Fire in the Winter

Fogócska

Másnap reggel Daenerys nem a saját hálótermében ébredt. Hol is vagyok tulajdonképpen?- kérdezte önmagától némiképp kótyagos fejjel.
Sorra vette az elmúlt este eseményeit. Esküvő északi módra, csendesnek ígért lagzi. Ja, ígért... És a bor.
Édeskés, gyümölcsös dorne-i nedű. Kár, hogy Dany nem bírja az alkoholt. Ezt meg is érezte a fején.
Ekkor még valami mást is megérzett. Egy kart az oldalán. Mi van?
Ja persze, az ágybadobás! Hagyomány Westerosban.
Ahogy Daenerys feje tisztulni kezdett, elkezdte érzékelni a körülötte lévő világot. Enyhe, símogató napfényt, puha takarót, és azt, hogy csiklandozza a nyakát Jon lehellete. Megmosolyogtatta ez az érzés, és macskamódon közelebbférkőzött hozzá.
Jólesett a biztonság, a férfi testének melege, és az, hogy bármikor, bármennyi időt tölthet vele. 
Bár tény, hogy ráfogták a házasságra, hogy diplomáciai döntés volt, tegnap este valahogy nem ezt érezte. Nagyon nem.
Olyan érzés kerítette hatalmába, amit már nagyon régen nem érzett: kislányos izgalmat, pillangókat a gyomrában, egyszóval Dany szerelmes lett. Erről eszébe jutott első szerelme és férje, Khal Drogo. Mennyi különbség van köztük!- gondolta Dany, majd rájött, hogy annyi azért mégsincs, hiszen mindkét férfi a világot ígérte neki, s a csillagokat az égről, ha úgy kívánja.
Dany úgy érezte, hogy Jon ébredezni kezd, és mosolyogva fordult szembe újdonsült férjével.
Jon nehezen ébredő típus, így beletelt néhány másodpercbe, míg rájött, hogy hol van. Az ő fejét a bor látványosan jobban kímélte, mint Danyét.
Egyik kezébe gabalyodva érezte Dany hosszú, puha haját, a másikkal a nő selymes bőrét simogatta, s mikor rájött, hogy Dany derekát fogja, csiklandozni kezdte azt. A lány reakciója egy halk nevetésszerű hang, és hasizmainak összehúzódása volt.
Jon abbahagyta a játékot, és megfogta Dany kezét. Nem szóltak egymáshoz. Dany úgy érezte, hogy el tudna veszni Jon mélybarna szemeiben, és a férfi szájának szegletén egy halvány mosoly kezdett el játszani.
Eltűrt egy hajtincset Dany füle mögé és megsimította az arcát, majd hirtelen megtörte a csendet.
-Diplomácia, mi?- kérdezte szarkasztikusan, mire Dany arcán széles vigyor térült szét, és gyors csókot lehelt Jon ajkaira.
Több nem is kellett neki sem. Elkapta Danyt és magához húzta, hogy erős ölelésébe zárhassa.

                         O.   O.   O.

Épphogy leértek reggelizni, mikor Sansába ütköztek. Mint mindig, Lady Stark most is elegáns és kifinomult volt, vele ellentétben Daenerys és Jon olyanok voltak, mint kèt gyerek, akik rosszban sántikálnak.
- Mi történt?- kérdezte Sansa. -Mi a mosolygás oka?
- Semmi- válaszolta Jon kissé túl hirtelen, mire Sansa gyanakvóan kezdte figyelni a párost.
- Arya és a kíséret egy órája elindult. Azt üzeni, hogy a Királyvár előtti domboknál fognak várni rátok.
- Remek!- mondta Dany egy mosolyjal, majd kézenfogva Jont az étkező felé kezdte húzni, aki pillanatokon belül kapcsolt, és máris ő irányította Daeneryst.
- Menjünk ki Rhaelláékhoz reggeli után- javasolta Jon még mindig feldobott hangulatban.
- Rendben- egyezett bele Daenerys.
A reggeliüket felszolgálták, ami rendkívül finomnak tűnt, majd gyorsan el is fogyasztották. Felmentek a hálótermeikbe- külön-külön - és lovaglóruhát öltöttek. Néhány perc elteltével már lent találkoztak újra, a kapu előtt.
Jon és Dany is felnéztek az égre, és gondolatban hívták a sárkányaikat.
-Rhaella!- szólt Jon. - Gyere a kapuhoz! Daenerys és én itt várunk.
- Dracarys!- hívta Dany a hím sárkányt. -Gyere Rhaellával a kapuhoz.
Nem telt bele sok idő, pár pillanaton belül a két állat megjelent az égbolton. Gyönyörűek voltak. Ahogy a napfény megcsillant a páncélszerű pikkelyeken, az embereknek elállt a lélegzete is.
Kecsesen földetértek, majd lovasaikhoz mentek. Rhaella fejét Jon kezéhez nyomta, aki megölelte a sárkány fejét.
Dany mindenről megfeledkezve nézte a párost, míg Dracarys meg nem bökte őt az orrával. A nő gyors mordulatokkal felmászott a fenséges állat hátára, és egy pillanat múlva már a levegőt hasították.
Jonnak és Rhaellának se kellett több. Rhaella elrugaszkodott és Jonnal a hátán felszökkent az égbe.
A kapcsolat segítségével Rhaella meghallotta Lovasának csapongó gondolatait, és elmosolyodott rajtuk.
- Olyanok vagytok ma, mint a fiókák! Idétlenül vihogtok, és képtelen vagy kordában tartani a gondolataidat. Mi ütött beléd?
- Belém?- kérdezte meglepetten Jon. - Inkább veled mi van? Miért zsémbeskedsz?
- Én aztán nem zsémbeskedek- húzta fel az orrát a sárkány. - De , hogy teljesen őszinte legyek, nincs kedvem az enyelgéshez.
- Az bizony nagy kár, mert két teljes napig fogunk repülni, mert Királyvár messze van és Danyék lesznek az egyedüli társaságunk.
- Remek!- mondta a sárkány, majd szarkasztikusan hozzátette- lehetek gyertyatartó a mézes hetek alatt.
Jon hangosan nevetett fel, amit Daenerys is meghallott. Hátra pillantott és Jon mosolygó arca láttán neki is nevetnie kellett, mire Dracarys dörgő, mély hangja szólalt meg a fejében, aki a rájellemző lesajnálással csak ennyit mondott:
- Fiókák...