Fire in the Winter

Ó, igen

Tyrion köpni-nyelni nem tudott, amikor Királynője és Észak Királya egymásba gabalyodva állt a trónterem kellős közepén. Mi van?- tette fel magának a költői kérdést, és magasra ugrott szemöldökkel nézett a mellette álló eunuchra. Úgy érezte, hogy lövése sincs arról, hogy mi folyik körülötte, de ezzel nem volt egyedül, mert Varys pontosan olyan értetlen fejjel nézett le rá, mint a törpe őrá.
Amikor az Ezüstkirálynő és a Fehér Farkas végre kimásztak egymás szájából a körülöttük lévő emberekre összpontosítottak, de az ölelésből akkor sem bontakoztak ki.
- Szabad tudnom, hogy mi történt Felséged egyhetes távollétében?- kérdezte Tyrion.
- Férjhez mentem- válaszolt egyszerűen a nő. A Kiálynő Segítője nem jutott szóhoz, Daenerys pedig boldogan bújt Jon mellkasához, aki teljesen elvarázsoltan simogatta a lányt.
Mikor Tyrion újra képes volt hangot kiadni a torkán, mindössze ennyit kérdezett: - Ó, igen?
- Ó, igen- felelte most Jon.
- És milyen szertartással tettétek?- kérdezte Varys.
- A deresi istenerdőben tettük le eskünket a hét színe előtt- mondta a Sárkànyok Anyja.
- Elárulja nekünk Felséged, hogy miért döntött így?- kérdezte Varys.
- El. Két oka volt: az egyik a diplomácia a másik a szívem.
- Ó. A szíved, Felség?- kezdte Varys óvatosan. - Értsük úgy, hogy mivel a hivatalos esküvőtök megvolt, csinálunk egy világra szóló menyegzőt, kizárólag a kirakat kedvéért?
- Ebbe így nem gondoltam bele, de tulajdonképpen igen- felelte Dany.
- Ezt komolyan át kéne gondolni, Királynőm!- szólt Tyrion.
- Ó, igen?- kérdezte Dany kíváncsian.
- Egyet kell hogy értsek Tyrionnal- zendült Jon baritonja. - A háború hatalmas költségekkel járt, és a koronázás így is sokba fog kerülni. Ugyanakkor egy királyi esküvőnek látványosnak kell lennie. Azt javaslom, hogy vonjuk össze a kettőt.
Tyrion elgondolkodva kezdett el fel s alá járkálni, néha bólogatott, néha a fejét csóválta.
- Azt mondta Felséged, hogy a szíve mellett, a diplomácia volt a másik oka a házasságkötésre. Mit jelent ez?
- Mint tudod Észak kikiáltotta függetlenségét- szólalt meg Jon Daenerys helyett.- Az újabb háború elkerülése érdekében döntöttünk így. Arról is megállapodtunk, hogy Daenerys nem Királyvárból fogja irányítani a Déli Birodalmat, hanem felépítünk egy új fővárost a Nyaknál, és az Északi Királyságnak a Déli Birodalommal együtt új központja lesz a határon. Két autonóm állam, egy uralkodópár.

                          O.     O.     O.

Sansa boldogan vette a kezébe a levelet, melyet vörös pecséttel zártak le. Daenerys küldte, és csupa jó hírt közölt: Észak autonómiáját, a Lannister seregek kapitulációját, a koronázás dátumát, mely egyúttal meghívó is volt Deres úrnőjének részére. Dany írt néhány szót a boldogságáról is, ami megmelengette Sansa szívét.
Egyszercsak az ötlött a fejébe, hogy egy díszes ünnepséggel kezdődött meg a királyvári börtönidőszak, amelynek sebeit máig őrzi lelkében. Félelem suhant át rajta. Nem tudta elereszteni a nyugtalan gondolatot, hogy mi lesz, ha itt hagyja Brant, és ő is délre lovagol a menyegzőre?
Ezeken rágódott, mikor egy lihegő, futástól vöröslő arcú férfi kopogott be termeinek ajtaján és kért bebocsátást. Lady Stark nem ismerte fel a férfit, nem deresi volt, de mégis meg tudta állapítani, hogy egyike a fekete testvéreknek, hiszen a férfi abba öltözött tetőtől talpig.
- Jó napot!- köszönt egyszerűen. - Jon itthon van?- kérdezte olyan természetességgel, mintha találkoztak volna már, s ekkor beugrott Sansának is, hogy ő ismeri ezt a férfit. Ő lett a Fekete-vár parancsnoka Jon után.
- Nincs- felelt a nő.- Délre lovagolt az Ezüstkirálynő társaságában, hogy hivatalossá tegyék házasságkötésüket.
A férfi lehajtotta a fejét, és kétségbeesés tükröződött az arcán. Nagyot sóhajtott, majd újra a vörös hajú lányra nézett.
- Mikor tér vissza?- kérdezte, és kihallatszott a hangjából, hogy kedvező választ remélt.
- Nem tudom. Lehet, hogy csak hetek múlva. Minden azon múlik, hogy miben egyezik meg Királyvárral.
- Akkor minden elveszett.