Fire in the Winter

Észak sikolya

Arya már nagyon vágyott a hazatérésre, és amikor megpillantotta Deres falait, nagyot dobbant a szíve. Csengő hátán lovagolt, rémfarkasa kíséretében.
Nymeriának szokásává vált, hogy előre menjen felderítés okán, és visszatért, ha más minden tiszta volt. Ennek hála Arya nem futott bele egy kisebb Bolton-hű csapatba, akik biztosan felismerték volna a lányt egy rémfarkas kíséretében.
A kis csapat nagyon körülnézett, amikor elérték a vár körüli pusztaságot, melyen fél méternyi hó volt. Nymeria előre ment, majd kis idő után visszanézett a lányra és Csillagra. Jöhettek! Ez volt a telepatikus üzenet.
Ló és lovasa elindultak a déli kapu felé, és Nymeriát beérve vágtára váltottak. Gyorsan elérték a kaput, melyen kiáltás kíséretében nyertek bebocsátást. Arya leszállt Csengőről és bekísérte az istállóba, hogy Frank - a lovászfiú - elláthassa a lovat.
Csengőnek furcsa volt a hideg északi levegő, hiszen déli pely lévén a nyári hőséget kedvelte. Fázott.
Ezt persze Arya is megérezte a hátasán, és jóleső érzéssel megdörgölte, majd betakarta az állatot, aki ebben a néhány napban a szívéhez nőtt. Amint a lány végzett, kilépett az istállóból magához hívta Nymeriát, majd belépett az épületbe. A nővérét kereste, hogy beszélhessen vele. Az elmúlt időkben a fiatalabbik Stark-leány megtanulta értékelni a nővére közelségét, és élvezte, ha beszélgetés zajlott kettejük között. Arya el akarta mondani Sansának, hogy mi történt királyvári tartózkodása során, és meg szerette volna vitatni a nővérével, hogy mi lesz vajon a Sárkánykirálynő sorsa.
Éppen elhaladt a nagyterem mellett, amikor Kate, a konyhalány sietett el mellette sírva.
- Kate!- szólította meg Arya. A lány megállt, visszafordult, és lehajtott fejjel szólt a Stark-leányhoz.
- Bocsáss meg nekem, Úrnőm- szabadkozott.
- Ugyan- vonta meg a vállát Arya. - Mi történt? Miért sírsz?
- Azért, mert a férjem- Doran- halott- szólt Kate, és felemelte a fejét, hogy Aryáéba nézhessen.- Egy más ölte meg őt.

                            O.    O.    O.

Holló érkezett Királyvár egyik nagyhatalmú lakójához. Nem kisebb személy küldte a levelet, mint Kelet őrzője, Robert Arynn. Köszönetnyilvánítás volt a tartalma, méghozzá az, hogy a királynő az Arynn-házra bízta az Ujjak sorsát.
A levél eredetileg Daenerys királynőhöz szólt, mégis a Királynő Segítője  nyitotta fel, mert Dany nem akart ilyen dolgokkal foglalkozni. Kihasználta az utolsó napot, amit Jon Királyvárban töltött. Lustálkodott az ágyban, különböző édességeket rendelt és evett teljes rendszertelenséggel és buta tréfákkal ugratta a Fehér Farkast.
Jon ezt a Danyt szerette a legjobban. Azt, akin lehet nevetni, és aki nem fél egy kis pimaszkodástól. Nevettek, és Daenerys elkezdett dudorászni egy régi dalt. Egy régi, valyriai altatódalt, melynek bár ő értette a szövegét, Jon nem tudta miről szól.
Egyik pillanatban azonban a nő elhallgatott, és egy pillanattal később a férfi folytatta a dallamot. Dany, aki eddig az ablaknál állt és kifelé nézett és a napsütést élvezte, most megfordult.
- Honnan ismered ezt a dalt?- kérdezte.- Azt mondtad nem tudsz valyriaiul.
- Nem is- felelte Jon. - Ezt dúdolta apám anyámnak abban az emlékben, amit Bran mutatott még Deresben.
Dany látta, hogy a férje a könnyeivel kűzd, de nem akar erőtlennek látszani. Odament hát Jonhoz, aki szoros ölelésébe zárta a szeretett nőt. - Nem engedem, hogy veled is megtörténjen- súgta a lány fülébe, aki elmosolyodott a férfi aggódó gondoskodására. 
- Melisandr képes lesz rá?- kérdezte Dany.
- Ha egyszer sikerült, még egyszer is menni fog neki.
- Remélem igazad van.
Ekkor kopogtatás hallatszott, és királynő beengedte a bekívánkozót. Tyrion lépett be a szobába, és fejet hajtott Dany-ék előtt.
- Felségek!- szólt.
- Mond, Tyrion, mi történt?- kérte a királynő.
- Nem sok jó- szólt a Segítő, majd nagy levegőt vett. - Igazság szerint a kovácsról van szó, aki Robert Baratheon fattyú fia.
- Uram, segíts!- emelte Daenerys a tekintetét a plafonra. - Mi van vele?
- Eltűnt- felelte a Lannister.
- Remek!- füstölgött a királynő. - És sejtjük legalább, hogy merre ment?
- Azt felelték a testőrség felderítői, hogy  várhatóan északra ment, de kötve hiszem, hogy azért ment volna, hogy felöltse a feketét. Az most nem egy jó biznisz- húzta el a száját a Segítő.
- Hát nem- értett egyet Jon.
- Mit tegyünk?- tette fel Daenerys az egymilló aranysárkányt érő kérdést.
- Holnap elindulok, és Rhaellával felkutatjuk, és reméljük, hogy nem hal meg addig.