Meleg szemmel...

Visszatérés

Több mint 4 hónapja, hogy leültem volna a gépem elé és leírtam volna a gondolataimat vagy tettem volna ki új fejezetet a blogomba. Ennek több oka is van, amelyeket szeretnék megosztani veletek. Gondolom, hogy az időhiánnyal sajnos már ti is szembesültetek, nálam is ugyan ez okozta azt, hogy nehezen tudtam csak publikálni. Valamint volt ebben egy kis lustaság is, ami abból adódott, hogy szeretem néha picit későbbre hagyni a dolgokat és pihenni, de annak sem mindig az a vége. Tehát jövőre fogok németből DSD nyelvvizsgát tenni, amire szeretném felfejleszteni magam németből. Sajnos a nulladik évemet picit elrontottam, nem mindent csináltam úgy, ahogyan szerettem volna, ezeket a hiányokat pedig most próbálok pótolni. Emellett természetesen igyekszem magamból a legtöbbet kihozni suli és magánélet szempontjából is. Lehet, hogy néhányan azt hittétek befejeztem a blogomat, de nem szándékoztam, csak egy picikét háttérbe szorult az elmúlt időkben az írás az életemben. Viszont mindenképpen szeretném folytatni az írást. Hosszú idők során a blog már az életem részévé vált és nem is akarnék tőle megválni, csak, amikor majd annak eljön az ideje. Viszont amíg van mondanivalóm, nem szeretném véglegesen abbahagyni.
Valamelyik este, lefekvés előtt zenét hallgattam a sötétben és gondolkoztam. Szerintem egy nyugodt estén nincs is jobb program, mint egy picikét bedugni a füled és a sötétben egy picit egyedül elmélkedni. Eszembe jutott, hogy miket csináltam egy évvel ezelőtt vagy kettő, hogy mennyit változtam. Eszembe jutott, hogy több mint kettő évvel ezelőtt kezdtem el felvállalni másságom és azóta mennyit haladtam előre az életbe. Ezzel együtt eszembe jutott a blogom is, amit a felvállalásommal azonos időben kezdtem el megírni és hogy mennyire szerettem ezt csinálni. Rengeteg örömöm volt ezekben az irományokban és azokban a pozitív és lelkes kommentekben is, amiket az olvasóim írtak. Olyan embereket ismerhettem meg, akik segítségével közelebb kerültem önmagam megismeréséhez. Amúgy hihetetlen, hogy egy ember mennyit képes változni akár kis, akár hosszabb idő alatt jó vagy rossz irányba. Néha elég csak egy aprócska kis történés valaki életében és minden meg tud változni. A gondolkodása, az érzései, a kinézete.
De visszakanyarodva a témára ott feküdtem az ágyamban és a blogomon gondolkodva eldöntöttem, hogy mindent félretéve, most már ténylegesen le fogok ülni és folytatni fogom az írást. Miattam és természetesen azok miatt az emberek miatt is, akik ezt olvassák vagy fogják.
Viszont az elmúlt hónapok sem teltek el eseménytelenül és több olyan dolog is történt az életemben, amelyeket szeretnék nektek elmesélni.
Először is még az év elején többször voltam Szegeden, a kórházban, hormonvizsgálatok végett. A pszichológusom ajánlotta, bár még azóta sem tudom, hogy majd a későbbiekben szeretnék műtétet vagy tudnék élni anélkül is. Úgy gondolom, hogy ez az életemben még egy hatalmas dilemma marad a későbbiekben is. Viszont ez a vizsgálat a döntéshiány ellenére is egy hasznos dolog volt számomra.
Másodszor több mint 4 hónapja az életem része lett egy olyan személy, akit mára már a barátomnak nevezhetek és mostanság ünnepeltük a harmadik hónapfordulónkat. Egy nagyon kiegyensúlyozott kapcsolat van jelen az életemben, egy olyan személlyel, akit egyrészt nagyon szeretek, másrészt nem szoktak nagy vitáink lenni, mindig megbeszéljük a gondjainkat, néha nehezen, de szerintem sikeresen. Erről is részletesebben szeretnék írni egy későbbi fejeztbe!
Valamint az elmúlt időkben nagyon sok időt töltöttem a családommal és a barátaimmal. Tavaly nyáron picit elvesztem a facebook világában. Megismertem közelebbről az előnyeit és a hátrányait, amelyek leküzdésével sokat foglalkoztam és mára már szinte teljesen el is tűntek az ilyesfajta problémák az életemből. Bekerültem a bulik világába, sok hétvégét töltöttem a barátaimmal és mentünk el közösen bulizni. Viszont picit sem bánom, mert új barátságokra, ismertségekre tudtam szert tenni, amelyek sokat jelentenek számomra. És természetesen közelebb tudtam kerülni a barátaimhoz és a családomhoz is.
Sok minden történt velem az elmúlt hónapokban és biztos fog is, de emellett szeretném visszahozni az írást az életembe és hiszek benne, hogy a rövidke kis fejezetekkel majd továbbra is tudok segíteni olvasóimnak.