Rabod vagyok

III.-3. Rész

*Nina szemszöge*
Mindaddig semmi bajom nem volt a turné első napjával, míg Vanessa be nem csörtetett az öltözőm ajtaján.
Komolyan el kell beszélgetnem a biztonságiakkal, hogy az égvilágon senkit ne engedjenek be, csak a listán lévőket. Sejtelmem se volt mi a csudát akarhat tőlem, főleg nem reggel nyolckor.
- Na végre, hogy megvagy! - förmedt rám, miközben sebesen haladt felém. Leraktam a gitárom az álványra, hogy elé menjek a problémának, vagyis neki.
- Mindig csodás látni téged! - húztam el a számat - Mit akarsz?
- Ne add itt az ártatlant, mint aki semmiről se tud! Azt akarom, hogy hagyd békén Olivert! - a csodálkozástól hirtelen szavakat se találtam.
- Hohó, igazán leállhatsz! De tényleg! Mert én vagyok a legboldogabb, ha Oliver nincs a közelemben! Szóval nincs okod az aggodalomra - biztositottam a nyilvánvalóról.
- Ahan, nem hiszek neked. Nem tetszik, hogy "véletlen" mindig összefuttok!
- Akkor már ketten vagyunk - kacsintottam rá. El se hittem, hogy komolyan ez volt az oka, amiért idejött - Annyira érdekel Oliver, mint egy bordatörés. Mindössze nem kellene ennyire üldözési mániában szenvedned, és még egész normális ember lennél. Az pedig, hogy nem bízol a barátodban, az nem az én bajom. Most pedig megkérlek, hogy távozz, mert még rengeteg dolgom van estig! - hátat fordítottam neki és reméltem, hogy hamar elhúzza a csíkot.
Szerencsémre