Akadémista

Befejezés

Marcit fölvették. Mikor megkapta az értesítést, ujjongva hívta fel Emmát, pontosan úgy, mint ahogy azt egy évvel korábban a lány is tette.

- Hatalmas vagy, Felföldi! - kacagott Em, s boldog volt, nagyon boldog.

Aztán kiderült, hogy a nagy hajtásban Marci elfelejtett fedelet keresni a feje fölé. Emma nevetve fogadta be a budai lakásba, azzal a feltétellel, hogy néhanapján azért felfüggesztik majd a beszélgetést, és tanulnak is valamicskét.

A táncművészetis turné fergetegesen sikerült, s a lány mosolyogva utazott haza rég nem látott szüleihez. Mindösszesen egy hetet tudott maradni, aztán vissza kellett vonatoznia a fővárosba, mert kezdődtek a srácok lemezének próbái.

Néhányszor még haza-hazatért a szünetben, s ilyenkor nagy zenéléseket csaptak a régi zenekar valamelyik tagjánál. Három napot Délia is Emmáéknál töltött, s ő is beszállt a muzsikálásba.

Emma és Helka ugyan látszólag rendezték dolgaikat, s egy idő után már nem okozott nekik problémát egymás társaságában lenni, viszonyuk azonban soha többet nem lett olyan bizalmas, mint amilyen azelőtt a bizonyos incidens előtt volt. Emma azért szégyellte magát, amiért azonnal lehurrogta Helkát Vincével kapcsolatba, Helka pedig azért, amiért egyáltalán eszébe jutott, hogy Marci és Em...

Szeptember hatalmas stúdiómunkában találta az immár lemezfelvétellel bajlódó kis csapatot. A munkálatok kissé elhúzódtak, mert Vincének folyamatosan fellépései voltak, amikor pedig mégis ráért volna, akkor eszébe jutott, hogy ez az utolsó éve, úgyhogy tulajdonképpen egyáltalán nem ér rá.

A kész mű teljes fizikai valójában végül decemberben került Emmáék kezébe, de a lemezbemutató koncert már januárra csúszott.

A következő félévben Helka eldöntötte, mit fog kezdeni a tanári végzettségével: zeneterapeuta lesz. Ugyan a bölcsészkar még ennek a csodálatos tervnek az eredményeképpen sem szépült meg tökéletesen, de sokkal elviselhetőbbé vált.

Február végén Soma bejelentette, hogy reményei szerint következő tanévtől otthagyja a suliját: jelentkezett a Zeneakadémiára. A brácsa felvételitől ugyan tartott kicsit, és tisztában volt azzal, hogy néhány év brácsázással valószínűleg esélye sincs, mégsem adta fel. Folyamatosan küzdött, és ennek természetesen meg is látszott - pontosabban hallatszott - az eredménye: rengeteget fejlődött.

Néhány nappal Soma közlése után Daisy és Vince búcsút mondott egymásnak. Nos... A fiú gondolatait már november óta egy... Khm, ahogy ő maga fogalmazott annak idején... Szóval egy taknyos gólya kötötte le, de nem akarta lepattintani Daist, aki még akkor is mellette maradt, amikor minden oka meglett volna arra, hogy elhagyja őt. Most azonban úgy tűnt, a lila hajú Dais Tonks is belehabarodott valakibe, úgyhogy végül közös megegyezéssel fölbontották érdekkapcsolatukat.

Somát persze nem vették föl. Ha el is keseredett a fiú, nem mutatta. Gőz erővel készült tovább. Következő évben sikerrel járt.

Amikor Soma élete első szeptemberét töltötte a Zeneakadémián, Ábel eljegyezte Emmát. Az esküvőt következő májusra tűzték ki, s hamarosan elkezdtek házikókat nézegetni. Végül - hatalmas szerencséjük volt - sikerült egy meglepően jó árú lakást találniuk, ami mindkettejük tetszését elnyerte, s amit végül meg is vettek. Megállapodtak azonban abban, hogy csak az esküvő után költöznek össze. Ugyan nekiálltak saját kedvükre alakítani a helyiségeket, úgy gondolták, sokkal különlegesebb, varázslatosabb lesz nagy napjuk úgy, hogy utána először térnek haza közös otthonukba.

Marci és Soma kitalálta, hogy miután Emmából asszony lesz, közös albérletbe költöznek, s lelkesen kutakodni kezdtek. Szomorúan kellett azonban tudomásul venniük, hogy nem fognak olyan lakást találni, amit minden különösebb erőfeszítés nélkül fizetni tudnának. Soma nem akart, Marci nem ért rá dolgozni. A karikás szemű fiúk éjszakákat töltöttek a neten szörfölve, Marci ráadásul az esküvő közeledtével szabályosan kétségbeesett. Soma kollégista volt, így neki nem okozott volna problémát, ha halogatják az albérlet-kérdést, Marcinak azonban minél előbb megoldást kellett találnia.

Ugyan Emma ezerszer biztosította, hogy teljesen nyugodtan maradhat a budai lakásban, a fiú kijelentette, hogy nem hajlandó a lány családján élősködni. A megoldásra Soma jött rá:

- Mi lenne, ha Marcival kibérelnénk a nagynénéd lakását? Persze csak ha beleegyezik. És... Mármint - bizonytalanodott el, mikor Emma azonnal helyeselni kezdett - Ez bunkóság, meg izé, de esetleg lehetne szó baráti árakról? Mert különben cseppet sem vagyunk előrébb...

Soma Pestre költözésével a zenekar egyébként már majdnem teljesen együtt volt. Helkának volt még néhány éve otthon a bölcsészkaron, s a zeneterápiára csak ezek elvégzése után jelentkezhetett. Helyét lassanként Délia vette át a nagybőgő mellett.

Emma és Vince soha nem lettek legjobb barátok. Ábel barátnőjeként, majd feleségeként azonban a lány rengeteg időt töltött együtt az Üveghang zenekarral, s megtanulták kulturáltan, csöndben elviselni egymást Vincével.

Egyébként is, Vince akkor sem lehetett volna Emma legjobb barátja, ha történetesen mindennél jobban vágyik rá: ezt a címet visszavonhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül Marci birtokolta.

A két fiú is elásta a csatabárdot. Mondhatni, kénytelenek voltak Emma és Ábel miatt. Egyébként is, a zenészpár ismerőseiként egyre több programon muzsikáltak mindketten, s ilyenkor amúgy is türtőztetni illett egymás iránti ellenszenvüket. Végül úgy döntöttek, hogy innentől kezdve barátaik körében sem ölik egymást. Elindulásuk eme nemes elhatározás felé egyébként valamikor ott kezdődött, mikor Marci Emma, Vince pedig Ábel tanújaként vett részt a napfényben fürdő esküvői szertartáson. Amikor a lány édesapja karján az oltárhoz vonult, Marcinak az járt a fejében, hogy milyen piszok szerencsés is Ábel, s hogy nyugodt szívvel bízhatja fogadott húgocskáját a fiúra.

- A kicsi Em manóból perceken belül asszony lesz - gondolta, s ez valahogy annyira megható volt, hogy a következő pillanatban már - Vince kissé gúnyos pillantásától kísérve - zsebkendő után kellett kutatnia.

Pedig Vincét is töprengésre késztették az események: jó öreg Ábel barátja készült összekötni az életét egy lánnyal. És ez hihetetlenül furcsának tűnt.

Na és Emma? Vajon mi járt a menyasszony fejében?

Boldog volt. Boldogabb, mint valaha.

És azt hiszem, ennek így kell lennie. Hisz gondolhat-e másra egy menyasszony?

______________________________________

Nos hát köszönöm, hogy mindvégig kitartottatok a muzsikusaim mellett. :)

Emma

2018. 05. 28.