*Az utazás napja*
Ma indulunk a nyaralásra. Most éppen a reptéren vagyunk és várjuk, hogy fel tudjunk szállni a gépre. Reggel 6 óra van. Mindenki még "aludt". Márk állva álmosan dülöngélt jobbra, balra, mint aki mindjárt összeesik és a reptér padlóján alszik tovább. Ekkor meg szólalt a hangos bemondó. Miszerint meg kezdhetjük a beszállást.
Mikor a gépen voltunk elfoglaltuk a helyünket. Én természetesen az ablak mellé ültem a jó kilátás miatt. Mellém ült Kristóf. Niki és Norbi ült mögöttünk, mögöttük Heni és Dominik ült. Előttünk Márk és mellé egy kissé házsártos vénasszony foglalt helyet.
Lassan a gép felszállt. Már egy ideje repültünk mikor kinéztem az ablakon és amilyen látvány fogadott attól tátva maradt a szám. Elővettem a telefonom és csináltam egy kis videót arról, amit láttam.
Hát nem gyönyörű? Nekem nagyon tetszik a látvány. Hangos horkolásra lettem figyelmes. Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Kristóf elaludt. Olyan cukin alszik. De mivel elég hangosan horkol ezért fogtam magam és befogtam az orrát. Erre persze felkelt.
- Muszáj volt felkelteni? - olyan édes a kelés után rekedtes hangja meg ahogy a haja kócosan össze vissza áll.
- Igen muszáj volt. Idegesítő, ahogy horkolsz. - mondtam neki.
- Miiiii én nem is horkolok. Na, jó, talán de nem hangosan.
- Nagyon hangosan horkolsz. - szívatom direkt.
Szólásra nyitotta száját mikor a légi utas kísérő beleszólt a hangos bemondóba.
-Kedves utasaink megkezdjük a leszállást kérem, kapcsolják be a biztonsági öveiket.
Mikor leszálltunk elmentünk a csomagokért utána mentünk is a hotelhoz. Mikor becsekkoltunk mindenki ment a saját szobájába mi lányok egy szobát kaptunk így a fiúk is egy szobában vannak össze zárva. Mikor a szobában kipakoltunk sorba lezuhanyoztunk és mentünk aludni mivel nagyon fáradtak voltunk és nem bolt kedvünk semmihez. Hamar el is aludtam.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Mikor megismertelek. /BEFEJEZETT/
RomanceSziasztok! Ceglédi Eszter vagyok.15 éves. És ez a történet az én életemről fog szólni.