Mikor megismertelek. /BEFEJEZETT/

1.rész

Reggel az ébresztő órám hangjára keltem. Az óra reggel 6-ot mutatott. Lassan és komótosan kikeltem az ágyból és a fürdőbe igyekeztem. Mikor beértem meg mostam hideg vízzel az arcomat, utána kifésültem a kócos hajamat majd befontam azt.

Majd egy kis sminket tettem fel, ami nálam szempillaspirált, szájfényt és szemceruzát jelent. Mikor ezzel végeztem visszamentem a szobámban. A szekrényem elé álltam és ki választotta, az a ruhát, amit ma viselni fogok. Egy szürke alul rojtos angliai zászlós pólóra, egy egyszerű farmerra és egy szürke cipőre esett a választásom.

Miután felöltöztem lementem a konyhába valamit reggelizni. Mivel suli van ma ezért anya adott egy kis pénzt arra, hogy vegyek magamnak valami kaját majd a suliba. A kis Betti sírására lettünk figyelmesek. Egyedül mentem fel hozzá és benyitottam a szobájába. A kiságyában ülve keservesen sírt szegény.

Oda mentem a kiságyához és kivettem onnan és elkezdtem ringatni és énekelni neki a A Thousand Yearst című dalt. Én mindig ezt éneklem neki, ha meg akarom nyugtatni. Pár perc múlva már nem sírt inkább mosolyogva hallgatta, ahogy énekelek neki. Lementem a konyhába kezemben a húgommal. A konyhában és beraktam az etető székébe. 7:30-kor a bátyám is már felöltözve volt a konyhában. Ma kivételesen ő visz suliba így kimentünk a garázshoz és beszálltunk a fekete kocsiba és már indultunk is a suliba.

Mikor meg érkeztünk, mint mindig megbámultak minket bár most a kocsi miatt, mert ezt az autót most kapta a bátyám szülinapjára anyáéktól. Mikor kiszálltam egyből a suliba igyekeztem mielőtt beértem volna valaki a nevem kiabálta. Meg fordultam és a barátnőmet láttam felém futni. Mikor hozzámért megölelt és egyből mesélni kezdett:

- Szia! Jaaaaj. Hallod tegnap olyan romantikus étterembe vitt el engem Norbi, hogy én csak ámultam annyira szeretem azt a fiút. - mondta egy szuszra a barátosném.

- Szia! Na, az jó nagyon örülök, hogy végre találtál egy rendes pasit magadnak. Kár, hogy engem nem talál meg a szerelem. - szomorodtam el.

- Nyugi te is találsz valakit. Ha nem lépsz semmit a Kristófos ügyben. Mert, ahogy hallottam Kriszti is ráfeni a fogát.

- Nem nekem kell lépnem, hanem neki, kéne valamit tudod ő a fiú és nem én. Meg amúgy is nem tetszem neki, és ha meg is mondanám, hogy nekem tetszik akkor tuti beégnék előtte. Szóval veszett az ügy.

- Nem égnél be előtte. És tuti tetszel neki. De mennyünk órára.

- Oké.

Mikor az utolsó óráról is kicsengettek gyors összepakoltam a cuccaim és a kijárat felé igyekeztem. Már majdnem kint voltam mikor valaki nekem jött hátulról és fellökött. Hangos nevetésben tört ki a támadóm.

- Jaaaaj figyelj már a lábad elé nyomi. - nyávogott a suli ribanca Kriszti. persze ott volt a két csatlósa is Míra és Anna.

- Te jöttél nekem Kriszti.

Erre nem válaszolt csak nevetve vagy inkább vihogva eltotyogott a 10 centis magas sarkújában. Én meg elindultam az énekórámra, mint minden délután. Fél négyre már ott is voltam. Egész délután próbáltam, meg skáláztam. Mikor haza értem köszöntem anyáéknak mondtam nekik, hogy fárad, vagyok és most nincs kedvem enni mikor felértem az emeletre akkor gyors lefürödtem át öltöztem pizsamába felraktam a telefonom töltőre és elaludtam.