Mikor megismertelek. /BEFEJEZETT/

3.rész

Ma szombat van. Az elmúlt napokban nem történt semmi említésre méltó. Ma úgy keltem fel, hogy egész nap a szobámban leszek és sorozatokat fogok nézni. Hát igen ez nem jött össze mivel Márk kitalálta, hogy menjek el vele meg a haverjaival kajálni. Semmi kedvem nem volt ma kikelni az ágyamból, de addig nyafogott, mint egy kislány, hogy kénytelen voltam bele menni, mert máskülönben nem hagyna egész nap békén. Így hát felöltöztem, kisminkeltem magamat, és megcsináltam a hajamat.

Apa ma egyedül marad, itthon Bettivel hát nem tudom, hogy fog rá vigyázni, ha ma is dolgozni fog. Tudni kell, hogy mikor apa dolgozik akkor a dolgozó szobájában szigorúan tilos belépni, de most muszáj lesz bevinnie magával, mert egyedül nem hagyhatja a picit. Mi Márkkal már a kajádánál voltunk, mikor meg láttam, hogy pontosan kikkel kell majd egy asztalnál ennem. Ott volt Domi a tesóm legjobb haverja, Heni Dominik barátnője, Kriszti meg a két csatlósa Míra meg Anna, illetve Niki meg Norbi, és végül ott volt Kristóf is.

De mikor meg láttam, hogy Kriszti és Kristóf épp lenyelik egymást sírhatnékom támadt. Viszont nem mutattam ki, hogy belül össze vagyok törve. Kriszti észrevette, hogy őket bámulom győztesen elmosolyodott. Majd újra Kristóf ajkára tapadt. Mikor befejezték a nyálcserét akkor megindul felém. Mikor elém ért elkezdett nekem beszélni azon a nyávogós hangján, amitől a hátamon is feláll a szőr.

- Mondtam neked, hogy az enyém lesz Krisi és nem a tied. Mert hát kinek kellenél te? Nézz már magadra.

- Én nézzek magamra? Nem neked kéne?

- Most mért?

- Nem rajtam ment végig az egész suli meg a fél város, hanem rajtad.

- Chhhh ez nem igaz. Ezt most találod ki, mert nem a tied a Kristóf, hanem az enyém és most féltékeny vagy rám. Meg az a bajod, hogy nem lehetsz olyan menő és szép, mint én.

- Jaaaj ne nevettess, már egy vizes zsebkendővel le tudom törölni minden szépségedet. És nem vagyok rád féltékeny, mert nincs mire féltékeny legyek. - ezzel nevetve elmentem mellette.

Bementünk a kajádába és mindenki kikérte a kajáját. Egy asztalhoz ültünk le. Egész végig hülyéskedtünk meg össze visszabeszéltünk olykor-olykor belevágva a másik szavába. Egész jól éreztem magam. Miután meg untuk a másik társaságát mindenki elment haza. Úgy döntöttem, hogy nem Márkkal megyek haza, hanem szépen haza sétálok így legalább lesz időm kicsit gondolkodni. Útközbe beugrottam egy Starbucksba és vettem magamnak egy kávét, amit hazafelé megittam.

A házba lépve a bátyám pillantom, meg, ahogy alsógatyában ugrál és énekli Adele-től a Someone like yout. Én gyorsan meg persze halkan elővettem a telóm és levideóztam. Amikor meg fordult és észrevett engem egy sikoly hagyta el a száját, amit egy lány is meg irigyelt volna.

- Haaaj húgi ezt most mért kellett. Meg ijesztettél. – majd észrevette a kezembe a telefont. Ijedten nézett rám. - Mond, hogy nem vetted fel videóra? - A videót természetesen elmentettem.

- Hát ha nem lennél olyan elme roggyant, hogy így parádézol itt akkor nem vettem volna fel az egészet. Amúgy hol van apa meg Betti?

- Nemtom apa valahova elvitte.

- Oké, de mentem fürödni aztán aludni.

- Oké cső.

Felmentem meg fürödtem, majd gyorsan megcsináltam a házim és lefeküdtem aludni.