*Ryan szemszöge*
Az elmúlt két hónap fénysebességgel telt, mégis nagyon jól volt. Keményen dolgoztam, hogy kivehessek egy kis szabit, amit Jennel tölthettem. Így aztán az elmúlt két hétben összeszedtem minden férfiasságom, és bevallottam neki, hogy szeretem, és beakarom mutatni az édesanyámnak. Oda meg vissza volt a dologtól, így nem sokkal később már úton voltunk a szomszéd kisvárosba. Anya az első perctől kezdve imádta Jent, ezt lehetett látni rajta, és a dolgon Jen részéről is kölcsönös volt. Szinte szétválasztani se lehetett őket. Folyton csacsogtak - megjegyzem Jent sem hallottam mostanában ennyit beszélni - , főztek, sőt még arra is rátudta venni Jennettet, hogy énekeljen velem.Azt már csöppet nehezebb volt elmagyarázni, hogy hogyan is ismerkedtünk meg és, hogy mi történt Jen szüleivel. Gyors improvizációs képességemmel kitaláltam, hogy akkor ismertem meg Jent, mikor Daniel örökbe fogadta, hogy megússzon egy komolyabb ügyet, és nála találkoztunk, de ahogy tizennyolc lett, magamhoz költöztettem. A szüleiről pedig csak annyit habogtam össze, hogy elhagyták. Neki nem is kell róluk többet tudni.
Két hétig maradtuk anyánál, de tényleg repült az idő. Persze megígértük, hogy hamar meglátogatjuk újra, vagy felvetettük az ötletet, hogy ő jöjjön hozzánk. Majd ahogy hozza a sors...
Jennel rendkívül jól kijöttünk továbbra is. Körülbelül olyan két és fél hónapja vagyunk együtt, de minden perce külön élvezet. Semmi komoly nem történt még köztünk, bár személy szerint alig bírtam. Megígértem magamnak, hogy nem fogom siettetni, sem kényszeríteni semmire se. Mindennel várni fogunk. Tudom, hogy nem könnyű egy lánynak sem az első szex, neki pedig még nehezebb dolga van. Tisztába tartom a döntéseit, és támogatom abban, hogy ne siessünk. Hogy őszinte legyek, picit félek az egésztől. Mármint nem a szex részétől, hanem attól, hogy bántani fogom. Attól, hogy esetleg nem lesz neki olyan jó, és fájdalmai lesznek... A csókjaink egyre forróbbak lettek, és tényleg nem sok kell már a tényleges megőrüléshez.
A közös filmnézésnek vége lett és komótosan sétáltam fel utána a lépcsőn. A kerek fenekéről le se tudtam venni a szemem. Gyorsan bepötyögtem a riasztó kódot, majd utánafutottam, és visszahúztam. Mielőtt bármit mondhatott volna megcsókoltam. Éreztem, ahogy mosolyra húzódik a szája, de visszacsókolt. Istenem, de jól csókol! Megszívtam az alsó ajkát, mire felnyögött. Nyelvem táncot járt az övével. Szorosan a nyakamba csimpaszkodott, míg megfogtam a fenekénél és a csípőmhöz emeltem. Lábait a derekam köré kulcsolta, és már indultam is be vele a szobába. A csókcsatánkat csak addig hagytuk abba, még nem az ágyra raktam, majd elé nem másztam. Mohón kapott felém, és húzott vissza.
- Le kellene állnunk - suttogtam két csók között.
- Vagy nem - suttogta.
- Hogy érted? - húzódtam el egy kicsit megdöbbenve. Arcán pillanatnyi zavarodottságot láttam, de el is rejtette.
- Nem akarom, hogy abbahagyjuk, Ryan! Akarlak - suttogta édesen. Rögtön ki is józanodtam, és mit sem törődve az ágaskodó farkammal arrébb másztam.
- Ez nem hiszem, hogy jó ötlet - túrtam bele a hajamba.
- Miért nem? - még mielőtt bármit is szólhattam volna, folytatta - Jézusom, nem kívánsz - halt el a hangja. Nem hittem a saját fülemnek. Mi az, hogy nem kívánom? Nem látja, hogy áll, mint a cövek? - Jó, minden értek - állt fel.
- Mi az, hogy mindent értesz? - szálltam le én is az ágyról.
- Nem kívánsz már. Tudom miért! Mert ismered a múltamat - szemeimet kimeresztettem, és pislogás nélkül meredtem rá. Mi van? Mit beszél?
- Komolyan azt hiszed, hogy azért nem kívánlak, mert valami barom azt tette veled? - léptem közelebb.
- Háhh, szóval beismered, hogy nem kívánsz? Tudtam... Megértem ha undorodsz tőlem, gondoltam, hogy ez lesz - még közelebb mentem, de feltartotta a kezét - Ne gyere a közelembe! Nem kérek a szánalmadból! - besietett a fürdőbe, és pedig leesett állal álltam. Ez a csaj kicsinál! Mivel nem úgy ismerem, mint, aki könnyen feladná, így a duzzogására is számíthattam egy ideig. Fogtam magam és a szomszéd fürdőbe mentem, hogy zuhanyozhassak, így hátha még elérem a lányt, mielőtt elalszik.
Még mindig nem tértem magamhoz, mikor kijöttem a fürdőből. Komolyan azt hiszi, hogy undorodok tőle és nem kívánom? Hogy fordulhat meg ilyen a fejében? Akárhányszor meglátom alig bírok magammal, hogy ne tegyek vele mindenféle dolgokat.
Sűrgősen ki kellett találnom valamit, mert ennek így nem lesz jó vége.
Felkaptam magamra egy boxert és egy pólót, majd befeküdtem a még üres ágyba. Halván lila gőzöm se volt, hogy mit csináljak. Örültem a dolognak, hogy kívánt, de azt akartam, hogy ne egy pillanat alatt hozza meg ezt a döntést, hogy ágyba akar velem bújni, hanem gondolkozzon el rajta alaposan.
A fürdő ajtaja váratlanul kinyílt és kiviharzott rajta.
- Jen, én...- meg se várva a mondandóm, leállított.
- Ne! Nem érdekel. Ne szólj hozzám. Jóéjt! - lakapcsolta az oldala mellett lévő lámpát, és bebújt a takaró alá. Én, mint ügyeletes papucs, meg csak ültem a sötétben.
- Jen ne csináld már! - szólaltam meg pár perc múlva. De miután semmi reakció nem jött folytattam - Kicsim, nem érted a helyzetet - próbálkoztam - Nem értem honnan szedted ezt a hülyeséget, hogy nem kívánlak. Mert ez nagyon nem igaz.
- Szeretnék aludni, ha nem baj - csattant fel. Befogtam a szám és lefeküdtem a helyemre. Mivel álom nem jött a szememre, pár perc múlva folytattam a dumat.
- Igen is kívánlak!
- Nem igaz, hogy aludni se lehet tőled - ült fel az ágyban, majd felállt és elhagyta a szobát.
- Most hova mész? - kiáltottam utána.
- A szobámba, ahol hagynak aludni - kiáltott vissza. Több se kellett. Felpattantam és mentem utána, mint egy hűséges kutyus. Meg se várva, hogy észrevegye, hogy követtem, megemeltem a két kezemmel és vittem is vissza a szobánkba.
- Mit csinálsz? Tegyél le - emelte fel a hangját.
- Azt mondtad folytatni akarod. Akkor csináljuk! - dobtam le az ágy közepére és levettem a pólóm.Sziaszok! Mivel nem akartam létrehozni egy külön lapot, ezért ide írok.
Nagyon nagyon szépen köszönöm a +37k megtekintést a millió komit és szavazatot. ❤❤❤❤❤
Nekem vannak a legjobb olvasóim.
Na új részt valószínű csütörtökön hozok, mert holnap hivatalosan is nagykorú leszek és nem hiszem, hogy leszek gépközelben.
Addig is legyetek nagyon rosszak!!❤❤❤❤😘😘😘😘
ESTÁS LEYENDO
Rabod vagyok
RomanceJennette Moon élete sosem volt könnyű. Szülei 14 évesen beadták az árvaházba, mert nem bírták elviselni, hogy egy lánygyermekkel törődni is kell. A lány azelőtt sem volt egy nagy közösségi ember, de az, hogy a saját szülei is képtelenek szeretni, le...