Meleg szemmel...

2017

  2017. Nem is tudom, hogy hol kezdjem el. Egy eléggé mozgalmas, boldog, de egyben fárasztó és lelkileg talán sokkoló év volt ez számomra. Igazából, aki követi a blogom és olvassa, nekik talán olyan sok újat nem tudok írni ebbe az összefoglalóba, de ez sose biztos. Itt inkább a személyes érzéseim, érzelmeim szeretném kiírni magamból, amik ha nem is az egész tavalyi évben, de lépten nyomon jelen voltak az életemben.
Ha sorban haladok, akkor az első, a várakozás, amit majd a boldogság tett egésszé később. Igazából alapjáraton megvan a lehetőségem arra, hogy boldog legyek és igyekszem sose szídni azt, ami körül vesz engem, mert nem is tudnám. A barátaim, a családom és az a közeg, az emberek, akikre számíthatok. Szóval az évem elején még szingli voltam és annak ellenére, hogy ezzel teljes mértékben meg voltam elégedve, nagyon örültem volna annak, ha lenne mellettem valaki, akire támaszkodhatok és a szerelmemnek nevezhetem. Erre nem is kellett olyan sokat várnom, hiszen február harmadikán összejöttem a barátommal, de annak a kapcsolatnak 3 hónap után, szóval kis idő elteltével, viszonylag nagy csalódás lett a vége. Lehet csak 3 hónap volt és ennél akár lehetett volna részemről akkor sokkal hosszabb időtartam is, de az érzelmek minden téren megvoltak. A maga módján foglalkozott velem, amit viszonoztam. Én a részemről maximális bizalmat szavaztam meg neki, annak ellenére, hogy mások ebben annyira nem támogattak.
Szóval a csalódás után hosszú és talán egy picit nehéz hónapok következtek az életemben, amiket nem könnyen, de a barátaim és igazából a családom segítségével sikerült megoldanom. Természetesen ebben az idő is hatalmas segítségemre volt, mivel nem hagytam, hogy felemésszen a dolog, nem is akartam volna ezt az időt a szobámba bezárkózva tölteni,  hanem megpróbáltam talpra állni és felfogni, hogy ettől még megy tovább az élet és legalább szereztem egy kis tapasztalatot, amire legközelebb majd jobban kell figyelnem, hogy milyen ember is a másik valójában. De ahogyan a következményeket nézem, ez nekem akkor nem akart annyira sikerülni.
Sokáig kapcsolatból kapcsolatba menekültem és próbáltam megtalálni magam mellé azt az embert, aki mellett ugyan olyan boldog tudok lenni, szerintem. Elkezdtem fiúkkal beszélgetni, szeptemberben volt is egy 3 hetes kapcsolatom és az sem nagy időtartam tudom, de sok kisebb-nagyobb előzménye volt annak már. Viszont az sem igazán alakult olyan fényesen.  Tudni kell rólam, hogy az én életemben nagyon nagy szerepet tölt be a szeretet. Szeretek szeretetet adni és szeretetet kapni is egyaránt. Ám ezek mellett, ha én valakit szeretek, legyen az családtag, barát vagy szerelem, akkor az feltétel nélküli, őszinte és számomra iszonyat szoros/nagy. És sajnos ezek mellé társul egy talán rossz, talán jó tulajdonságom. Érzékeny vagyok és a magam módján törékeny.
2017 júliusában az életem része lett egy olyan érzés, amitől talán csak decemberben sikerült nagyrészt megszabadulnom, de lehetséges, hogy teljes egészében még a mai napig sem. Ez pedig az egyedül érzet. Mindig próbáltam ellene tenni, minél több időt a barátaimmal lenni, törekedni a jó dolgok meglátására az életemben, ami nálam amúgyis egy iszonyat fontos "feltétel". Minden időmet hasznosan eltölteni, de sokáig nem is tudtam, hogy ezt az érzést hogyan és miért szedtem össze. Erre talán csak év végén jöttem rá.
Rengeteg olyan embert engedtem be az életembe, akiknél azt hittem, hogy szoros és baráti kapcsolat alakulhat ki köztünk, de sajnos ezzel csak én voltam így, ami rosszul esett és meg is viselt egy picit. Így utólag úgy érzem, hogy sok olyan emberre pazaroltam el az időmet, akikre nem feltétlenül kellett volna és sokkal fontosabb és lényegesebb személyekre is fordíthattam volna azt. Mindennek ellenére hiszek abban, hogy minden ember megérdemel egy esélyt, hiszen mindenki azzal kedves, akivel az akar lenni. Az egyedül érzethez még talán hozzá társul az is, hogy picit rosszul kezeltem akkor a dolgokat, mintha abban az időszakban gyengébb lettem volna. 
Természetesen a rengeteg emberből, akiket megismertem, vannak olyanok is, akikkel teljesen jó baráti viszonyt ápolok és a kevés találkozás ellenére is, jóban tudtunk maradni.
Sokat szoktam gondolkozni azon, hogy milyen főbb érzelmei vannak ezzel az évvel kapcsolatban még, de a lényegesebbek talán ezek lettek volna. Persze, az évem végig kísérte az öröm is, mert a számomra fontos emberek felejthetetlen és csodálatos pillanatokkal tudtak engem megajándékozni, amiket sosem felejtek el, kezdve a születésnapommal és még sorolhatnám. Ott volt a szomorúság is néha, de egy kis szomorkodás, szírás sosem teszi gyengévé az embert, inkább erősít rajta, mert kiadja azt, ami felgyülemlett benne.
És még sokáig sorohatnám a 17-és évem, de mindenesetre törekszem és fogok törekedni 2018-ban arra, hogy ezeket a hibákat ne kövessem el többet és ne engedjem közel magamhoz azokat az embereket, akik csak romboló hatással vannak rám.
Ezúton is köszönöm minden embernek, akik részt vettek az évemben, akikkel együtt buliztam, lelkiztem, dolgoztam. És bocsánat azoknak, akiket elhanyagoltam volna és természetesen szeretném folytatni a blogomat és áttelepíteni máshova is, hogy ne csak itt legyen majd elérhető. Időhiányban szenvedek, ahogyan szerintem sokan közületek is, de törekedni fogok arra, hogy gyorsan jó és hasznos új részekkel tudjak nektek szolgálni.