NEM MONDHATOM EL NEKI

7. Elbocsájtva!

Nem akartam mást, csak minél messzebbre kerülni innen. Nem bírtam tovább nézni őket, és a boldog szerelmüket. Egyszerűen nem ment. Fájt!

- Jól vagy? –pislogott rám Bea.

- Nem. Nem vagyok. –bőgtem, majd szememet megtörölve sebes léptekkel hagytam el a helyet.

- Hé, várj már! –rohant utánam Bea, aki utón is ért, mikor megálltam pár méterrel a pláza előtt. Mély, és szomorú sóhaj kíséretében mért végig, aztán egy ölelésben részesített. – Még soha nem vigasztaltam összetört szívet. –simogatta a hátam.

- Nekem nincs összetörve! –egyenesedtem ki.

- Linda, mért vagy mindig ilyen kemény önmagadhoz? Ez nem szégyen. Emberek vagyunk, érzelmekkel. Ez a normális. –nézett mélyen a szemembe, és szavai elgondolkodtak. Történt, ami történt, azon hogy igen is vannak érezéseim, nem tudok változtatni, hiába is nyomom el őket.

- Szerinted is szerelmes vagyok belé? –pillantottam rá reménykedve, hátha nemmel válaszolt, de csak bólintott egyet. – Picsába. –mormoltam orrom alatt, miközben letöröltem az arcom.

- Gyere. Meghívlak egy kávéra. –varázsolta arcára a már jól megszokott cuki mosolyát, majd belém karolva húzott maga után a kávézóba.

Csütörtök reggel, - két nappal később, hogy láttam Ádámot és Gigit csókolózni- az iskola bejáratához indultam, amikor is Ferike rohant felém szélsebesen, majd a vállamba kapaszkodva összekuporodott mögöttem.

- Kérlek, védj meg! –könyörgött, én pedig mind addig értetlenül álltam az események előtt, amíg meg nem láttam Kevint, aki az évfolyamtársunk, és a focicsapat tagja. Kétségkívül ő a legnagyobb állat ebben a suliban. Azt pletykálják, hogy reggel csavart eszik müzli helyett.

- Szia, Kevin! Mizu? –köszöntem neki átlagosan.

- Ideges vagyok, nem akarlak bántani, szóval kérlek szépen állj arrább, hogy megfojthassam ezt a férget. –meredt Ferikére vérben forgó szemekkel, és leginkább egy mérges medvére hasonlított.

- Mért, mit tett?

- Vettem tőle egy Adidas pulcsit, ami nem volt eredeti, de nekem ezt ő egy szóval sem mondta! –lépett egyet felém, mire reflexből hátráltam.

- Sajnálom, öregem! Megmondtam, hogy csak valami kavarodás volt, tudod nagyon jól, hogy téged soha sem vernélek át szándékosan! –dadogott Ferike még mindig mögöttem kuporogva.

- Nézd, Kevin. Nem gondolom, hogy az erőszak mindig megoldás.

- Hát pedig valahogy le kell vezetnem a dühömet! - ropogtatta hatalmas lapát kezeit

- Stressz labda? –ajánlottam fel vigyorogva, majd olyan szúrós nézést kaptam tőle, hogy azt hittem a gatyámba csurizok – Bocsi. –motyogtam. - Mennyiért is vetted a pulcsit? –érdeklődtem.

- Nem sokért. –vont vállat.

- Jóval olcsóbb volt, mint a boltban?

- Ja, szinte a negyede se.

- Akkor meg mindenki jól járt nem? Neked van egy klassz pulcsid, amit még olcsón is vettél, Ferikének meg épp marad az összes bordája. –vázoltam fel vigyorogva.

- De a címke a nyakánál nem eredeti. –duzzogott tovább.

- De azt úgysem látja senki, nem de? Sőt, én még ki is szoktam vágni, mert folyton bosszantanak! –próbáltam laza maradni az impróm közepette. – És ma már amúgy is minden Kínában készül. –tettem hozzá.