Egy rákos csajszi naplója

~Őrület~

Reggel óriási izgalommal keltem. Remegett kezem lábam az esti báltól. Gyorsan összekaptam magam és megnyomtam a vörös hívógombot.
-Jó reggelt, szivem!-nyitott be Brian.
-Szia!-köszöntem.
-Mi a helyzet?-nyomta a le a tollát.
-Minden rendben.-válaszoltam.
Kezét először a homlokomra tette, majd megfogta a kezem.
-Hiszen te remegsz.-ijedt meg.
-Csak a bál miatt. Tudod ez lesz életem első bálja.-mondtam.
-Hát jó...ha csak emiatt, akkor rendben. De, ha nem vagy jól kérlek szólj!-figyelmeztetett.
-Azonnal szólok.-ígértem meg.
Feljegyezte a kis füzetébe a reggeli állapotom és leült szemben velem.
-Levennéd?-tartottam oda a kezem.
-Miért? Meg kell igazítani?-kérdezte.
-Nem, csak mindjárt itt lesz Nick és elmegyünk vásárolni.
-Elakarsz menni?-nyílt tágra a szeme.
-Igen. Hetek óta ebben a szobában sínylődöm. Ki kell mozdulnom.-szóltam.
-Jó, legyen.-egyezett bele és levette az infúziót.
-Ez el volt csúszva.-motyogta.-Máskor jobban figyelj!
-Jó, majd megpróbálok alvás közben is rá figyelni.-ugrattam.
-Ne hülyéskedj! Nézd, hogy kimarta a bőröd!-tapogatta meg a sebet.
-Au! Ez miért lett ilyen?-fújtam a sebem.
-Ha ez a gyógyszer a rákos sejteket marja ki, akkor a bőrödet miért ne marná?-magyarázta.
-Logikus.-bólogattam.
-Helóka!-toppant be Nickol.
-Szia!-mondtuk kórusban.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam.
-Vigyázz magadra!-csókolt meg Brian.-Este 7-kor jövök.
Nickollal több boltban is jártunk, de sehol nem volt szerencsém. Mindegyik helyen a ruhák lógtak rajtam. Sajnos a kemótól nagyon lefogytam. Aztán az egyik butikban végül úgy döntöttem, hogy még megnézek maximum 3 ruhát, aztán ha nem tudok dönteni pizsamában megyek el abba a bálba.
-Ezt nézd!-bámult egy gyönyörű darabra.
-Fel kell próbálnom!-dobtam le a cuccaimat és vettem le a ruhát egy álványról. Bevittem a próbafülkébe és imádkoztam, hogy legyen jó.
-Szerinted ma megtörténik?-kiáltotta.
-Micsoda?-értetlenkedtem, miközben a farmerom gomboltam ki.
-Hát AZ.-utalgatott a szüzességem elvesztésére.
-Ja, hogy az.-vettem halkabbra a hangom.-Őszintén szólva...nem tudom.
-De szeretnéd?-kíváncsiskodott.
-Majd, egyszer. Most még túl fiatalnak érzem magam hozzá.-vallottam be.
-Ha megtörténne, örülnél azért?-folytatta az "interjúzást".
-Biztosan.-húztam el a függönyt.
Nick-nek leesett az álla.
-Milyen? Nem túl sok?-aggódtam.
-Sok? Viccelsz? Ezt rád tervezték.-csodált.
Odaléptem egy tükörhöz és elkezdtem méregetni magam. Még én sem hittem el, hogy tényleg milyen jól mutat rajtam a fekete, kissé fűzős anyag.
-Megveszem.-jelentettem ki egyszerűen.
-Én is így gondoltam.-kacsintott Nick.
Visszaöltöztem és mentünk is a pénztárhoz. Miután kifizettem Nick meghívott egy ebédre. Beültünk a kedvenc helyünkre és egy adag cézár salátát kértem. Miután végeztünk és indultunk volna megpillantottam Christiant egy másik boxban egyedül. Nickolnak el kellett mennie, de én odamentem a fiúhoz.
-Hali!-huppantam le vele szemben.
-Heló!-nézett föl az asztalról.-Hát te?
-Barátnőmmel itt ettünk és most megláttalak, gondoltam beszélhetnénk.
-Ja, persze...-húzódott mosolyra szája.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle, mikor láttam, hogy nincs jó hangulatában.
-Kiderült, hogy pajzsmirigy rákom van.-mondta hezitálás nélkül.
-Hú! Sajnálom.-szóltam lehangoltan.
-Ne sajnáld! Nem tehetsz róla.-húzta el a száját.-Már az utolsó
fázisban vagyok.
-Ez borzalmas...
-Az, de nem tudok mit tenni.-kortyolt egyet az üdítőjéből.-Próbálok minden percet kiélvezni még az életből.
-Tudom, mit érzel.-szorítottam a kezét.
-Van valami programod estére?-terelte a témát.
-Öhm..a kórházi bálon leszek. Nincs kedved eljönni?-próbálkoztam.
-Nincs sok kedvem..-hangolódott le.
-Most visszakísérnél engem?-szedelőszködtem össze.
-Miért ne?-vigyorgott.
Vissza sétáltunk a kórházhoz, közben pedig egy jót beszélgettünk. Búcsúzóul megöleltem.
Mikor lepakoltam és átöltöztem behívtam egy ápolót és felrakattam a katétert. Elhagytam a szobát és beszálltam a liftbe. Megnyomtam a 4-es gombot és elindult. Kiszálltam és elindultam balra a jó öreg állvánnyal. Bementem Kevin kórtermébe és láttam, hogy épp aludt. Leültem egy székre az ágya mellé és betakargattam.
-Fent vagyok!-riadt fel az álmából.
-Nyugi!-csitítottam.-Pihenj csak!
-Mi szél hozott?-hajtotta vissza a fejét a párnára.
-Szeretnék veled táncolni-mosolyogtam rá.
-Táncolni? Miért?-húzódott neki is mosolyra a szája.
-Mert, ha eljönnél a este a bálra, akkor biztosan felkérnél, de mivel nem jössz ezért eljöttem, hogy ne maradjon el.-magyaráztam.
-Sajnálom, hogy nem lehetek ott.-ült fel az ágyban.
-Én is.-húztam fel óvatosan.
-De mire táncolunk?-kapott a fejéhez.
-Hoztam telefont, rakok be zenét.-kerestem egy lassú zenét a youtubon.
Elindítottam egy számot és letettem a telefont az éjjeli szekrényre.
-Kisasszony, megtisztelne egy tánccal?-hajolt meg.
-Természetesen.-játszottam a szerepem, majd elnevettem magam.
Kevin egyik kezét a derekamra tette, másikkal a kezemet tartotta. Aprókat léptünk és én fejem a vállára hajtottam.
-Majd kérd fel azért Kath-et is.-suttogtam.
-Ki nem hagynám.-mondta.
A dal végén Kev pegpördített, majd pukedliztem egyet.
-Köszönöm ifjú hölgy.-szólt.
-Hát itt meg mi folyik?-nyitott be Katherine.
-Ó, Miss Taylor igazán csinos ma.-bókolt a lánynak, Kath csak végignézett magán és nevetett.-Felkérhetem egy táncra?
Katherine-nek fülig ért a szája a boldogságtól és egy aprót bólintott, majd elindítottam egy dalt. Kevin magához szorította a törékeny lány testét és elkezdtek lassúzni. Egyszer egymás szemébe néztek és Kev lekapta a barátnőmet. Ott volt az első csókuk előttem. Örömmel néztem a "galambpárt". Miután szétváltak rámnéztek és elkezdtünk kacagni.
Még maradtunk egy kicsit, de aztán hagytuk Kevint pihenni. Katherine-nel lementünk a szobámba és szerelmüket, amit már oly rég óta várt Kath megünnepeltük. Ettünk perecet és ittunk narancslevet. Tudom nem éppen ezekkel szoktak ünnepelni, de anyu nem alkohollal tölti fel a szekrényem.
-Mostanában nagyon rosszul van.-célzott Kevinre.
-Igen, remélem jobban lesz.-reménykedtem.
-Én is.-ült ki az idegesség arcára.
-Figyelj nem akarod megcsinálni a sminkem?-hesegettem el a rossz hangulatot.
-De, megcsinálom.-ragyogott fel a szeme.
Katherine gyögyörű sminket csinált nekem. Majd felvettem egy másik parókát és néhány tincset enyhén behullámosított.
-Nem akarsz paróka nélkül menni?-kérdezte.-Már szépen nő vissza a hajad.
-Áh, nem. Szeretnék hosszú hajjal menni.
Belebújtam az új ruhámba és felvettem egy magassarkút is, kivételesen.
Pontban 7-kor megérkezett Brian.
-Nagyon szép vagy!-dícsért meg.
-Te is nagyon elegáns vagy!-próbálkoztam bókolni.
Kath megakarta örökíteni ezt a pillanatot, szóval csinált rólunk pár képet.
A bálon lassú zene szólt, a sötétségben csak néhány fényfüzér világított, a terem közepén párok táncoltak, körben pedig kis kör alakú asztalok voltak székekkel.
-Táncolunk?-kérdezte Brian.
-Aha.-bólogattam lelkesen.
Kezeit derekamra tette én pedig a nyakába tettem karjaim. Elkezdtünk táncolni és nagyon hangulatos volt. Közben párszor csókolóztunk is. Aztán egyszer valaki megütögette Brian vállát és széthúzódtunk.
-Hát eljöttél?-ugrottam Chris nyakába.
Brian értetlenül nézett, de azért ő is örült a barátjának.
-Lekérhetem ezt a bájos hölgyet?-fordult Christian Brianhez.
-Öhm...igazából, most akartam mutatni Zoe-nak valamit.-válaszolt Brian zavartan.
-Akkor majd később táncolunk.-nézett rám Chris, mire én egy rosszalló pillantást küldtem Briannek.
Brian megfogta a kezem és kivezetett a teremből. Elvitt egy üres szobába és vadul kezdett el csókolni. Felkapott és felültetett egy ágyra.
Elkezdte csókolgatni a nyakam, miközben hallottam kezével a sliccét húzta le.
-Várj!-toltam el magamtól.-Mit akarsz?
-Jaj, Zoe! Szerinted mit akarok? Már rég együtt vagyunk, épp itt az ideje, hogy...-nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, mert tenyerem már arcán csattant.
-Ez nagyon rossz húzás volt tőled!-szidtam le.
-Zoe, nem úgy gondol..-kezdte.
-Hagyjál!-kiabáltam és elvonultam.
Visszatértem a bálba és szememmel keresni kezdtem Christ. Hamar megtaláltam. Egy széken gubbasztott.
-Hé!-karoltam át hátulról.-Nincs kedved innen lelépni? Túl unalmas.
-Nekem mindegy.-vonta föl a vállát.
-Tudsz valami jó helyet?-húztam föl a székből, mert láttam, hogy Brian megjelent és engem keres.
-De hol van Brian?-zavarodott össze.
-Dolga akadt.-hazudtam.
-Na de...-jött utánam.
-Semmi de!-zártam le az ügyet.
Chris rámadta öltönye zakóját, hogy ne fázzak meg. Elmentünk egy közeli helyre. Bent spanyol zene szólt, az emberek táncoltak, néhányan a bárpultnál ültek és ittak.
-Táncoljunk!-dobtam le a zakót és magammal húztam a táncparkettre.
-Honnan tudsz ilyen jól táncolni?-kérdezte meg két forgás között.
-Régen táncoltam, és te?-utaltam az ő mozgására.
-Itt nőttem fel...-nevetett.-... nagyjából.
Tényleg élvezet volt vele a tánc. Sokáig a parketten voltunk, majd ittunk egyet és újra visszaáltunk. Nagyon jól szórakoztam.
Aztán egyszer csak, összetalálkoztak ajkaink. Ő is akarta és én is. Mióta eljöttem vele minden gondom megszűnt, pár órára mindent töröltem.
Megfogtam a kezét és bevittem magammal a mosdóba. Nem volt a legtisztább hely, de kit érdekel. Még egyszer megakartam csókolni, mikor egy vércsepp csöppent le a lábam elé. Az orromhoz kaptam és tudatosult bennem, hogy az vérzik.
-Kell segítség?-ajánlotta fel Chris.
-Nem, köszi. Mindjárt eláll.-szipogtam, de már legalább az ötödik kéztörlő kendőt szedtem ki a tárolóból és véreztem össze. Utána már hagytam a picsába és hagytam had folyjon a vér. Kezdtem szédülni.
-Úristen! Miért nem hoztad ki?-bukkant elő a semmiből az ordító Brian.
-Én...én nem tudom.-tiltakozott Chris.
-Kérj a csapostól egy üveg fagyos piát vagy jeget!-utasította és Christian ki is ment.
Brian felkapott és kivitt.
-Tessék itt a jég.-nyomott Chris a kezembe egy zacskót tele jéggel.
Az orromhoz nyomtam, de nem igazán segített.
Brian berakott a kocsijának a hátsó ülésére, ők pedig előre ültek. Brian beletaposott a gázba és seperc alatt a kórházhoz értünk. Felvittek egy kórterembe és egy perc múlva már William állt mellettem két gyakornokkal.
-Zoe, minden rendben lesz. El kell égetnünk ezt az eret az orrodban.-közölte velem az orvosom, mikor az egyik segéd tampont dugott az orromba. Jézusom! Láttam már ilyet, de ez durva.
Mutattam a kezemmel, hogy oké és lehunytam a szemem.