Fire in the Winter

A halálig

- Végül is, annyira nem is rossz ötlet- mondta Daenerys elgondolkodó arccal.
- Így meglesz a hűség, és az autonómia is- értett egyet Jon, majd a mellettük álló Arya is bólogatni kezdett.
- Nem lesz ebből gond? Úgy értem ez nem válthat ki újabb politikai válságot?- kérdezte mégis bizonytalanul.
- Nem hinném- mondta Daenerys. - Ez szerintem teljesen elfogadott.
- Rendben. Szólok Sansának, hogy kezdjen el intézkedni- mondta, és elment.
Dany elkezdte méregetni Jont, aki ezt észre is vette, majd kérdőn nézett a nőre.
- Furcsán nézel rám. Valami rosszat mondtam, vagy más baj van?
- Baj éppen nincs, de mióta Tyrion mellettem van, azóta mindig ki szoktam kérni a véleményét, s most aggódom, hogy ez elmarad. Mégis úgy érzem, hogy ez lesz a jó megoldás.
- Akkor minden rendben, nem?
- De. Minden rendben.

O. O. O.

- Hány nap az út Királyvárig?- kérdezte Jon a tanácsteremben, ahol minden fontos személy összegyűlt.
- Ló, vagy sárkány háton- kérdezett vissza Sansa.
- Mindkettő érdekel.
- A kíséret létszámától is függ, de ha nem leszünk sokan, akkor maximum egy hét- mondta Ser Davos.
- Sárkányon viszont ráérünk napokkal később is elindulni, mivel mindössze két nap az út- mondta Dany.
Jon gondolkodott egy kicsit magában, majd kiadta az utasítást.
- Holnap reggel elindulnak a lovasok, ma éjjel, sötétedés után pedig kimegyünk az istenerdőbe, ha ez mindenkinek megfelelő.
Miután mindenki bólintott és elköszönt, Jon magához intette a húgait.
- Nem kérdés, hogy nekem el kell mennem, ugyanakkor mindig kell, hogy legyen egy Stark Deresben. Valamelyikőtöknek mindenképpen itt kell maradnia- nézett jelentőségteljesen a lányokra.
- Én maradok- szólt Sansa.- Egy életre elegem van a fővárosból.
- Mit szeretnél?- kérdezte Arya.- Menjek, vagy maradjak?
- Nem igazán tudom- felelte Jon.- Örülnék, ha velem tartanál, de itthon biztonságosabb.
- Mi lenne, ha Daenerys királynő lóháton utazna?- kérdezte fifikás mosolyjal Arya.
- Dany sárkányon utazik- jelentette ki Jon ellentmondást nem tűrően.
- Most két dolog szúrt fület- mondta Arya.- Az első: miért ne lehetne mindkettő? A második: mióta becézed te a királynőt?
- Az első: még mindig nem értlek, a második: most óta.
A két lány mindenttudó pillantást váltott, azután Sansa furán nézett Jonra, majd, hogy Arya helyett megmagyarázza a helyzetet, a bátyjához fordult.
- Elhíreszteljük, hogy Arya itthon van velem, de igazából Daenerys királynő képében fog ellovagolni Királyvárba, hogy melletted legyen.
- Fel tudod ölteni egy élő ember arcát?- kérdezte Jon hitetlenkedve.
- Elméletileg igen, bár én még nem próbáltam- mondta a kisebbik Stark-lány.
- Akkor ki kéne próbálnod. Kötött, hogy kinek az arcát veheted fel? Úgyértem, férfiét is lehet?- kíváncsiskodott Sansa.
- Igen- felelte Arya,- kötött. Én csak női arcot ölthetek magamra. Daenerys királynő tökéletes alany, mert egymagasak vagyunk, és a testalkatunk is hasonlít. A különbséget ránézésre csak az fogja észrevenni, aki évek óta van napi kapcsolatban Daeneryssel- mondta, majd egy húzó mozdulatot tett az arca előtt, s ekkor...
Arya Stark eltűnt, és a helyén Viharban Született Daenerys állt hosszú, ezüstszőke hajjal és ibolyaszín szemmel.

                      O.     O.     O.

Már besötétedett, amikor Dany végzett a készülődéssel, s Missandei is befejezte a frizuráját. Jól állt Danynek, és egy sárkányokat ábrázoló dísztűt tett a hajába.
Egy kicsit izgult, most nem eleve elrendelt módon tette, amit tett. Ő akarta, sőt! Nem rákényszerült, hanem úgy csinálta, hogy kedvét lelte benne, és nem félt.
Magabiztosan lépett az deresi istenerdőbe, ahol már mindenki ott volt. Nem voltak sokan, hiszen az egészet ma tervelték ki, és a házak ilyen rövid idő alatt nem tudtak képviseletet küldeni. A Stark- lányok közrefogták bátyjukat, a vöröslevelű varsafa előtt pedig egy septon állt.
Daenerys hosszú, nehéz, hófehér ruhájának allját Missandei letette a földre, és Dany Jon mellé lépett, és kezét a kezébe helyezte. Egymás szemébe néztek és egyszerre mondták ki a szavakat.
- Vénasszony, Anya, Szűz, Atya, Harcos, Kovács, Idegen! Az övé vagyok, s ő az enyém. A mai naptól, életem utolsó napjáig.
A septon protokolárisan bólintott és hogy szentesítsék a házasságot, megcsókolták egymást.