*Kristóf szemszöge*
Miközben beszéltem Eszterhez egyszer csak megcsúsztam egy kis tócsán és bele estem a medencébe. A fejem bevertem a medence aljába utána se kép se hang minden fekete lett körülöttem. Mikor magamhoz tértem azt vettem észre, hogy a szemem egyszerűen nem tudom, kinyitni illetve nem tudom meg mozdítani a kezem. Hallom, hogy az ajtó nyílik, majd csukódik. Valaki leül mellém és megfogja a kezemet. Majd meg szólal. A hangjából tudom, hogy Eszti az.
Mikor a mondandójának vége lett teljesen megvilágosodtam. Nem hiszem el, hogy eddig nem vettem észre, hogy tetszem neki. És, hogy én mért nem mertem neki elmondani? Talán azért mert féltem, hogy nem lesz velem boldog, nem leszek jó neki, hogy megbántom valamivel.
Ezektől mindig féltem. Mikor megpillantottam már akkor megtetszett. Mikor mosolyog a szívem meg dobban. Mikor megláttam abban a ruhában a bálon akkor szeretem teljesen bele. Annyira gyönyörű. Ha látom és szomorú én is az leszek. Nem is értem, mert nem mondtam meg inkább neki, hogy tetszik nekem ahelyett, hogy a Krisztivel kellett együtt lennem. Nagyon rosszul eset neki és nekem is.
Mondjuk az a szerencsém, hogy Krisztivel nem feküdtem le pedig ő nagyon le akart. De nekem nem kell olyan lány, akin nem ment át a fél suli és a fél város. Nekem olyan kell, aki nem fekszik, senkivel miközben van barátja. Én Esztit sose tudnám meg bántani nincs hozzá szívem.
Mikor erőt tudtam venni magamon meg szorítottam a kezét és nehezen, de kinyitottam a szememet. A mellettem ülő lányra emeltem a tekintetem. Barna szeme könnyes volt. Nem szeretem, hogy miattam van most ilyen állapotban. Szólásra nyitottam a szám, de egy hang se jött ki rajta.
Épp most jött be egy orvos. Ki küldte Esztert és elkezdett engem vizsgálni. Azt mondta az orvos, hogy a fáradság meg az ilyen dolgok miatt nem tudok most beszélni, de már holnapra visszajön a hangom, ha eleget alszom.
Kiengedtek a kórházból. Most vagyunk a hotelban én gyors lefürödtem és egyből aludni mentem. Éjszaka közepén arra keltem, hogy besüpped mellettem az ágy. Számomra ismerős illatra lettem figyelmes. Nekem háttal feküdt így hozzábújtam hátulról átkaroltam és visszaaludtam.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Mikor megismertelek. /BEFEJEZETT/
RomanceSziasztok! Ceglédi Eszter vagyok.15 éves. És ez a történet az én életemről fog szólni.