóról-szóra, ami csak a füzetében le volt írva. Még azt is pontosan mondta, ami a kis zárójelekben volt. - Ejha. -nyújtottam vissza neki a füzetet. - Minden stimmel. -mosolyogtam.

  - Biztos? -pánikolt, miközben visszavette a szemüvegét, és újra átnézte. - Még azért tanulom egy kicsit.  -erősködött.

  - Linda. -szólt rám Ferike. - Nálam van a cucc. -suttogta. - A szekrényemben, suli után odaadom.

  - Rendben, köszönöm. -mielőtt bárki rosszra gondolna, csak egy parfümről van szó. Még soha nem volt eredeti parfümöm, mert iszonyat sokba kerülnek, de Ferike "beszerezte nekem nagyon jó áron"

  - És a rúzsom? -kapta fel a fejét Bea.

  - Az is itt van, Beácska. -kacsintott rá. - Férfióra nem érdekel?

  - Mégis kinek? -nevettem fel.

  - Apádnak nem lesz  születésnapja?

  - Három hónap múlva. -töprengtem. - Lehet erre még visszatérünk. -bólogattam.

Miközben a kávémat iszogattam, csak bámultam kifelé a fejemből, és figyeltem, mennyi fajta különböző ember jár ide, de mégis egyek. Külön csapatban vannak a rockerek, a stréberek, a népszerűek, a különféle szakosok, a cicababák, a focisták... apropó focisták! Ádámék nem messze tőlünk, éppen velünk szemben üldögéltek a kis házban, ami annyit jelent, hogy van egy "U" alakú pad, négy gerenda, amik egy kis tetőt tartanak, így "fedetté" varázsolva a helyet. A tekintetem egy pillanatra összetalálkozott Ádáméval, akinek az ölében az a hárpia Fruzsina ücsörgött, és kellette ott magát a focisták előtt. Kicsit jobban végig mértem én is őket, és megakadt a szemem egy srácon. Testalkatra szinte pontosan megegyezett Ádámmal. Magas, és Izmos. Fekete haját most gumival fogott össze, ami úgy az álla alá érhet. Arca kissé borostás volt, és  kék szeme úgy csillogott, mint a zafír.