Meleg szemmel...

Remény.

Lassan fél éve, hogy nyíltan vállalom és nem tagadom magamról, hogy más vagyok, nem vagyok heteró. Az elmúlt években is sokat fejlődtem, de valamiért úgy érzem, hogy az elmúlt fél évben sokkal nagyobbat léptem előre, mint az elmúlt években. Azzal, hogy nem tagadom tovább azt, hogy nekem a fiúk tetszenek, új ajtók nyíltak meg előttem. Rengeteg értékes embert ismerhettem meg, rengeteg új barátot tudtam szerezni akár facebookon, vagy instán vagy itt, wattpadon. Voltam Budapesten is pont emiatt, mert találkoztam egy nagyon jó barátommal, akit itt ismertem meg és azóta beszélünk. A pesti élet teljesen magával ragadott. Annyira más ott, mint kint, vidéken. Sajnos még csak most voltam fent először így, de biztos vagyok benne, hogy többször is lesz még rá példa.
Azonban azzal, hogy szinte már mindenhol felvállaltam magam, kecskemétről is több meleg embert ismertem meg, aminek nagyon örülök, mert mostmár tudom, hogy nem vagyok egyedül és ez jó érzés.
Sokkal nagyobb szerepet kapott az életemben a szerelem, amit annyira sok éven keresztül próbáltam hanyagolni és a szőnyeg alá söpörni. Az elmúlt időben sok fiúval beszélgettem és sok jó visszajelzést kaptam csak úgy a külsőmmel kapcsolatban is, ami nekem nagyon fontos. Volt ugye egy kapcsolatom is, ami úgy alakult ahogy, de az már a múlt. Nyitott vagyok és nem zárkózom el semmitől.
Most is éppen van egy fiú, akivel már beszélgetek egy ideje, kecskeméten lakik és látok rá esélyt, hogy legyen köztünk valami. Nagyon sokat beszélünk és talizni is fogunk. De sajnos a sikerélményekkel együtt jár egy-kettő pofon is.
Beszélgetek egy sráccal, akinek barátja van, de nem nagyon működik a kapcsolatuk. Sokat beszéltem vele erről, nagyon sokszor hívott fel telefonon és órákat beszéltünk. Nagyon aranyos dolgokat mondott, szinte már bele is szerettem, amikor írta, hogy kibékült a barátjával. Nem vagyok rosszindulatú, remélem menni fog nekik a dolog, mert szeretik egymást, ezt tudom, csak reményt ébresztett bennem, amiből egy kis csalódottság és fájdalom lett, főleg, hogy most úgy érzem mintha a háta közepére sem kívánna. De az idő a barátom.
Valamint az egyik legfontosabb dolog ami az elmúlt fél évben megváltozott bennem az, hogy sokkal nagyobb lett az önbizalmam. Nagyon sok ember tudja, hogy a fiúkat szeretem és sok olyan ember is van, akiknek én mondtam el, személyesen. Hatalmas szerencsém van, mert eddig egyetlen negatív visszajelzést sem kaptam ezzel kapcsolatban. A családomból is egyre többen tudják és még senki nem távolodott el tőlem emiatt a dolog miatt.
Manapság olyan ruhákat veszek fel, amik nekem tetszenek és nem érdekel, hogy ez másnak éppen eléggé fiús vagy nem. Az kiöltözős dolgokat még mindig nem szeretem, de a mindennapi öltözetemmel telejesen meg vagyok elégedve és nem is egy pozitív visszajelzést kaptam már a stílusommal kapcsolatban. Az öltözködés mellett még egy aprócska kis változás, hogy szedem a szemöldököm. Van akinek ezek nem nagy változások, de nekem sokat jelentenek. Magabiztosabb vagyok mindenhol és nem igazán figyelek másokra, ha az életemet akarják irányítani helyettem. Az a lényeg, hogy én jól érezzem magam a bőrömben, amiben vagyok, mások véleménye mellékes ebben az esetben.
Nagyon örülök annak, hogy felvállaltam magam, mert csak most érzem igazán, hogy a magam útját járnom és azt, hogy nem kell mindig csak szenvednem, boldog is lehetek. Sok csalódás és sok öröm vezetett el ide, de azt hiszem, hogy ez kellett ahhoz, hogy önmagam legyek.