Meghaltam?Hát persze... [ÁTÍRÁS ALATT]

Meghaltam?Hát persze...25.rész

/ Ebben a részben főszereplőnk megmentőjét Robnak fogom "hívni" , míg a bátyját pedig Robertnek.
Csak, hogy ne zavarodjatok össze!😘 /

***

Rob fürdőjében találtam magam.
Pontosabban, a zuhanykabinban?

Foggalmam sincs, hogy kerültem oda.

Érdeklődve figyeltem a fürdőszobát. Robnak jó sok cucca volt...

Ilyen, és ehhez hasonló roppant fontos gondolatok cikáztak a fejemben, egészen addig amíg meg nem hallottam valamit.

- Robert el kell neki mondanunk!
Nem fogom ezt tovább csinálni! - jött be a fürdőbe Rob.

- Ne! Majd kitalálunk valamit!

- Persze! Akkor mondd. Mondd, hogy mi a francot találtál ki már megint? Valami baromságot? Nyilván. Mi mást? - kiabálta megmentőm.

Lesokkolódtam.

Mit keres itt a bátyám?

Egyrészt... Ezek meg miről beszélnek? Mit kell nekem elmondani?

Gondolkodtam, nem figyeltem arra, hogy ők mit csinálnak.

Veszekedtek, és én nem hallottam meg, readásul nem is tudtam, hogy ott van a bátyám.

És ezután, én rátaláltam Robra, aki meg volt késelve.

Mostmár teljesen biztos.

- Ide figyelj! Te vagy a bátyja, neked kell elmondanod. A Te idióta ötleted volt ez az egész!
Sajnálom de itt most az igazságnak kell győznie - mondta halál nyugodtan Rob. - Viszont ha a húgodnak nem vagy képes a tudtára adni, hogy mi történt valójában, kénytelen leszek elmondani neki én.

- Nem fogod - sziszegte a bátyám.

- Ugyan miért nem? - nevetett fel Rob. - Megölsz vagy mi? Sajnálom, már halott vagyok.

Pár percig, csak álltak némán egymás szemeibe nézve.

Ha rájuk pillantottam, kicsit olyan érzésem lett, mintha valami western filmbe csöppentem volna.

Csak annyi furcsaság volt, hogy itt a fürdőszobában állltunk, mégpedig holtan.

Még mindig nem mozdultak.
És Rob, csak nagysokára kapott kérdésére választ.

- Pontosan. Megöllek - mondta a bátyám kínzó lassúsággal, majd elővett egy kést. Pontosabban... A kést.

Kissé megijedtem, de ura voltam a helyzetnek.

Láthattam, hogy mi történt.
Viszont, nem tudtam a kérdésemre választ találni.

Nincs sehol. Az ágy alatt eldugva, vagy a szekrény legmélyebb pontján, sehol se.
Csak az észszerű válasz kéne.

Csak tőlük tudhatom meg...

Rob ijedt arccal nézte a testvérem.

- Kérlek! Jobb lesz ha megtudja. Tiszta lappal indul minden... - kezdte, de nem tudta befejezni.

- Nem! Egyszerűen nem tudhatja meg! Van fogalmad róla milyen ha az egyetlen húgod felnéz rád, és a tökéletes tesót látja benned?
Akit csodál? Még akkor is ha egy alkoholista barom?
Tettem egy dolgot, amit nem tudok visszacsinálni. És igen, rohadtul megbántam. Ezért a legjobb döntés, ha nem tudja meg. Így talán boldog lesz... - mondta el, és megértettem, hogy milyen fontos vagyok neki.

De ha ez igaz. Amiket elmondott.
Akkor igen. Mérhetetlenül csalódott, és dühös leszek.

Robert lassan Rob elé állt majd megszólalt.

- Még egyszer köszönöm a segítséget.

Majd ezzel a mondatával felemelte az éles tárgyat, aztán pedig beledöfte azt, Rob testébe.

Fájdalmában eltátotta száját, azonban azon, nem jött ki egy hang sem.

Térdre esett, majd eldőlt.

Pontosan olyan pózban feküdt a hideg padlón, ahogyan én megtaláltam.

Robert egy utolsó pillantást vetett Robra, majd elhagyta a helységet, kezében a fegyverrel.

Én még mindig csak némán néztem a halott testet.

Robert ezután hova ment?

Sokáig töprengtem a zuhanykabin ajtajának dőlve.
Mígnem eszembe jutott valami...

A kép.

A képet tette a szobám elé!

***

- Hahó! Ébredj! - suttogta nekem valaki, aki nagyon ismerős volt.

- Ki az? - kérdeztem halkan.

- A bátyád - hallottam ahogy felvevet.

Hirtelen beugrott minden.

Minden egyes részlet az álmomból...

/ Mit szóltok?😃 /