Fire in the Winter

Fióka

- Hogy, micsoda?- tette fel a szükségtelen kérdést Jon meglehetősen zavarodottan. Képtelen volt felfogni, azt, hogy mit hallott a feleségétől, ami valljuk be, se nem csoda, se nem meglepetés. Arra gondolt, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent a számára. Először az jutott eszébe, hogy egy gyerekkel teljes lehet az élete, hiszen ott van mellette a nő, akit mindennél jobban szeret, béke a Hét Királyságban, és mire megszületik a pici, addigra véget vethet a télnek és a borzalmainak is. Boldog volt. Mérhetetlenül, félreismerhetetlenül, és minden kétséget kizáróan boldog. Annyira boldog volt, hogy eufórikusan karjai közé kapta Daeneryst és minden szerelmét egyetlen csókba próbálta sűríteni, persze sikertelenül.
Mikor elváltak a egymástól, Dany bánatosan és csodálkozva nézett Jon szeretettől csillogó szemeibe.
- Fel sem fogod, hogy mit jelent ez az egész, ugye?- kérdezte elhaló hangon a Sárkányok Anyja.
- Mit kell ezen felfogni?- kérdezte Jon meglepetten. - A világ legjobb dolga fog velünk megtörténni, hiszen kicsi Dany és kicsi Jon tappancsok fogják koptatni a padlót, és gyerekzsivajtól lesz majd hangos a palota!- lelkendezett a férfi.
Daenerys nem tehetett róla, de a férfi elemi boldogsága olyan hatást gyakorolt rá, hogy elsírta magát. Jon mellkasának döntötte a fejét, és keservesen rázta vállát a zokogás.
- Ugyan- babusgatta Jon. - Ennyire azét nem lesz szörnyű.
- Nem. Tényleg nem lesz szörnyű... Csak azt bánom, hogy ismerni sem fogom a saját gyerekemet.
- Hogy mi? Ne mondj ilyet!
- De ha egyszer ez az igazság? Nem fogom túlélni.
- Butaságokat beszélsz! Miért ne élnéd túl?
- Azért, amiért se a te, se az én anyám nem élte túl. Egy Sárkány lesz a gyermekünk, hiszen mindketten azok vagyunk...
- És aki egy Sárkánynak ad életet, nem éli meg a másnapot- fejezte be a mondatot elfúló hangon Észak királya.

O. O. O.

A Vörös Torony hatalmas. Sokan tévedtek már el benne, és még soha senkinek nem sikerült teljes mértékben feltérképezni a palota minden zugát. Nem is biztos, hogy van erre mód, ugyanakkor mindig voltak olyan személyek, akik bármikor, gond nélkül közlekedtek a legeldugottabb járatok útvesztőiben is, és mindig tudták, hogy éppen merre járnak. Ilyen személy volt Arya is, aki épp a palota rejtett folyosóin csatangolt, amikor veszekedés ütötte meg a fülét. A királyi lakhely keleti szárnyában volt, közel a saját és a királyi pár hálószobájához. Egy férfi és egy nő volt az, de Lady Stark nem igazán értette miről lehet szó. Már éppen tovább akart volna menni, amikor a következő mondat ütötte meg a fülét.
- Nem engedlek oda, ahol csak a biztos halál vár!- mondta indulatosan a nő. Daenerys- ismerte fel a beszélő nő hangját a lány. Ekkor meghallotta a bátyja hangját is, ami nem éppen hangzott annak a kedves és higgadt Jonnak, akit ő ismert. Nem is sejtette, hogy miről lehet szó, de valami mégis ott-tartotta. Nem is bánta meg, hiszen néhány percnyi szóváltàs után újra meghallotta Dany hangját, amint ezt mondja: "Állapotos vagyok."
Az igen!- gondolta Arya, de nem volt naív, ő tudta, mi vár azokra az anyákra, akik Sárkányt hoznak a világra. Daenerys királynő legkésőbb, kilenc hónapon belül halott lesz.
És akkor mihez fognak kezdeni?