Fire in the Winter

Vaklárma

Jon csukott szemekkel feküdt a földön, és nem mozdult meg. Daenerys Jonhoz rohant, és térdre borult a férfi mellett. Idegesen kezdte el szólongatni Jont, majd azt figyelte, hogy emelkedik-e a mellkasa a levegővételnél.
Meg sem mozdult. Daenerys sírni kezdett és Jonra borult, miközben ezt monda a férfinek.
- Nem hagyhatsz itt! Világos? Nem. Tehetsz. Velem. Ilyet!- kiáltotta könnyek között, és minden szavát egy ütéssel tette hangsúlyossá.
Ekkor Jon szeme felpattant, és elkapva Daenerys derekát gurulni kezdett a lánnyal. Dany egy aprótsikkantott, de amikor felfogta, hogy átverés áldozata lett, már ő is nevetett.
Legurultak egy füves domboldalon, és már csak ott álltak meg, ahol senki nem látta őket. Kiterülve feküdtek egymás mellett és lihegtek a nevetéstől. 
Dany ránézett Jonra, és nevethetnékje újra előjött. Vigyorogva szólt Jonhoz.
- Átvertél!
- Akit át lehet...- mondta Jon és megeresztett egy féloldalas mosolyt.- Egyébként nem az én ötletem volt. Rhaella mondta, hogy biztosan halálra rémülnél, és bejött. Ki gondolta, hogy a sárkányoknak van humorérzékük?
-Ugye tudod, hogy a Királynőt csőbehúzni főbenjáró bűn?- kérdezte Dany álkomolysággal.
- Valóban?- kérdezte Jon, majd gondolt egyet, és csiklandozni kezdet Dany oldalát, mire a lány hangosan kezdett el bevetni és ficánkolni.
Ekkor erőteljes szárnysuhogásra lettek figyelmesek. Egymásba gabajodva néztek fel az égre, ahol a három sárkány szárnyalt. Dany a nevetéstől lihegve döntötte a fejét a mellette ülő Jon mellkasának. Csak bámult felfelé, és élvezte, ahogy a körülötte lévő két erős kar tartja őt.
Nem volt kedve egyiküknek sem megszólalni, vagy megmozdulni, mert azzal megtörték volna a pillanatot.
Néhány perc múltán azonban Dracarys és Rhaella landoltak mellettük, jelezve, hogy ideje lenne visszamenniük a várba, mielőtt megfáznak.
Dany egy szájhúzás kíséretében kimászott Jon öléből, majd mindketten feltápászkodtak. Felszálltak a sárkányokra, és visszarepültek Deresbe.
Mikor visszaértek, kiderült, hogy az egész délutánt kinn töltötték, s hogy nemsokára vacsoraidő lesz. Sansa sietett eléjük, majd leteremtette a bátyját, hogy ha egész délután kint akar  maradni, akkor semmi gond, csak szóljon, mert egy fél napig őt kereste. Jon megkérdezte, hogy miért, mire Sansa csak annyit mondott, hogy  Mindegy, már elintéztem. Ezután fejet hajtott Daenerys előtt és elviharzott.
Dany és Jon úgy állt ott, mint két tilosban sántikáló gyerek. Egymásra néztek, és azonnal kitört belőlük a mevetés.
A nevetést hallva Missandei sietett Daeneryshez. Valériaiul kezdett mondandójàba, melyeből Jon egy kukkot sem értett. Hallgatva a két nő gyors, és meglehetősen zaklatottnak tűnő beszélgetését, azon gondolkozott, hogy vajon mi történhetett? Amikor befejezték, Jon kérdőn nézett Danyre, aki megválaszolta a fel nem tett kérdést.
- Megtámadták a flottát. Valahogy kijutottak a Feketevíz-öbölből, és megtámadták az ott horgonyzó Makulátlanokat. A levelet két napja írták. Azóta lehet, hogy a komplett armada a tenger fenekén van- mondta, és lehajtotta a fejét.
Missandei várakozón, és könnyeivel kűzdve nézett Daenerysre.
- Mit tegyünk, Felség?
- Ha Cerceinek háború kell, akkor megkapja- mondta keményen Daenerys, majd Jonra nézett.- Mennyi idő kell ahhoz, hogy hadba hívd a lobogóidat?
Jon elgondolkodott, majd gyors számolgatás után kimondta a választ.
-  Ha még ma éjjel kiküldjük a hollókat, akkor négy nap múlva már együtt lesznek a megadott helyen.
- Rendben- mondta, s Missandeihez intézte következő szavait. - Westerosban nemsok nyelven beszélnek. Írj levelet úgy, hogy azt te és Szürke Féreg értsétek. Derítsd ki, hogy mennyi hajó, ember és állat veszett oda. Ha megjött a válasz, azonnal szólj!
Missandei bólintott, majd elsietett, s Dany akkor Jonhoz fordult.
- Nem akartam ezt kérni tőled- mondta lehajtott fejjel, majd felnézett, egyenesen Jon szemébe. -Holnap reggel elküldjük a hollókat, aztán meglátjuk mi lesz- ezzel pedig újfent maga elé kezdett bámulni.
Ebben a pillanatban Arya ért oda hzzájuk, méghozzá halálraváltan, ami nem volt megszokott a kisebbik Stark-lánytól.
- Jon! Holló érkezett Királyvárból...
- Mit ír?- kérdezte nyugtalanul Daenerys.
- Azt, hogy az Ördögfióka kéreti Észak Urát, hogy jelenjen meg a Vörös Toronyban. Cercei halott.
Daenerys és Jon megkönnyebbülve sóhajtottak fel, majd Dany Jon nyakába borult, aki boldogan szorította magához a nőt.
- Mit írt Tyrion, miért kell Királyvárba mennem?- kérdezte Jon.
- Hát ez az! Azt mondja esküdj hűséget Észak nevében a Sárkánykirálynő előtt! Ami már csak azért is problémás, mert Daenerys királynő itt áll velem szemben, Deres udvarán!
Dany nem bírta tovább, és levetette azt a maszkot, amit diplomáciai dolgokhoz használt, és széles mosoly ült ki az arcára.
- Tyrion nem tudta, hogy Deresbe jöttem. Azt hiszem úgy gondolta, hogy mire Ti leértek Északról Királyvárba, addigra én is előkerülök. Meglepetés fogja érni, ha újra találkozunk.
Ugyanakkor Észak nem borulhat le előttem, mert akkor oda az autonómiája - morfondírozott Dany, és össze-vissza kezdett el sétálgatni.
Jonnak ekkor hirtelen ötlete támadt.
- Van egy megoldás, de nem jó ötlet. Nagyon nem.
- Miért?- kérdezte Dany, mire Jon válaszként megfogta a kezét.