Egy rákos csajszi naplója

~Egy pocsék nap~

Másnap nagyon rosszul ébredtem. Brian nem volt mellettem már. Biztos hazament még az éjszaka. Hányingerem volt, a hasam fájt. Kimentem a mosdóba és nem tudtam mit tenni. Ide-oda járkáltam. Egyszer aztán feltört minden, ami eddig bennem volt. A wc-be landolt mind az, ami a gyomromban foglalt helyet. Borzasztó büdös és rossz íz volt a számba. Jó sok vízzel kiöblítettem, majd megmostam a fogam. Enyhült a hasfájás, de nem éreztem jól még magam.
-Jó reggelt!-köszönt mosolygósan az ápolóm.
-Szia Brian!-takaróztam vissza.
-Hogy lehet az hogy te már fent vagy?-vonta fel a szemöldökét.
-Úgy lehet, hogy rókáznom kellett.-rázott ki a hideg, mikor visszagondoltam rá.
-Ajaj!
-Ez a kemótól van ugye?-néztem kérdőn rá.
-Igen, a gyógyszerektől, amit kapsz.-türte fel kezemen a felsőt.
-Sejtettem, hogy nem a tegnapi miatt vagyok szarul.-szóltam.
-Hozzak neked teát?-ült le hozzám.
-Azt nagyon megköszönném.-húztam a vállamra a takarót.
Miután Brian hozott teát, azt megittam majd elaludtam. Olyan két óra múlva, mikor felébredtem leizzadtam magamról minden ruhát.
-Segíts levenni!-mondtam Briannek, aki még mindig az ágy melletti fotelben ült. Bóbiskolásábol most felriadt és felállt. Lehúzta rólam a pulcsimat és a pizsamanadrágot, így csak egy topban és egy bugyiban ültem az ágyon. Csak bámultam magam elé és egy pillanat alatt előtört belőlem a sírás.
-Na..shh!-ölelt át Brian-Nincs semmi baj!
Hiába akartam lenyugodni, csak egyre jobban zokogtam. Brian megfogta a homlokomat és megállapította, hogy belázasodtam. Két karjába felemelt és bevitt a mosdóba. Ahogy voltam beállított a zuhanyzóba és kinyitotta a csapot. Jéghideg vizet engedett rám. Pár perc után megtörölt engem. Én még mindig zokogtam, szinte már fulldokoltam. Egyik kezével a körémtekert törölközöt tartotta a másikkal pedig lehúzta rólam a vizes ruhát. Mikor keze a bugyim széléhez ért összerezzentem. Gyorsan megtörölte testem, majd visszakísért az ágyhoz. Leültetett, a szekrényből előhalászott egy alsóneműt és felvitte óvatosan a lábamon. A testemet nem látta, viszont keze mindenhol átjárt. Megfordultam és rámhúzott egy hosszú pólót. Majd adott egy pohár vizet, hogy igyam meg. Alíg akart pár korty lemenni a torkomon. Úgy éreztem az agyam kezd tisztulni és már nem is bőgtem, csak szipogtam.
-Szükséged van nyugtatóra?-fogta meg a vállam.
Válaszként csak megráztam a fejem. Megfogta a homlokom és egy arcán megnyugvás látszott.
-Lement a lázad.-takart be.
Hiába mondta ezt, mégis csak megmérte a lázam.
-Na?- nyögtem fel az eredményre várva.
-Hőemelkedés, de azért hozok egy lázcsillapítót.-nézte meg a lázmérőt.
Egy perc múlva már a gyógyszert nyeltem le Dr. Collins jelenlétében. Brian szólt neki, hogy aznap nem éppen vagyok jól.
-Ma egész nap ágyban kell maradnod.-közölte William.-Brian téged pedig megkérlek, hogy egész nap légy Zoeval. Szüksége van az egész napos figyelemre.
-Semmi akadálya.-felelte Brian.
-Jól tetted, hogy hideg vízzel zuhanyoztattad le.-mondta a dokim.
Brian csak bólintott.
-Bocsássatok meg, de nekem mennem kell. Egy paciensem vár rám.-búcsúzott Will-Később benézek. Sziasztok!
-Szia!-mondtuk egyszerre.
-Jobban vagy?-fordult most felém Brian.
-Valamivel jobban, mint egy negyed órája.-burkolóztam be.
-Akkor jó.-ült le az ágyamra.
-Figyelj! Ez a levetkőztetős, felöltöztetős jelenet számomra elég kínos volt.-hajtottam le a fejem.-Sajnálom, hogy ezt kellett csinálnod. Nem tudom mi ütött belém. Mintha lebénultam volna. Magatehetetlen voltam.
-Senki nem hibáztat érte. Egy pillanatra sem hagytalak volna ilyen állapotban magadra.-fogta meg a kezem.
-Ha mégegyszer ilyen lenne...-nem tudtam befejezni.
-Nem hagylak magadra.-magához húzott és megölelt.
Ebéd után egy órával újra szörnyű érzés fogott el. Öklendezni kezdtem, felültem az ágyban és szám elé kaptam a kezem. Brian fogott egy műanyag tálat és odaadta nekem. Megfogtam és kiadtam magamból az ebédet. Letöröltem a szám amíg Brian eltakarította a hányást.
-Sajnálom, hogy itt kell lenned velem.-tértem vissza az ágyamba.
-Ne sajnáld! Én erre vállalkoztam.-jött oda hozzám.
-Hogy lehet az, hogy nem undorodsz meg tőlem?-tettem fel a kérdést.
-Nem vagy undorító.-kacsintott.-Hogy érzed jelenleg magad?
-Megkönnyebbülten.-szóltam.
-Akkor kivihetlek a kertbe?
-De hát William azt mondta, hogy egésznap itt kell maradnom.-mormogtam.
-A friss levegő csak nem árthat.-húzott fel a kezemnél fogva.
-Igaz.
Felvettem egy kényelmes nadrágot és lesétáltunk az udvarra. Leültünk egy padra és gyönyörködtem az óriási fákban.
-Ha jobban leszel, akkor elmehetnénk valahová.-nézett rám.
-Hová?-fordultam most felé és belenéztem gyönyörű kék szemébe.
-Tudsz úszni?
-Igen.-válaszoltam.
-Uszodába nem merlek elvinni. Oké, hogy tisztítsák a medencéket, de nem akarom az egészségedet kockára tenni.-hadart-Viszont otthon anyu mindent nagyon tisztán tart, ugyanúgy ahogy a medencémet is.
-Van saját medencéd?-esett le az állam.
-Nagyon szeretek úszni, régen versenyekre is jártam. Apám elég jól keres szóval nem volt akadály egy mendencét ásatni.-nevetett.
-Azta, de jó!-mosolyogtam.
-Anya, hogy is mondjam... tisztasagmaniás.-kacagott-Nem telik el úgy nap, hogy ne jönne a medencetisztító. Anyu is minden áldott nap törölget, porolgat.
-Jézus!-tátotottam ki a szám.
-Hát igen, de sajnos nincs ellene mit tenni. Apuval hiába akarjuk, hogy leszokjon erről egyszerűen nem tudjuk rá venni.-sóhajtott. Az „apu” szónál most szomorú arcot vágtam. Próbáltam palástolni, de nem ment. Ezt Brian észre is vette.
-Valami rosszat mondtam?-fogta meg a karom.
-Nem dehogy!-legyintettem-Jó neked, hogy eggyütt van a családod.
-Miért neked nincs?-húzta fel szemöldökét.
-Apám még mielőtt világrajöttem volna elhagyta a családot. Anya azt mondta mindig, hogy eredetileg nem is akart gyereket az apám, de miután kiderült, hogy anya állapotos volt a nővérremmel belenyugodott. Apu azt hitte csak nem lehet annyira nehéz egy gyerekkel, de rájött, hogy ez csak mese. Türelmetlen volt és indulatos. Ha nem tudott valamit megcsinálni egyből, akkor ott hagyta. Szinte anyura hárult minden. Aztán félve ugyan, de anya elmondta apámnak, hogy újra terhes. Ekkor apám elkezdett dühöngeni, hogy anya miért nem szedte a tablettákat, összecsomagolt és soha többé nem látták.-meséltem neki.
-Ez szörnyű.-simogatta meg a hátam.
-Az.-mondtam.
-Apád legalább segített anyagilag valami úton?
-Nem. Teljesen megszűnt vele a kapcsolat.
-Nehéz lehetett, így anyukádnak.-bújtatta kezét az enyémbe.
-Lelkileg nehéz volt neki, de pénzügyileg sosem kellett szűkölködnünk. Egy cégnek csinál fotókat. De másnak is vállal munkát, ha kérik. Nagyon jól végzi a munkáját, szóval nagyon jól megfizetik.
-Tök jó, hogy anyukád fényképész.
-Szeretne már egy üzletet is nyitni, de nem talál megfelelő helyet. A te szüleid mivel foglalkoznak?-érdeklődtem.
-Anyu nem dolgozik, viszont apu ingatlanos, szóval lehet tud anyukádnak valami helyet ajánlani a városban.-újságolta.
-Az szuper lenne!-örültem meg a hírnek.
-Ha eljössz hozzánk, akkor beszélhetünk apával.-mosolygott.
-Oké. Akkor majd elviszel.-vigyorodtam el.
Este bejött a nővérem és anya. Elmondtam nekik a jó hírt. Anya nagyon megörült és Kate-en is látszott, hogy felvidult. Éjjel a nővérem maradt velem. Hozott be nasit és a laptopomon megnéztünk egy filmet. 10 óráig lehettem fent,  még éreztem, ahogy Kate ad egy puszit, aztán elnyomott az álom.