Meleg szemmel...

2016

Tudom, hogy már új év van és elmúlt 2016, de mégis egy kis késéssel szerettem volna egy ilyen fejezetet is csinalni. 2016 számomra a megújulás éve volt, rengeteget változtam jó irányba és sokkal nyitottabb lettem. Szeretném elmesélni nektek, hogy hogyan történt ez és arra biztatni titeket, hogyha még nem vállaltátok fel magatokat és esetleg van olyan személy az életetekben, akiben bíztok és szeretitek, mondjátok el neki a dolgot. Nem szégyen és sokkal jobb lesz, ha ezzel nem vagy egyedül.

~

Őszintén nem is tudom, hogy hol kezdjem. Még januárban csak én egyedül voltam a titkommal, senkinek nem mondtam el. Életem a magam is világában és abban reménykedtem, hogy minden jobb lesz.
Februárban vettem a bátorságot, hogy a legidősebb testvéremmel megosszam azt, hogy más vagyok. Féltem attól, hogy mit fog majd reagálni, de hatalmas szerencsém volt, mert annak ellenére, hogy elmondta a dolgot az egyik barátnőjével, mellettem állt és segített nekem. Nagyon sok dolgot köszönhetek neki! Az ő bátorítására és egy kicsit az akaratossága miatt is döntöttem úgy, hogy hosszú évek után elmondom a szüleimnek, hogy más vagyok.
Márciusban nem volt még erőm hozzá. Mindig kerestem a megfelelő alkalmat, hogy majd mikor tudom nekik nyugodt körülmények között elmondani.
Áprilisban vettem a bátorságot ahhoz, hogy elmondjam mi a helyzet velem. Mindenképpen anyával akartam először megosztani ezt a szüleim közül, mert kicsikét féltem apa véleményétől és reakciójától. Szerencsére nem érte őket ez meglepetésként, ami azért jó, mert fel voltak rá készülve óvodás korom óta, hogy én valószínűleg nem a lányokat fogom szeretni. Anyukám ezt hamar megosztotta testvéreivel is, akik szintén sejtették már, hogy más vagyok és mind a ketten mellettem álltak.
Májusban vettem a bátorságot ahhoz, hogy a biztos családi háttér után, a barátaimnak is elmondjam, hogy transznemű vagyok. Először az egyik legjobb barátnőmmel osztottam meg, akit nagyon szeretek és nagyon megbízók benne. Nagyon pozitív reakciót kaptam tőle, amit szerintem sose fogok elfelejteni. Eszméletlenül jól esett, amikor azt mondta, hogy ő ennek örül és büszke rám, hogy vállalom magam! Ennek örömére kezdtem el egyre több barátnőmnek elmesélni, hogy mi is történik velem. Igazából senkit nem ért meglepetésként, kiskori viselkedésemből szinte mindenki sejtette.
Júniusban anyával voltam kettő alkalommal pszichológusnál, hogy meggyőződjek róla, én tényleg transznemű vagyok. Nagyon jó volt beszélgetni erről a témáról, mert eddig senkivel nem tudtam, de még jobb volt azt hallani, hogy teljesen rendben vagyok. Ebben a hónapban kezdtem el talákozgatni azzal a fiúval, akivel öt találkozó után megszakadt a kapcsolat. Ő sem keresett igazán engem, így én sem őt egy idő után.
Júliusban és Augusztusban próbáltam minél jobban belefolyni a meleg életbe, de sajnos még akkor nem igazán sikerült. Emellett sok barátnőmnek mondtam még el, hogy más vagyok, valamint keresztapukám is megtudta. Ezt külön azért hangsúlyozom ki, mert nem voltam benne biztos, hogy ő el fog fogadni, sőt, kicsit sem. Ennek ellenére nem beszélek vele erről a témáról, de minden rendben van köztünk.
Nyáron kezdtem el írni a blogomat is, meg mostmár kicsit nagyobb olvasói tömegnek örvend, amit nagyon köszönök. A blog célja annyi volt és marad is, hogy segítsek az olyan embereknek, mint én. Tudom milyen egyedül lenni a mássággal és ezzel a bloggal pont azt akarom megmutatni, hogy sose vagy egyedül!
Ebben a hónapban tudtam meg a legidősebb húgomtól, hogy barátnője van. Őszintén nagyon örülök neki, mert így családon belül is van egy ember, akivel ezeket meg tudom beszélni. Úgy érzem, azóta sokkal jobb a viszonyom a húgommal és sokkal közelebb kerültem hozzá.
Szeptemberben egy hatalmas dolog jött az életembe. Az első párkapcsolatom, amelyről külön fejezet van itt a Wattpadomon. Megvolt az első csókom és egy szép három hétet töltöttem el a volt barátommal.
Októberben egy szintén nagyobb változás következett be az életembe, mert elkezdtem ismerkedni meleg emberekkel, így egyre jobban elkezdtem belefolyni a meleg életbe. Sok barátot szereztem és sok embert ismertem meg. Bevettek egy más csoportba Facebookon, ahol szintén sok embert ismerhettem meg, de itt wattpadon is számos nagyon jó barátra tettem szert, akiket imádok.
Október végén jöttem össze a második barátommal, akit szintén itt ismertem meg Wattpadon. Nagyon szép másfél hónapot töltöttünk együtt, de sajnos túl gyorsan jöttünk össze, ezért véget vetettem a kapcsolatunknak decemberben.
Novemberben és Decemberben nem igazán történt velem semmi. Ismerkedtem és igyekezetem minél több barátot szerezni. Feljárok Budapestre és igyekszem aktívan részt venni ebben a más életben. Az iskolában sokkal inkább magamat kezdtem adni, úgy öltözködöm, ahogyan én akarok és úgy viselkedek, ahogyan nekem tetszik. És ha valaki rájön, hogy más vagyok, akkor rájön. Ez vagyok én.
Mielőtt befejezném ezt a részt, még egy esetet muszáj elmesélnem. December 31-én, hajnalban írt rám egyik nagyon régi, nagyon jó barátnőm, akivel már nagyon régen beszéltem. Elmesélte, hogy megtalálta a blogomat és azt is, hogy mennyire büszke rám és mellettem áll ő is. Ennél jobb befejezést nem tudtam volna elképzelni a 2016-ős évre.

~

Mint mondtam, nagyon sokat változtam az elmúlt egy évben. A kis pesszimista, depresszióra hajlamos Marciból egy sokkal magabiztosabb és jobb Marci lett, és ezt mind annak köszönhetem, hogy fel mertem magam vállalni és még most is itt vagyok és írok nektek.
Júniusban még úgy gondoltam, hogy transznemű vagyok, de mostmár nem vagyok benne olyan biztos. Szerencsére még van időm eldönteni, hogy mi lesz velem.
Addig is szeretném megköszönni minden barátomnak, akik mellettem vannak és segítettek/segítenek nekem. Sose lehetek ezért eléggé hálás nekik. Ez a családomra is teljes mértékkel igaz. Valamint ha bárkinek esetleg valami problémája van, vagy csak szeretne egy kicsit beszélgetni, nyugodtan írjon, keressen engem. Mindenek visszaírok!
Köszönöm, hogy velem vagytok!❤