Fire in the Winter

Vér a véremből

Mindenkin végigsöprő döbbenet elérte Jont is. A legkedvesebb testvére állt előtte, akit sokéve nem látott. Csak állt, és nem tett semmit. Ő nem, de Sansa igen. Könnyek között borult a húga nyakába, s Jon olyat látott, amit még soha: Arya örömében sírt. Erre ő magáhoztért a döbbent bénultaságból, és karjába zárta a két lányt. Nem törődött senkivel és semmivel, s ő is utat engedett örömkönnyeinek.
Ekkor meghallott valamit. Tapsot. A teremben lévő sokaság állva tapsolt, néhányan még kurjantottak is.
Úgy döntött, elengedi a lányokat, és hátrál egy lépést. Ennek az lett az eredménye, hogy kishíjján feldöntötte Daeneryst.
Miután összeszedték magukat Sansa fordult Daeneryshez.
- Hogyan hálálhatnánk meg?
- Nem tesz semmit- felelte a Sárkánykirálynő. - Holnap megbeszéljük a továbbiakat, most pedig ünnepeljünk.

                      O.   O.    O.

Másnap reggel Jon kellemesen ébredt. Bár kicsit hűvös volt, ő mégsem zordnak, hanem üdítőnek találta. Nemsokára össze is készült, és mosolyjal az arcán ment le reggelizni.
A nagyteremben ott találta a húgait és Daenerys királynőt. Úgy tűnt jó hangulatban vannak, de abban a pillanatban, ahogy Jon hallótávolságon belülre ért, a három nő elhallgatott. Mindannyian ránéztek, majd Sansa szólalt meg először.
- Walder Frey halott.
Jon elgondolkodva ült le székébe. Miért olyan fontos ez? Az öreg már vagy száz éves volt.
- Mi történt?- kérdezte végül, és szájához emelte a poharát.
A kérdésre Arya válaszolt, de úgy, hogy Jon kiköpte a szájában lévő vizet.
- Elvágtam a torkát.
- Te? - kérdezte a bátyja hitetlenkedve.
- Én. Bár tény, hogy nem igazán volt nőies, mégis kifinomult módszer. Pont úgy halt meg, ahogy anyánk- mondta, miközben Sansára nézett.
Az idősebbik Stark lánynak a lélegzete is elakadt.
- Láttad, hogy hogyan halt meg?
- A holttestét láttam csak. Hosszú, mély vágás volt a nyakán. De ez még mind semmi ahhoz képest, amit Robbal tettek- szólt elfolytott hangon.
Csend telepedett rájuk, amit Dany tört meg azzal, hogy felállt.
- Magatokra hagylak titeket. Van mit megbeszélnetek. Találkozzunk a kapunál egy óra múlva. Mutatni akarok valamit- mondta, és ezzel elhagyta a termet.
Sansa és Arya kérdőn néztek testvérükre, aki elvarázsoltan bámult a királynő után. A lányok mindenttudó pillantást váltottak, majd jóízűen felkacagtak. Jon értetlenül nézett rájuk. Mi a hét pokol ilyen vicces? De a helyett, hogy ezt tőlük is megkérdezte volna, egy egészen más kérdést tett fel.
- Arya, merre jártál az elmúlt években?
Húga némiképp elkomorodott a kérdés hallatán, majd egy perc gondolkodási idő után a következőt válaszolta.
- Azon a napon szöktem meg Királyvárból, hogy atyjánkat kivégezték. Sokáig a lobogó nélküli testvériség óvott, de fogságbaestünk, és Harenhallba hurcoltak minket. Tywin Lannister felszolgálója lettem, és megismerkedtem egy arcnélkülivel. Neki köszönhettem a szabadulásomat, majd a Véreb lett a társam. Úgy döntött, hogy jópénzért cserébe átad Robbnak. Mindössze néhány órán múlott, hogy én is velük haljak. Akkor megfogadtam, hogy bosszút állok Walder Freyen. Azután, hogy Tarthi Brienn legyőzte Clegannet párbajban, Bravosba mentem, hogy felkeressem az arcnélkülieket. Megtaláltam őket, és én is azzá váltam. Harcost neveltek belőlem, méghozzá a legkülönlegesebbet. Amikor befejeztem a kiképzést, hazajöttem, és az első utam az Ikrekhez vitt. Ott voltam, amikor Jamie Lannister levelet kapott Cerceitől, hogy menjen vissza Királyvárba. Másnap a vén Walder Frey meghalt. Amikor Daenerys királynő rámtalált, azt hittem lebuktam. De nem. Felkínálta a hazajutásomat, ha majd ő is kérhet tőlem egyszer egy szívességet. Belementem, mert ennél jobb alkalmam nem nyílt a hazatérésre. Így mostmár itthon vagyok. Veletek- mondta, és megsimította nővére kezét.

                       O.    O.    O.

Ahogy Dany meghagyta, egy órán belül ott voltak mindhárman a kapunál. A Sárkánykirálynő bőrből készült lovaglóruhát viselt, és a Starkokra várt.
- Mit szeretne mutatni?- kérdezte Jon.
- Azt, hogy az vagy, akinek mondtalak. Gyere velem- mondta, s már kívül is volt a várfalon.
Felnézett az égre, ahol egy pillanaton belül feltűnt a három sárkány. A hím közvetlen Daenerys mellett landolt, a nőstények pedig mögötte. Dany megsimította a hatalmas állat fejét, mire az jólesően felmordult.
- Égetted már meg magad, Észak Királya?- kérdezte a nő.
- Még nem- felelte Jon, s nem értette, miért olyan fontos ez.
- Akkor menj oda valamelyik sárkányomhoz!- utasította az Ezüst Kiálynő, amit Jon, bár félve, de megtett.
A halványzöld sárkányhoz indult el, de amikor az tett egy lépést felé, Jon hátrahőkölt. Nyugalom. Légy határozott! Így bíztatta magát, és újra elindult. Nem nézett hátra, nehogy elbizonytalanodjon.
Addig ment előre, amíg egyszercsak azt nem vette észre, hogy ott áll a sárkány előtt. Felnyújtotta a kezét, s belenézett a lény hatalmas, zöld szemébe.
A sárkány egy pillanatig hezitált, majd hozzáérintette az orrát Jon kezéhez. Ez mind szép és jó is lett volna magában, de az ami ez után történt, sokkolta a Fehér Farkast.
Egy lágy, de tekintélyt parancsoló női hangot hallott meg a fejében.
- Köszöntlek, Jaehaerys! Én Rhaella vagyok, és te vagy, a Lovasom.