Mikor megismertelek. /BEFEJEZETT/

4.rész

Reggel megint az ébresztő órám rikácsoló hangjára keltem. Semmi kedvem nem volt felkelni ezért álmosan lenyomtam és visszafeküdtem aludni. Ám nem sokat tudtam aludni, mert a bátyám berontott és kiabálva rám ugrott.

-JÓ REGGELT HÚGIIIIIIIIII. HASADRA SÜT EME CSODÁS NAP IDEJE FELKELNI.

-SZÁLLJ LE RÓLAM TE DAGADT DISZNÓÓÓ. Aludni akarok. - hisztiztem.

- Nem lehet, suli van. Úgyhogy kelljél fel és szedd rendbe magad, mert úgy nézel ki, mint valami zombi. Magyarul nem vagy valami szép látvány

- Kösz tesó én is szeretlek. –ugye milyen kedves az egyetlen bátyám velem. De mondjuk, igaza van abban, hogy nem nézek ki valami jól.

- Na de hagylak téged elkészülni, de húzz bele, mert ma én, viszlek suliba és nem várlak meg, ha elkésel akár egy percet is.

- Oké, de akkor nyomás ki olyan 10 perc és kész vagyok.

Mikor ezt kimondtam Márk kiment a szobámból ezzel egyedül hagyva engem. Most először felöltöztem. Egy fehér nyakánál fekete csipkés ujjatlanra, egy fekete csőnacira, egy szív alakú nyakláncra, egy fekete fehér karkötőre és ez fekete topánkára esett a választásom.

A fürdőbe mentem a szokásos sminkemet csináltam meg. a hajamat ma megint befontam. A végeredménnyel nagyon meg vagyok elégedve.

Lementem a földszintre majd a cipőmet magamra kapva siettem ki a tesómhoz és beszálltam mellé a kocsiba. Mikor a sulihoz értünk én egyből a terem felé vettem az irányt, vagyis csak vettem volna, ha valaki nem húzz vissza a kezemnél fogva. Felnéztem, hogy megtudjam, kitart engem vissza. Mikor megláttam azt hittem, hogy menten elájulok. Nem más állt előttem, mint Kristóf. Hát mit ne mondjak ilyen se volt még.

- Szia, Eszti.

- Szia, Kristóf. Mit szeretnél?

- Csak annyit, hogy min veszekedtetek múltkor a Krisztivel, amikor együtt kajáltunk?

- Mért nem őt kérdezed?

- Mert most nem találom sehol.

- Hát akkor keresd, meg és akkor kérdezd meg őt, de nekem mennem kell, szia.

- Hááát oké. Szia. - mondta lehangoltan.

Hogy mért volt lehangolt azt nem tudom. Na, mindegy. Az órák unalmasak voltak. Nem történtén semmi említésre méltó. Ma szokásos módon a próbaterembe mentem és elkezdtem skálázni. A tanárom azt mondta, hogy az évek alatt nagyon sokat fejlődtem. És mondta, hogy lesz egy ének verseny, amin elindulhatnák, mert van esélyem megnyerni. Lehet, jelentkezem, rá egy próbát megér, vagy tovább jutok vagy nem. De nem leszek letörve, hanem sikerül tovább jutnom a részvétel a fontos nem a győzelem. Mondta a tanárom, hogy holnapig van időm eldönteni. A hazafelé vezető úton betérem egy Starbucksba, és vettem magamnak egy kávét. 10 perc múlva a kezemben a kávémmal hagyom el a helyet.

Hazaértem és mikor bementem a házba anyát pillantom meg a konyhában. Meg lepődtem azon, hogy itthon van, hiszen csak a jövő héten kéne haza jönnie, na, mindegy örülök, hogy itthon van. Apa dolgozik, Betti alszik Márk nemtom hol van. Köszöntem anyának és felmentem a szobámba. Általában későn érek haza a próbáról. Most se volt másképp hulla fáradt vagyok, de gyors meg fürödtem. Már a pizsimben voltam és aludni késztem mikor a telóm jelzett, hogy üzenetem jött mondtam, magamban oké ezt még megnézem és válaszolok, rá aztán megyek aludni.(K=Kristóf, E=Eszti)

K: Szia.

E: Szia. mit szeretnél?

K: Csak annyit hogy találkozhatnánk holnap suli előtt?

E: Ööhhm...oké de mért?

K: Csak beszélni akarok veled

E: Oké, de megyek aludni, szia. :)

K: Ok, szia. :)

Mosolyogva aludtam el ismét.