Egy rákos csajszi naplója

~Temetés~

Egy jó ideg csak sírtam és sírtam. Aztán megpillantottam Kevin szüleit, akik keservesen zokogtak egy-egy széken ülve. Kibújtam Brian öleléséből és elmentem a legközelebbi mosdóba. Egy kagyló fölé hajoltam és megmostam az arcom, de még mindig piros volt a sírástól. Összeszedtem magam és kimentem. Egyből a liftet céloztam meg és ott találtam Briant is.
-Majd még találkozunk.-köszöntem el, miközben kiszálltunk a földszinten.
-Várj!-kapott a kezem után.
-Mi az?-fordultam felé.
-Nem akarlak elveszíteni.-mondta az én lehajtott fejemnek.
Nem tudtam mit mondani erre. Inkább nem szóltam és kisétáltam az épületből.
Otthon elmondtam, hogy mi történt, aztán elmentem Nickol-hoz.
Teljesen kikészült mikor megtudta, hogy meghalt Kev.
Később Katherine hívott és azt mondta, hogy menjek be hozzá és vigyem magammal Nick-et is.
Szóval visszamentem oda, ahová a legkevésbé vágytam, de a barátnőmnek szüksége volt ránk.
Mikor beléptünk Kath kórtermébe ott volt egy ápoló, Kevin szülei és Brian is.
-Köszönjük, hogy eljöttetek!-invitált be az apuka.
-Mi van most itt?-kérdezte halkan Briant Nick.
-Öhm..ezt ma Kevin éjjeliszekrényének fiókjában találták.-fogott Kath egy borítékot.-Az van ráírva, hogy "Búcsúzom".
-Még nem bontottuk fel.-csuklott el az édesanyja hangja.
-Ki akarja felolvasni?-nyújtotta el magától Katherine a levelet.
-Majd én..-válallkozott végül Brian.
"Kedves szeretteim, érzem, hogy nem sokáig vagyok már itt veletek, így írok egy búcsúlevelet. Nos, ha ezt valaki olvassa, már biztosan a másvilágon vagyok. Szeretném, ha betartanátok azt, amit kérek.
Drága anya és apa köszönöm, hogy felneveltetek és szerettetek. Mindent megkaptam tőletek és hálás vagyok érte. Ne sírjatok, én már egy jobb helyre kerültem, már nem szenvedek. Az ápolómat segítsétek mindenben, amiben csak tudjátok, hiszen ő is rengeteget segített nekem.
Zoe, Nick és Brian ti nagyon jó barátaim voltatok. Örülök, hogy megismertelek titeket. Brian te továbbra is állj Zoe mellett és ne engedd el. Zoe te pedig kérlek mondj pár szót a temetésemen. Mindig is imádtam a hangod.
Katherine! Én egyetlen Katherine-em miért nem mondtam hamarabb, hogy szeretlek? Kérlek légy boldog és találj valakit, aki boldoggá tesz! Nem használtam fel a kívánságomat még, ezért, ha lehet neked adom.
Sziasztok! "
-Hát..ennyi volt.-sóhajtottam.
-Holnapután lesz a temetés 11 órakor.-mondta az apukája.
-Ott leszünk.-bólintottam.
Hazamentünk és elkezdtem a beszédemet írni, de sehogy sem volt jó. Úgy gondoltam szünetet tartok, mert csak úgy kavarogtak a fejemben a gondolatok.
-Elkísérjelek majd?-lépett be anyu a szobámba.
-A temetésre?-kérdeztem vissza.-Nem kell.
-Gondolkoztál már azon, hogy mit fogsz csinálni, hogy most már nem vagy a kórházban?
-Talán visszamegyek a suliba. Élem az életem.-vontam meg a vállam.
-De hiszen egy fél évvel le vagy maradva.
-Bepótlom.-mondtam.-Nem akarom szeptemberbe újra kezdeni az évet.
-Elhiszem.-állt fel az ágyamról.-Be jössz velem a munkahelyre?
-Igen, ez jó ötlet.-mentem oda a tükrömhöz.-Egy perc és mehetünk.
Az üzlet már gyönyörű volt. Anyu néhány fotója ki volt aggatottva a falra,  hogy mások is láthassák. Bementem abba a szobába ahol anya éppen egy csecsemőt fényképezett a szüleivel. Aztán beálltam a pultba és kiszolgáltam a vevőket.
Este ismét kimentem a tengerhez. Muszáj volt gondolkoznom. Mindenen. Az életemen. Nem tudom meddig élek még, de amíg itt vagyok ki kell használnom.
-Már megint itt futunk össze.-sétált oda hozzám Brian.
-Hát igen.-álltam egyik lábamról a másikra.
-...és te még azt mondtad, hogy nem szeretsz engem.-közeledett sebes léptekkel felém.
-Én, csak..-nem hagyta, hogy befejezzem. A nyakamra tette a kezét magához húzott, ajkai úgy tapadtak az enyémre, mint még soha, és én hagytam neki. Hagytam, mert jól esett. Tudtam, hogy kell nekem, és hülye voltam, amiért egy percre is különváltunk. Egyszer aztán levegő hiányában szétváltunk.
-Ha nem szeretnél nem jönnél ide.-kapkodta a levegőt.
-Szeretlek.-ugrottam a nyakába.-Annyira szeretlek, de azt hittem könnyebb lesz, ha...ha-kerestem a megfelelő szavakat.
-Jaj, Zoe..néha olyan butus vagy.-puszilgatott össze-vissza.
-Soha többé nem teszek ilyet.-ígértem.
-Úgy legyen.-puszilt bele a hajamba.
-Hazakísérsz? Késő van.-túrtam a hajába.
-Nem kérdés.-tett le a földre.
Útközben megbeszéltünk egy-két dolgot. Úgy tervezzük, hogy utazgatni fogunk mindenfelé, hogy világot lássak, aztán lesz valami.
A házunk előtt még adott egy csókot, utána pedig elment.
Hát ez a nap...hosszú volt. Elvesztettem egy barátot, de visszakaptam egy másikat, aki ráadásul a szerelmem. Bonyolult.

Szerdán későn ébredtem és gyorsan elkellett készülnöm, mert 10:30-kor már Brian parkolt le előttünk.
Mikor kiértünk a temetőhöz a család már ott volt és Katherine is. Utánunk érkezett Nick. Elsétáltunk a sírhelyig, ahol már ott várt egy barna koporsó. A rosszullét kerülgetett, mikor megláttam. Egy pap tartott beszédet, amire nem igazán tudtam koncentrálni. Aztán egyszer csak a nevemre eszméltem fel.
-Most pedig Kevin egyik jóbarátja mondana pár szót: Zoe Peterson.-állt odébb a pap.
Hát ez fantasztikus! Olyan, mintha egy gombóc lett volna a torkomban és a következő pillanatban megfulladhatnék. Soha nem tartottam előadást, de most kellett. Elsőnek életemben egy barátom temetésén kellett beszélnem, de megtettem.
-Öhm..-most csak nem mondhattam azt, hogy "örülök, hogy eljöttek". Vagy "köszöntök mindenkit". Milyen égő lett volna már itt ilyet mondani?-Zoe Peterson vagyok, Kevin egyik barátja. Nos ő csodálatos volt. Az ember soha nem tudott volna rá haragudni. Egy csepp rosszaság sem volt benne. Mindig megnevettetett és feldobta a napunkat. Szóval tőle jobb embert nem sokat ismerek. Őrizzük őt meg szívünkben és emlékeinkben, ahol tovább él a mi szeretett Kevinünk.
-Szép volt.- hajolt oda hozzám Brian.
-Remélem is, mert nagyon rosszul vagyok.-fogtam a fejem.
-Miért?-karolt át.
-Nem bírom ezt a helyzetet.-ráztam a fejem.
-Sétáljunk egyet?-aggódott.
-Nem akarok elmenni.-úgy éreztem tiszteletlenség lenne.
Csendben néztük végig, ahogy leeresztik a földbe a koporsót és földelik el, majd rátették a koszorúkat.
Mikor már sétáltunk kifele, hallottam momdatfoszlányokat, hogy "gyönyörű szertartás volt". Hogy lehet ez gyönyörű? Na mindegy. Kath, Nick, Brian és én elmentünk egy boltba. Nem volt hangulatunk elmenni a családi házba és hidegtálat enni, inkább vettünk egy üveg piát és ittunk Kevinre.