Akadémista

V. rész

Bár Emmának minden vágya az volt, hogy elkerülje a bunkó srácot, Akire Még Nem Vonatkozik Az Osztatlan Tanárképzés, természetesen ez pont nem így működik. Ha találkozni szeretnénk valakivel, akkor egészen biztosan sehol nem fogjuk megtalálni az illetőt, ha viszont a hátunk közepére se kívánunk valakit, akkor felkészülhetünk rá, hogy a következő sarkon belebotlunk.

Persze Emma is így járt: alig lépett be az Akadémia épületébe, máris a fekete hajú fiút kellett megpillantania az egyik sarokban, amint vadul csókolózott egy magas, kapucnis lánnyal. Emma nem nagyon foglalkozott a párocskával, sőt, igyekezett minél messzebbre kerülni tőlük, amikor az ismerős hang utána szólt:

- Te vagy az, Törpe?- kérdezte a srác. Emma nem fordult meg, csak megtorpant, és dühösen számolt el magában tízig, meg még egyszer tízig. Alapjában véve nem zavarta, ha a magasságára tettek célzást, most is inkább az idegesítő hangnem miatt ment fel benne a pumpa.

Végül sikerült nagyjából megnyugodnia, úgyhogy hatalmas műmosollyal az arcán nézett a fiúra:

- Már megint te.

A megszólított elégedetten elvigyorodott, és bólintott:

- Jól látod, Törpe, már megint én.

- Ne hívj Törpének, Égimeszelő- vágott vissza Em.

Ekkor az iménti magas lány lépett melléjük.

- Mehetünk, Vince?- kérdezte a sráctól. Mély hangja volt. A fiú nemet intett a fejével:

- Könyörgöm várj már egy kicsit, Dais- válaszolta- Amúgy meg bemutatom neked...- kezdte, majd rájött, hogy még nem is tudja Emma nevét. Elhúzta a száját, és segítségkérően pislogott a lányra- Törpe, áruld már el, hogy hívnak!

Em a szemét forgatta.

- Ha megteszem, ne merészelj többet így nevezni- mondta, majd társaságuk harmadik tagja felé fordult- Emma. Marossy Emma.

- Örülök- mosolyodott el az idegen lány, és a kezét nyújtotta- Révész Margaréta. De ha nem gáz, légyszi hívj csak Daisynek.

- Oké.

- Köszönöm. Várj, gondolom, ha Vince nem tudta a nevedet, akkor te sem tudod az övét. Meglepő módon elfelejtett bemutatkozni, igazam van?

- Tökéletesen- nevetett fel Emma.

- Hé! Most akartam...- védekezett a fiú, de a lányok nem figyeltek rá.

- Szóval, amúgy Sárközi-Farkas Vince, ha érdekel.

- Hm, nem is tudom- húzta a száját Em, kissé megjátszva magát- Nem tudtam volna aludni, ha ezt nem mondod el. Legutóbbi találkozásunkkor is csak az érdekelte, hogy én elfelejtettem közölni vele, hogy hogy hívnak. Az eszébe sem jutott, hogy esetleg ő is elárulhatná a saját nevét.

- Igazából elég rendes srác, csak jobban meg kellene ismerned...

Vince elégedetlenül közbeszólt:

- Könyörgöm, ne beszéljétek már úgy rólam, mintha itt sem lennék. Dais, menjünk.

- Menj nyugodtan, én maradok, és felkarolom Emmát- rázta a fejét Daisy, majd Emhez fordult- Mert ha jól gondolom, gólya vagy.

- I-igen- nyögte ki kis fáziskéséssel a kérdezett, és most már azon sem lepődött volna meg, ha a lány is hasonlóan reagál, mint Vince, amikor közölte vele, hogy ő csak egy "taknyos gólya." Margaréta azonban nem mondott semmi sértőt, a szeme viszont fölragyogott: