Akadémista

IV. rész

Később Emma ezt mesélte az esküvőről:

"Hazaérve a lakodalomból azonnal beestem az ágyba, és három napig föl sem keltem. Akkor is csak azért, mert muszáj volt: sürgősen neki kellett állnom készülni a nyelvvizsgára, mert az is éppen úgy a nyakamon volt, mint a szemeszter eleje.

Amikor végre igazi akadémista leszek.

Inkább nem részletezem, hogy éreztem magam három átbulizott - átzenélt nap és körülbelül hetven olyan óra után, amikor nem aludtam egy percet sem. Persze, most túloztam kicsit, mert igenis előfordult, hogy a sokadik pohárka házi pálinka után nem bírtam tovább. Természetesen szigorúan csak délelőttönként, amikor mindenki más is az este folytatódó bulira próbálta csúcsformába hozni magát.

Váó, három napon keresztül nem volt egy józan percem sem.

Asszem sürgősen le kell szoknom az ekkora mértékű piálásról. Csöppet sem vonzó.

Bár legalább elég jól bírom.

De ezen is túl vagyunk, bezsebeltük a pénzt- nem mintha amúgy nem vedeltük volna fel a lakodalomra szánt piakészlet felét csak mi négyen (na jó, tulajdonképpen hárman), a zenészek.

Hülye alkoholista társaság.

Kivéve Marcit. Ő nem iszik. (Hát milyen népzenész az ilyen?!) Azt állítja, nem szereti a szagát. Nem azt mondom, hogy ne szagolja meg, de elsősorban nem is szagolgatni kell!

Jó, valamiben egyetértek vele. A hoppendrukk értelmét én sem vágom, az már elég messze van a kulturált alkoholizálástól. Nem mintha az, amit mi műveltünk, olyan kulturált lett volna, de a hoppendrukk még a mi társaságunknak is sok.

Igen, még Somának is, aki amúgy a legpiásabb.

Aztán elérkezett a nyelvvizsga napja,- amikor is csak kicsit izgultam halálra magam,- majd az is elmúlt, és hamarosan azt kellett észrevennem, hogy cuccolás van a nagynéném üres budai lakásába.

A zenekar marha jófej volt, tulajdonképpen anyáéknak- akik az eredeti tervünk szerint költöztettek volna- semmit sem kellett pakolniuk, mert a srácok mindent elintéztek."

----------

- Még jó, hogy legalább Vác nincs messze Pesttől- jegyezte meg Emma, miután berendezkedtek a pici, de csinos lakásban, ahol a lány következő hat évét készülte tölteni. A szülei elugrottak felderíteni a környéket, és szerezni valami ehetőt "szegény éhező, pesti lányuknak."

- Ne aggódj, Em manó, egy szabad percet sem fogok hagyni neked- röhögött fel Marci, elértve a célzást.

- Nem vagytok viccesek- nyafogta Helka- Amíg ti itt Pesten fogtok lófrálgatni, én megrohadok a bölcsészkaron.

- Annyiszor kérdeztük már, hogy miért mész oda, ha nem szeretnéd?- érdeklődött Soma,- valóban sokadszorra,- mire Helka fölsóhajtott:

- Tudjátok, hogy apa mennyire ragaszkodott hozzá. Majd ha végeztem, akkor kitalálok magamnak valamit, amihez van is kedvem.

- Te tudod- hagyta rá Soma, de néhány perc múlva azért még hozzátette- Ha szerinted megéri éveket elszúrni az életedből valami olyanra, amit utálsz, hát csináld. Én szóltam.

- Vágod, ugye, hogy csak én vagyok apának...- kezdte Helka, és harciasan közelebb lépett a fiúhoz, de Marci közbeszólt:

- Hé, hé, srácok, elég volt! Helka el tudja dönteni, hogy mit akar, hiszen nem hülye,- fordult előbb Somához, majd ezután a lányra nézett- és Soma csak jót szeretne, ne ugorj azonnal.

- Fiatalok, megjöttünk!- kiabáltak be az előszobából Emma szülei, majd az anyukája be is kukkantott a zenekarhoz a szobába:

- Főzök valamit ebédre. Na jó, inkább vacsorára- helyesbített, ahogy rápillantott az órára.

- Köszönjük!- feleltek kórusban a bentlévők, csak Em akadékoskodott, hogy ugyan már, teljesen fölösleges, majd esznek hideget.

- Ne vitatkozz, kislányom, inkább örülj neki, hogy még rendes ennivalót ehetsz!- szállt be a beszélgetésbe Emma apukája is- Ha jól sejtem, a következő fél évben úgysem lesz időd még arra sem, amit csinálni szeretnél, nemhogy arra, hogy főzz magadnak. Legközelebb akkor fog normális étel kerülni eléd, amikor hazajössz karácsonykor.

- Apa, azért még karácsony előtt is szeretnék hazajutni.

- Ezt örömmel hallom. Na megyek, segítek anyukádnak.

-----------

Amíg a szülők a konyhában tevékenykedtek, bent előkerültek a hangszerek.

- Nem fogja zavarni a szomszédokat?- aggodalmaskodott Helka, mire a többiek felnevettek.

- Emma a következő hat évben minden egyes nap koncertet fog adni nekik. Jobb, ha minél előbb hozzászoknak- vigyorgott Marci.

- Egyébként pedig anya már beszélt velük- tette hozzá Emma- A fölöttünk lévő két lakás egyikét egy festő műteremnek használja, aki azt mondta, egyáltalán nem fogom zavarni, sőt, még örül is az ingyen zenének. Mellette egy idős házaspár lakik, akik jóformán semmit sem hallanak. A szomszéd lakás üres, alattunk pedig virágbolt van. Úgyhogy semmi gáz, senki nem fog felháborodottan átdörömbölni, hogy mit művelünk.

- Jól van, megnyugodtam- bólintott Helka- Akkor hajrá!

- Em, kipróbálhatom az új brácsádat?- kérdezte Marci.

- Persze. Csak aztán kérem majd vissza, mert kicsit hozzá kéne szoknom nekem is. Egyelőre elég hamiskásan játszom rajta, ugyanis ez a hangszer sokkal nagyobb, mint az, ami kölcsönben volt nálam.

Emma elővette a néhány napos négyhúros brácsáját, és odanyújtotta Marcinak.

- Atyaég, ennek durva hangja van!- biccentett Soma elismerően, amint Marci akkordozni kezdett.

- Tényleg teljesen máshogy szól, mint a kölcsön-brácsád- helyeselt Helka is.

- Tudom, és máris annyira nagyon szeretem ezt a hangszert. Talán amiatt is sokkal közelebb érzem magamhoz, mert eleve úgy készült, hogy az enyém lesz.

- Ez még az én brácsámnál is nagyobb- jegyezte meg Marci- De gyönyörű hangszer, és a hangja leírhatatlan. Na, játszunk valamit? Ígérem, Em, utána visszaszolgáltatom neked a brácsádat, és hegedülök valamit, hogy tudj gyakorolni.

- Á-t kérek!- hámozta ki Helka a csellót a tokjából- Még jó, hogy ez legalább befért a kocsiba a bőgő helyett, mert különben most én is olyan elveszett lennék, mint Soma a cimbalma nélkül.

- Hé, nem vagy vicces- háborodott fel az említett- Inkább szánjon meg valaki egy brácsával.

Marci a falnak támasztott tokjára mutatott:

- Ott az enyém, választhatsz. Kivételesen eltekintünk attól, ha háromhúroson fogsz mondjuk szatmárit játszani.

- Ez most azt jelentette, hogy szatmárit szeretnél?- kérdezte Emma.

- Ez most azt jelentette, hogy szerinted nem boldogulok a négyhúroson?- húzta föl a szemöldökét Soma.

Marci felröhögött:

- Igen, és mondjuk nem. De az utóbbiban nem vagyok olyan biztos.

- Akkor jó, mert valóban sokkal jobban megy a háromhúros, de szatmárit akkor is négyhúroson játszunk. Na húzd rá!

______________________________________

Sziasztok! :)
Nos, végre sikerült megírnom az új részt. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, az idő azonban mindig kibabrál velem. Folyamatosan harcolunk, viszont egyelőre ő áll nyerésre. De nem adom fel, egyszer le fogom győzni.
Szóval igyekszem ura maradni a helyzetnek. Ez kicsit nehéz, de hát ez van.

Em Black

2016. 09. 16.