Meleg szemmel...

Első kapcsolatom.

Nekem a szerelem terén sose volt szerencsém. A legtöbbször ha alakult valami egy pasival, általában rájött, hogy nem én kellek neki. Ezt abból gondolom, hogy hirtelen letiltott vagy sosem írt vissza és le se szart. Nem zaklattam soha senkit sem, nem vagyok az a nyomulós fajta. Úgy voltam/vagyok vele, ha valakinek kellek, akkor majd úgyis keres engem. De hát a legtöbb ember, aki nekem tetszik, hetero vagy túl jó hozzám. Akiknek meg én tetszem, azok egy idő után leszarnak, vagy 60 évesek.
Nem olyan régen viszont a szerencse mellém állt és itt, wattpadon megismertem egy fiút. Először csak itt beszélgettünk, majd facen folytattuk a beszélgetést. Nagyon hamar megkedvelt engem és én is őt. Emlékszem egyszer, amikor nem írt vissza fél óráig már teljesen magam alatt voltam, hogy lehet valami rosszat mondtam. De szerencsére nem így volt. Eléggé féltem mindig, hogy rosszat írok. Nem akartam bántani sose. Nagyon sokat beszélgettem a fiúval már az első találkozásunk előtt is. Minden nap írtunk egymásnak. Tudtam, hogy ebből lesz valami. Amikor először találkozunk, csak sétáltunk és beszélgettünk. Kaptam tőle egy kupakot, amire ez van írja: " Lehoznám neked a csillagokat". Azonnal eltettem és megőriztem. Második talinkon már a séta után több minden is történt. Elmentünk a házunkba, hiszen az utcán a sok mocskolódó ember miatt nem lehettünk normálisan együtt. (Sose fogom megérteni, hogy miért baj az, ha kettő meleg/leszbikus/transznemű ember jól érzik magukat együtt). Itt volt az első csókom/csókunk. Csodás volt. Nagyon boldog voltam. Innentől igyekeztünk sokat találkozni, hogy minél többet legyünk együtt. Időnk legnagyobb részét a házban töltöttük, de emellett sokat sétáltunk, napi szinten beszélgettünk és sokat csókolóztunk. Mint minden kapcsolatban, nekünk is voltak vitáink. Előfordult, hogy féltékenyek voltunk és megesett, hogy nem értettünk egyet, de ettől függetlenül szép volt az egész.
De sajnos mint a legtöbb kapcsolatnak, ennek is vége lett. Rá kellett jönnöm, hogy hiába van ő nekem, én ebben a testben nem tudok boldog lenni, ezért amellett döntöttem, hogy szakítok a fiúval. 18 napig voltunk együtt. Nagyon szép 18 nap volt.
Őszintén még mindig azon gondolkozom, hogy jól döntöttem vagy sem. Félek, hogy senki nem fog annyira szeretni engem, mint ő. Egy nagyon értékes embert löktem el magamtól, de ne akartam neki fájdalmakat okozni a jövőmmel és a jelenlegi helyzetemmel sem. Én így nem tudok boldog lenni.
A kupakot azóta is magamnál tartom és kedves emlékként őrzöm. Lehet vége, de akkor is ez volt az első kapcsolatom.