Fire in the Winter

Ígéret

Mikor már mindenki összegyűlt a trónterem falai közé, Daenerys megáll az ajtóban, és megragadta a mellette haladó Missandei karját. Daenerys sápadt volt és látványosan émelygett, s ezt Missandei csak egyetlen dolognak tudta betudni, méghozzà reggeli rosszullétnek. Nem sokan voltak, akik tudtak a Királynő állapotáról, de nyár-szigeteki lány köztük volt. Azonnal beküldött mindenkit a terembe, hogy ketten maradhassanak a Sárkányok Anyjával.
- Segíthetek valamiben, Felség?- kérdezte óvatosan az uralkodónőtől, aki nem volt kifejezetten jó állapotban.
- Szólj, ha jön valaki- kérte Dany, majd fogta magát és vörös ruhájában leült a padlóra.
Ottmaradtak néhány percig, majd mikor Daenerys feje kitisztult, talpra állt és mintha mi sem történt volna, kihúzott háttal bement a terembe, ahol már várták őket.
Mint általában, mindenki meghajolt, ők pedig a Vastrón elé sétáltak. Jon felkísérte az Ezüstkirálynőt a lépcsőn, kezet csókolt neki, majd egy mosoly kíséretében szétváltak.
- Jó reggelt, mindenkinek!- szólalt meg Dany. - Mint azt sokan tudják, a Tél és a borzalmai eljöttek az élőkért. Észak büszke hadai már megindultak és holnap, Dél a segítségükre siet. Ma viszont még ünneplünk. Mire delelőre ér a Nap, legyen mindenki a kikötőben, mert ott tartjuk meg a mennyegzőt, melyet a Koronázás fog követni. Holnap hajnalban pedig csapataink a Lannister seregeket követően a Falhoz menetelnek.
Én magam a Fény urát hiszem, de Észak Királya a régi istenekhez, míg sokan mások a Héthez fohászkodnak. Boruljatok ma imára, fohászkodjatok hitetek szerint, mert szükség lesz rá!- mondta, majd lesétált az emelvényről, és elhagyta a termet.

                         O.      O.       O.

Arya, mint mindig, most is fentről szemlélte az eseményeket. Mikor Daenerys elhagyta a Tróntermet, ő akkor nyitotta ki leginkább a fülét. Ilyenkor lehet elkapni az emberek valódi véleményét. Nem hallott mást, mint amire számított: lelkesedést, néhol félelmet, pár embertől pedig a Királynő meggondolatlanságát hallotta. Lemászott a helyéről és kisétált a helységből. A hálószobája felé sietett, amikor valaki a háta mögött sétált, és az illető meglehetősen idegesítő tempóban tette. Már éppen lekanyarodott volna a szobája felé, mikor a  valaki megragadta a vállát és megfordította. Arya reflexei most sem mondtak csődöt, és gyors ütést mért támadójára, minek következtében hallott valami reccsenést és az illető hátratántorodott.
- Aúú!- kiáltott fel mérgesen, és Lady Starknak akkor tűnt fel, hogy akinek a tökéletes jobbegyenesét bemutatta, a bátyja volt.
- Istenek! Ne haragudj! Ha tudtam volna, hogy te vagy nem ütök- szabadkozott.
- Hét Pokol! Milyen erős kezed van? És ki tanított meg ekkorát behúzni másoknak?- kérdezte Jon, miközben az orrából folyó vért próbálta elállítani.
- Az ember sok mindent megtanul az arcnélküliek segítségével. Egyébként mièrt settenkedsz utánam?
- Szükségem van rád, és egy olyan dologról van szó, hogy nem bízok rajtad kívül senkiben. Segítesz nekem?
Arya benyitott a szobájába, és helyjel kínálta Észak Királyát. A férfi leült a lány ágyára, és miközben az orrát szorongatta, kérdőn nézett a húgára.
- Ne nézz verébnek, tudom, hogy Daenerys állapotos- szólalt meg, mire testvérének szemei vetekedni kezdtek egy zsebóra számlapjával.- Miért kellek én ehhez?
- Első kérdés: honnan tudsz Dany-ről? Második: tudod, hogy ez mit jelent igazából?
-Első válasz: itt a falnak is füle van. Második: igen, sajnos tudom, hogy Daenerys legkésőbb kilenc hónap múlva meghal- mondta és ahogy szavai értelmet nyertek a hangokkal, úgy tudatosult Aryában is az igazság. Szomorúság öntötte el a szívét, és azt kívánta, bár ne lenne várandós a sógornője. - Mit tehetek értetek?
- Mikor Bravosban jártál, biztosan hallottál a Fény Uráról és híveiről- kezdte Jon, mire Arya bólintott.- Él Westerosban egy vörös papnő, akinek nagy a hatalma.
Arya erre felkapta a fejét, és kérdőn nézett testvérére:- Stannis Baratheont szolgálta, igaz?
- Igen. Ismered?
- Futólag találkoztam vele, amikor a Lobogó Nélküli Testvériséggel voltam. Elvitte a legjobb barátomat.
- Melisandr-nak hívják. Meg tudod találni?
- Talán. De miért olyan fontos neked az a boszorkány?
- Engem ő hozott vissza az élők közé. Talán Daeneryst is képes lesz visszahozni.
Jon szemeiben a bánat és a kétségbeesés könnyei csillantak meg, és szinte már könyörgően nézett a húgára, aki -bár Melisandrot nem szívlelte éppenséggel- mégis bólintott.
-Kerül amibe kerül, elhozom neked a vörös asszonyt!