Mikor megismertelek. /BEFEJEZETT/

20.rész

Elkezdtem nekik elmondani mi volt.

Mikor végeztem vissza mentem a lányokhoz, akik még mindig meg voltak lepődve. Lassan feleszméltek a bambulásból.

- Szóóóóval akkor most együtt vagytok vagy nem? - kérdezte Heni.

- Őszintén még magam se tudom, mi van most közöttünk. Még meg se kérdezte, hogy leszek-e a barátnője.

- Figyelj, szerintem nem fogja hagyni, hogy kicsússz a kezei közül pláne, hogy milyen régóta meg akar magának szerezni téged. Lehet, hogy csak a megfelelő pillanatra vár. - mondta Niki.

- Igazad lehet. De mi van, ha csak át akar baszni? - kérdeztem ijedten.

- Nem fog nyugi ő nem ilyen. - mondták teljesen egyszerre.

- Oké, de menjünk le, mert szerintem a fiúk már várnak ránk.

Mikor leértünk a fiúk tényleg csak ránk vártak. Hosszas gondolkodás után arra jutottunk, hogy reggelizni megyünk, utána majd meglátjuk mi lesz. Mivel ma nincs kedvünk fürödni így moziba fogunk menni. Mindenki elől ment csak én maradtam egyedül hátul. Azt vettem észre, hogy Kristóf mellém sétált nem szólt semmit csak rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Nem húztam el, hanem hagytam ugyanis nagyon jó érzés volt. Így sétáltunk egészen a kajádáig.

Egész nap tök jól elvoltunk. Az a baj, hogy lassan ennek is vége. Még pár nap és megyünk haza. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

*Ősz*

Elkezdődött a suli újra. Nem hiszem el. De már csak két év és vége. Tízedikes vagyok, vagyis most sokkal többet kell tanulnom. Egyáltalán nem szeretek tanulni. Bár mondjuk, ki szeret? Ja, igen én és Kristóf összejöttünk el se hiszem.

*Visszatekintés*

Utolsó éjszakán lementünk ketten a tenger partra és mikor le értünk a szám tátva maradt. A homokban gyertyák voltak elhelyezve és egy szívet formáltak. A szíven belül volt egy pokróc leterítve. A pokróc körül rózsaszirmok voltak elszórva. Volt ott még egy piknik kosár benne minden felé kajával. Tuti nem egyedül csinálta azért nem ilyen romantikus a gyerek. Biztos vagyok benne, hogy Heni és Niki segített neki. Mikor végeztünk a kajával akkor a telefonján elindított egy lassú számot. A csillagok alatt táncoltunk. Körülöttem megszűnt a világ abban a pillanatban úgy éreztem, hogy csak mi ketten vagyunk az egész átkozott bolygón. És mikor a dalnak vége lett elém állt és megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Persze igen mondtam. Erre vártam mióta csak meg láttam őt.

*Visszaemlékezés vége*

A suli javában megy, egyre jobban utálom. Persze a barátaim miatt járok oda. Nem fogjátok, elhinni mi történt Kriszti elköltözött el se hiszem, van Isten, hogy a két utánfutója mit fog csinálni nélküle nem tudom. Olivérről annyit hogy az apja beíratta egy katonai suliba, hogy hiányzik-e? Nem. Jól meg vagyok nélküle. Azért van, hogy visszagondolok az első csókunkra vagy mikor először aludtam náluk. Ezek jó emlékek. De itt egy újév lesz rengeteg új emlékem és ezt az évet azzal kezdem, hogy van egy csodás barátom, akit anyuék hamar meg kedveltek. Valahogy úgy érzem ez most az én évem lesz.

Jaaaaj el is felejtettem mondani a tévés szereplésem óta meg kereset egy ügynökség, hogy dolgozzak velük. Kicsit meglepődtem, de nagyon örültem neki. De mondtam, hogy most az iskolára szeretnék koncentrálni. De majd ha mégis szeretnék befutni, mint énekes akkor ők lesznek az első, akikre gondolni fogok.

Most itthon gunnyadok és készülődök pancsizni. Ezt hamar mégis tettem. Gyors pizsibe bújtam és hagytam, hogy az álom manó eljöjjön értem.