Egy rákos csajszi naplója

~Az ítélet napja~

A nevem Zoe. 14 éves vagyok..és leukémiás. Azt kell mondjam a rák 14 évesen szar. De hogyan is tudtam meg és mi történt ezt követően? Menjünk vissza az időben egy kicsit és lássuk mi történt velem pár hónappal ezelőtt.

Szombat volt és forróság. Már korán fel is ébredtem. A reggelimet készítettem épp, mikor sikeresen elvágtam az ujjam. A vér láttán rosszul lettem. Egy kicsi kis nyamvadt vér láttán. Elkezdett homályosodni minden, ekkor léptem hátra egy székhez, hogy leüljek. Pár másodperc múlva elsötétült minden, a szívem majd kiszakadt a helyéről úgy dobogott. Ijedségemben felálltam és elindultam a nővérem szobája felé. Olyan volt, mintha megvakultam volna. Csak én és a sötétség.
-Kate! - kiáltottam el magam. Elvesztettem az egyensúlyomat és a földre zuhantam. Jól beütöttem a vállam és a fél arcom.
-Zoé! - csorgatott rám egy kevés vizet -Mi történt veled?
-Hidd el én sem tudom. -támaszkodtam fel a földről.
-Menj el az orvoshoz.
-Oké...

***

Az háziorvosom vérvételre küldött a laborba. A vérképem sajnos nem a legjobb volt.
-Szia! Dr. William Collins vagyok. - mutatkozott be egy fiatal orvos.
-Jó napot! - üdvözöltem - Zoe Peterson. - ráztunk kezet.
-Foglalj helyet! - mutatott egy székre.
-Ne kerteljen! Tudom, hogy van valami baj. - Ültem le.
-Sajnálattal közlöm... de rákos vagy. - sóhajtott.
Könny gyűlt a szemembe.
-Leukémia. - folytatatta - Hallottál már róla?
Csak bólogattam. Felálltam és letöröltem a könnyeimet.
-Akkor gondolom nem is kell magyaráznom. - mondta.
-Nem kell. A dédmamámnak is az volt. - vontam vállat - Felhívhatom az anyukámat?
-Természetesen.
Elhagytam a szobát és tárcsáztam is anyut.

***

-Nem lesz semmi baj kincsem! - nyugtatott anyu, pedig hallottam,  hogy ő sem nyugodt - Most menjünk be!
Kopogtunk a doki ajtaján, majd anyu benyitott.
-Jó napot! - köszönt anyu - Mrs.Peterson.
-Én leszek a lánya orvosa a jövőben.
-Értem - bólintott anya.
-Zoe kérlek tegezz, mert így öregnek érzem magam - szólított meg Dr. Collins, miközben sétáltunk a folyosón a leendő szobám felé - Csak 24 éves vagyok.
-Rendben..William - nyögtem ki - Kérdezhetek?
-Persze. Amire tudok válaszolok. - mosolygott.
-Ki fog hullani? - kérdeztem szomorúan a hajamat végigsimítva.
-Lehet. Nem biztos. Valakinek kihullik.
-Én nem akarom. - álltam meg.
-Nem akarás kérdése...sajnos - nézett rám - Egyébként meg is érkeztünk a kortermedhez.
-Itt fogod kapni ezentúl a kemoterápiás kezeléseket. - nyitott be a hófehér és tisztítószer szagú szobába.
-Itt minden olyan egyszerű. Lehet behozni néhány dolgot Zoenak? - kérdezte anyu felmérve a terepet.
-Igen. - mosolyodott el újra William.
-Akkor én megyek is és behozom a legfontosabb cuccaidat. Szia kincsem! - nyomott puszit az arcomra - Viszlát!...és köszönök mindent.
-Szia anya!
-Viszontlátásra!
Az ágy szembe volt az ajtóval. Egy szekrény mellette. Az ablak oldalt. Nagyon sok fény jött be rajta, aminek örültem.
-Ő itt Brian, aki majd ápolni fog. - mutatta be nekem Will azt a fiút, ki szintén nagyon fiatal volt.
-Szia! - nyújtott kezet - Örülök, hogy megismerhetlek.
-Szia..? Tegezhetlek ugye? - kérdeztem zavartan,mire ő bólintott egyet nevetve. - Zoe vagyok.
-Brian.
-Feltegyem most az infúziót vagy megvárod anyukádat, hogy hozzon egy kényelmesebb ruhát? - kérdezte William.
-Inkább megvárom anyát. Nem a legkényelmesebb a farmer és blézer. - néztem magamra.
-Rendben, akkor elintézek még néhány papírt. - ment ki a dokim a szobából.
-Holnap már én teszem fel neked. - szólalt meg Brian az infúzióra pillantva.
-Hány éves vagy? - kérdeztem - Nagyon fiatal vagy még.
-19 éves vagyok. A suliból vagyunk itt páran gyakorlaton. - mosolygott.
-Volt már, akit kezeltél? - vontam fel a szemöldököm.
-Egy kislányt és idős férfit is. - mondta - Figyelj a fejed fölött ott van egy gomb, ha bármi kellene vagy csak unatkozol, akkor nyomd meg és én jövök is hozzád.
-Rendben, köszi. - mondtam egy mosoly kíséretében.
Behúzta maga után az ajtót én, pedig a nadrágom zsebébe nyúltam. Elő húztam a telefonomat és felhívtam a legjobb barátnőmet Nickolt.
-Szia Nick!
-Szia csajszi! Mizujs?
-Ráérsz találkozni?
-Persze. Fontos?
-Eléggé. Gyere a kórházba.
-Kórházba? Úristen Zoe, jól vagy?Minden rendben?
-A bejáratnál megvárlak. Nem telefon téma.
-Oké, sietek. Puszi!
-Puszi, szia!
Kimentem a szobából és a nővérpulthoz mentem. Szerencsémre ott találtam Brian-t.
-Lemegyek a bejárathoz, oké? - szóltam oda.
-Levegőzni akarsz? - kérdezte.
-Nem, csak megvárom a barátnőmet.
-Lekísérjelek? - ajánlotta fel.
-Nem kell, köszi - indultam el a lépcső irányába.
Nickol a kórházhoz közel lakik. Csak egy utcányira.
Mikor leértem már a barátnőm ott toporzékolt az előtérben. Ahogy meglátott odarohant hozzám.
-Baj van? - aggódott.
-Beszéljük meg odafent a szobámban - fogtam meg a kezét.
-A szobádba? Ha van szobád, akkor az már nem jelent jót - lépett a lépcsőre.
A szobám ajtaját becsuktam, leültünk az ágyra,kifújtam a levegőt és belekezdtem.
-Leukémiás vagyok - fújtam ki a levegőt. Nick arca lefagyott.
-Mennyire súlyos? - gördült le az arcán egy könnycsepp.
-Nagyon. Most hónapokig kemón leszek. - szomorodtam el.
-Annyira sajnálom. Olyan fiatal vagy. - ölelt meg.
-A rák nem nézi a kort. - szóltam.
-Szia..sztok lányok! - nyitott be anyu a nővéremmel.
-Jó napot Amy néni,szia Kate! - köszönt Nick.
-Sziasztok. - intettem.
-Sajnálom. - ölelt meg a nővérem.
-Anya szólnál a dokinak, hogy jöhet? Addig én átöltözöm.
-Hogyne - ment ki anya.
Elmentem a jól felszerelt mosdóba. Felvettem egy szürke pizsamanadrágot és egy rózsaszín pólót. Lefeküdtem az ágyra és az orvos be is jött.
-Sziasztok! - üdvözölt újra az orvos.
-Heló! - nevettem el magam. Furán éreztem magam kicsit, hogy egy orvost tegeznem kell. Ő is nevetett.
-Ez lehet kicsit kellemetlen lesz, de muszály megtennem - szólt, majd a bőröm alá szúrta az infúziót.
-Au! - nyögtem - Majd hozzászokom.
-Pontosan. Sajnos ezzel az álvánnyal kell járkálnod - fogta meg az infúziós állványt.
-Az a legkevesebb - vontam meg a vállam.
-Ez néhány óra alatt csepeg le - húzta el a száját.
-Jézusom.
Anyu és Kate egy kicsit otthonosabbá tette a szobámat.
Aztán megkértem őket este, hogy menjenek haza. Anya nem akart beleegyezni, de csak belenyugodott.
Elkezdtem egy könyvet olvasni, majd mély álomba zuhantam.