Egy rákos csajszi naplója

~Fordult a kocka~

Brian megfogta a kezem és elhagytuk a szobáját. Lesétáltunk a lépcsőn és a konyha felé vettük az irányt.
-Jó reggelt gyerekek!-köszöntött Mr. Adams.
-Áh, hát felébredtetek!-fordult felénk a tűzhelytől Mrs. Adams is.
Brian biccentett, hogy üljek le, ő pedig poharakért nyúlt a konyhaszekrénybe. Szóval helyet foglaltam az asztalnál és elkezdtem vizslatni a villát, de úgy éreztem, hogy megkell törjem a csendet.
-Milyen volt az este?-tette meg ezt a lépést Brian apukája.
-Igazán...kellemes.-fejeztem ki magam.
-Fiatalok, ha itt éjszakáztok egy picit-mutatta két ujjával-vegyétek le a hangerőt kérlek titeket!
-George! Hogy mondhatsz ilyet?-tett ki az anyuka minden tányérra egy tükörtojást, miközben próbálta jó nevelésre bírni férjét kuncogva.
Én biztos, olyan piros voltam, mint egy paradicsom és még a szívem is lehet, hogy kihagyott egy ütemet.
-Apa, ne már!-ült le mellém Brian.
-Oké, bocsánat!-emelte fel védekezően a kezét Mr. Adams.
Nos szerencsére témát váltottunk és nem kellett kínos csendben elfogyasztani a reggelit.
Miután ettünk felmentünk a szobába és visszavettem a tegnap esti ruhám, Brian is magára kapott valamit, aztán elköszöntünk. Brian-nek visszakellett menni dolgozni, én meg még hazaakartam lépni, miellőtt elmegyek a kórházba William-hez. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Egyszer csak egy őzgida ugrott a kocsi elé, és Brian félreszegte a kormányt. Egy kamion került velünk szembe és Brian beletaposott a fékbe. Éreztem, ahogyan a két jármű ütközik, aztán teljes sötétség.
Legközelebb egy ismeretlen helyen ébredtem. Minden fehér és enyhén klórszagú pont, mint a KÓRHÁZBAN.
-Mi..mi történt?-fogtam meg a fejem.
-Kérem kisasszony ne mocorogjon! Azonnal szólok a doktornőnek.-figyelmeztetett egy ismeretlen női hang.
-Kisasszony hall engem?-hajolt fölém egy idősebb hölgy.
Bólintottam.
-Fel tud ülni?-kérdezte.
-Azt hiszem.-toltam fel magam az ágyban és ismét a fejemhez kaptam, amin most már éreztem, hogy egy kötés van.
-Autóbalesetet szenvedtetek.-hajtotta le a fejét.-Hogy érzed magad?
-Jól vagyok.-hazudtam szebrebbenés nélkül.-Hol van a barátom? Ő, hogy érzi magát?
-Nem hiszem, hogy jól vagy. Pihenned kellene!-ajánlotta a doktornő.
-Honnan tudja mit érzek?-gúnyolódtam.-Hol van Brian?-idegeskedtem.
-Egy másik kórteremben van.-közölte.
-Jól van?-nem akar az előbbi kérdésemre válaszolni.
-Tudod, neki nagyobb sérülése lett, mint neked. Még kómában van.
Keserves sírás tört rám.
-Behívjam édesanyádat? Itt vár kinn.-mutatott az ajtó felé a nővér. Meg sem várta a válaszom, már anyámmal tért vissza.
-Mi történt?-ragadtam magamhoz anyut.-Tudom, hogy baleset egy kamionnal, de részleteket akarok.
-Hagy üljek ide melléd.-kucorodott oda anya. A doki és ápoló jobbnak látták, ha később jönnek vissza.-Szóval az ütközés után, elvesztetted az eszméleted és elkezdett a kocsi hátulja füstölni. Brian...Brian ő pedig kirepült a szélvédőn.-szenvedte végig.-A biztonsági öv kiszakadt és..
-Neee!-ordítottam annak ellenére, hogy úgy sajgott a fejem, mint még soha.
-Shhh, kincsem! Nyugodj meg, minden rendben. Brian jó kezekben van.-nyugtatott anyu.
A doktornő kicsapta az ajtót és egy adag nyugtatót fecskendezett belém.
-Valahogy tudtam, hogy ez lesz.-mondta anyunak.-Most le kell nyugodnia. Ne féljen! Nem lesz baja.
-Tudom, tudom.-biztatta magát anyu.
Visszadőltem az ágyba és lassan elfogyott a könnyem.
-Fel fog épülni?-kérdeztem.
-Persze.-fogta meg a kezem a doki, hogy megnézze a pulzosomat.
-Én elmehetek?-néztem rá reménykedő szemekkel.
-Már anyukádnak is mondtam, hogy még ma elmehetsz, ha jól viselkedsz.-tette le a karomat óvatosan.
-Remek, akkor megkaphatnám a ruháim?-érdeklődtem, ugyanis egy kórházi ruha volt rajtam.
A doktornő biccentett a nővérnek, aki már is ment a cuccomért.
-Azért feltennék néhány kérdést, ha nem bánod.
-Csak tessék.-tártam szét a kezem.
-Miért kerültetek át a másik sávba?
-Egy őz ugrott a kocsi elé, Brian pedig félrehúzta a kormányt.
-Mennyire emlékszel a továbbiakból?
-A kamion dudált, ütköztünk és utána semmire.
A nővér behozta a ruhámat. Elmentem a mosdóba és átöltöztem. Egyébként is megkellett várnom a zárójelentésem, de úgyis bennt maradtam volna, amíg nem ébred fel Brian. Lementem a földszintre az autómatához, hogy igyak egy teát és ott láttam Mr. és Mrs. Adams-et a doktornővel. Elmondta nekik, azt amit én meséltem.
Intettek nekem, hogy menjek oda.
-Jaj, te jól vagy?-öleltek át.
-Egy picit fáj a fejem.-mutattam a kötésre.-De Brian fontosabb most mindennél.
-Figyelj! Azt szeretnénk, hogy te menj be elsőnek Brianhez, ha felébred.-fogta meg a vállam Brian apukája.
-Oh, köszönöm!
-Ugyan, nincs mit.
Vettem magamnak egy citromos teát, majd leültem az egyik székre. Az egyik pillanatban William jött felém Katherine-nel az oldalán.
-Szia! Hallotuk mi történt.-álltak meg velem szemben.
-Hát igen...-tettem le a poharat.-..a balszerencse engem nem kerül el.
-Szegény Brian.-ült le mellém Kath.-Láttam, amint hordágyon behoztak titeket.
-Tényleg? Láttad Briant?-döbbentem le.
-Igen, kisebb-nagyobb sebek voltak az arcán, a nadrágja ki volt szakadva.-magyarázta.
-Oh, te szent ég!-ráztam a fejem.-Will, egyébként tőled bocsánatot szerettem volna kérni. Szóval elnézést mindenért, amit mondtam és tettem.
-Ez kedves tőled, de nekem kellett volna bocsánatot kérnem nagyon sok estben.-húzódott mosolyra a szája.
-Na meg szeretnék kezeléseken részt venni, ha lehet.-álltam föl.
-Hogyne lehetne. De miként vetted rá magad erre?-csodálkozott.
-Megígértem annak a fiúnak, aki életem szerelme és most éppen egy kórházi ágyban alszik, hogy meggyógyulok vagy legalábbis megpróbálom.-vázoltam fel a helyzetet.
-Zoe, gyere! A fiam felébredt.-futott oda hozzám George.
-Mennem kell.-mondtam búcsúzóul a két előttem álldogáló embernek.
-Jobbulást neki!-kiáltották utánam.
Brian doktora bevezetett egy terembe, ahol ott pislogott az ágyban a srác, akit szeretek.
-Szia!-köszöntem neki csendesen és leültem mellé egy székre.
-Szia szépségem!-próbált mosolyogni.
-Hogy érzed magad?-bújtattam kezem az övébe.
-Hát rosszul, de azért vicces ez a helyzet.-húzta el a száját.
-Miért?-lepődtem meg.
-Mert most én fekszek itt, nem te. Te mehetsz akárhová én meg le vagyok "bilincselve".-mormogta.
-Bolondom.-pusziltam meg.
-Á, ez de jól esett!
-Hol fáj? Oda is kapsz egy puszit.-nevettem a mai nap először.
-Gyere közelebb!-húzta meg a kezem óvatosan.
-Itt vagyok.-hajoltam hozzá közel.
-Csókolj meg!-kérte.
Egy szó nélkül teljesítettem kívánságát, majd mikor szétváltunk egymásra néztünk elnevettük magunkat. Soha többé nem akarok mást, csak ezt.

Köszönöm a sok vote-ot és mindet! Ha van eg kis időtök lessétek meg lacika2001 könyvét is, melynek címe: Éld túl!
Puszi nektek! Jó olvasást!