Meleg szemmel...

Önbizalom(hiány)

Úgy gondolom, hogy a következő témában, amiről írni szeretnék, nagyon sok velem egy idős vagy nálam idősebb/fiatalabb ember érintett. Tudom, a blogom egyik korábbi részében már volt szó egy picit az önbizalomról, de mindenképpen szerettem volna egy önálló fejezetet is csinálni a témával kapcsolatban, mert én igen fontosnak tartom.

Hatalmas baráti körömben sajnos nagyon kevés illetőnek adatott meg az a mennyiségű önbizalom, amennyinek lennie kéne. Mindenkinek egyéni problémája van magával, ahogyan nekem is. Nálam az arcomon megtalálható, szerintem néha sok, néha kevés pattanás keseríti meg az életem, valamint egyéb kisebb problémáim is vannak magammal, de ezek mind pöttöm dolgok az arcomhoz képest. Persze, egy ember sem lehet tökéletes, ezzel én is tisztában vagyok, csak már évek óta jelen vannak ezek az életemben és hiába múlik, engem még mindig zavarni tud. Rengeteg ételről lemondtam annak érdekében, hogy szebb legyek, de eddig még talán annyira nem állok jól, mint én azt szeretném. Persze, vannak erre megfelelő orvosi kezelések is, csak a sok antibiotikum szedése nekem annyira nem szimpatikus, de lassan ez marad az egyetlen gyógymód. Ennek ellenére, hogy magamon nem tudom elfogadni, vannak olyan emberek, akik a pattanásaik ellenére is jól néznek ki és ha rájuk nézek, azt tudom mondani, hogy helyesek/szépek. Más barátaim is küzdenek ilyen problémával, de rengeteg más olyan tényező is lehet az ember életében, ami miatt önbizalomhiányos lesz.

Úgy gondolom, hogy ennek a problémának a kialakulása valami kiskori traumának köszönhető vagy ehhez hasonlók. Engem személy szerint ötödikben és hatodikban ért eléggé sok támadás, inkább a másságommal kapcsolatban, amit nem is igazán tudott bizonyítani senki, csak szimplán elkezdtek piszkálni, mert én inkább a lányokkal voltam/vagyok jóban, mint a fiúkkal, de szerintem az is éppen eléggé szörnyű tud lenni. Volt olyan, hogy nem csak a suliban, hanem bent a moziban is utánam jött pár fiú, elkezdtek nekem mindenfélét mondani, de végül kiküldte őket egy ott dolgozó csávó, aki szerencsére utánam nem sokkal jött be a mosdóba. Más barátnőm is mondta már, hogy őt csúfolták általános iskolában szimplán azért, mert másoknak nem volt szimpatikus és nem tartották annyira szépnek, pedig szerintem nagyon is az. Sose értettem és nem is fogom, hogy miért jó az annak, ha a gyengébbet bármivel is támadni tudja és árt neki. Lehet, hogy az élet más területén érték őt csalódások vagy bántalmazások, de emiatt nem kéne egy másik embernek az önbizalmát részlegesen vagy teljesen lerombolni.

Sokan vannak úgy vele, hogy ők azért nem szépek, mert nem kellenek senkinek, vagyis nincsen barátjuk/barátnőjük. Sajnos ez a kérdés gyakran felmerül az egyedülálló emberekben, ahogyan bennem is fel szokott, de próbálom mindig leküzdeni, hiszen a kettő dolog nem ugyanaz. A szerelem ízlések és pofonok kérdése. Mindenkinek más az elképzelése a számára ideális emberről, hogy ki passzolna hozzá a legjobban. Természetesen ezt a társat lehet sok, lehet kevés idő megtalálni és kinek mennyi áldozatba kerül, hogy a számára tökéletes emberrel lehessen együtt. Attól, hogy valakinek nincsen éppen barátja vagy barátnője még lehet szép/helyes. Mindig az a legfontosabb és a blogomnak is ez lenne a lényege, hogy önmagunk legyünk, és ne másokra akarjunk hasonlítani, mert jaj, ő olyan szép és ő kell biztos mindenkinek. Hiszen sokkal többet ér egy sajátos, önálló külső egy csodálatos, egyéni belsővel, mint egy tömeg külső egy semmilyen belsővel.

Nekem is gyakran észre kell vennem, hogyha egyfolytában  másoknak akarok megfelelni és azon aggódok, hogy most éppen jól cselekedtem vagy nem, akkor elveszik az egyéniségem. Engem őszintén meg szokott hatni, amikor látok egy olyan embert valakivel kézen fogva sétálni az utcán, akit én nem tartok annyira helyesnek. De ennek ellenére ő mégis megtalálta a boldogságot és van mellette valaki, amit jól esik látni. Valamint külső megfog, belső megtart. Sokáig nem hittem ebben a kis "mondásban", de kezdek rájönni, hogy nagyon sok igazság van benne. Egyszerűen ha valakit első látásra nagyon lenyűgözőnek tartasz, aztán jobban megismered és rájössz, hogy belül eléggé kevés értéket hordoz, annak a szemedben a külsőjére is ki fog hatni az a kevéske érték. De ha valaki annyira nem nyűgözött le először, aztán később rájössz, mennyire értékes ember is ő valójában, már máshogyan nézel rá. Természetesen mindenkinek van egy egyéni elképzelése, hogy ő milyen embert szeretne maga mellé, amivel semmi baj, de a belső is nagyon fontos.

Hasonló dolgok vonatkoznak szerintem a baráti körre is. Egyszerűen minden ember más és mindenkinél különböző, hogy milyen emberekkel jön ki jól és milyenekkel nem. Attól ha te valakivel nem pendülsz egy húron, még nem jelenti azt, hogy kevesebb lennél nála. Soha.

Természetesen az összes probléma jelen van az én életemben is, önbizalomhiány, egyedül érzet és társai, de próbálom leküzdeni őket és a magam útját járni. Jó tanácsként tegyétek ezt ti is és sose felejtsétek el, hogy mindenki úgy jó, ahogy van, hiszen ettől lesz szebb és színesebb a Világ.