Meghaltam?Hát persze... [ÁTÍRÁS ALATT]

Meghaltam?Hát persze...11.rész

A srác csak értetlenül bámult rám. Gondolom nem számított arra, hogy ennyire kiborulok.
- Hé hé nyugi! - mondta nyugtatólag.
- Hagyjál! - mondtam dühösen és elfordultam.
- Figyelj... Bocsánat. Oké, igen elütöttelek, de behoztalak ide és megmentettek - mosolygott rám.
- Igen ez igaz - sóhajtottam. - De nem fogod fel? Most haltam meg érted? Szerinted maradjak nyugodt vagy mi?! Azt sem tudom, hogy hogy is működnek itt a dolgok. Nem ismerem ezt a világot... - sóhajtottam, és végre egy kicsit megkönnyebbültem. Valakinek elmondtam, hogy mi markol belülről.

A félelem. A düh. A tétlenség. A tudatlanság.

- Segítek, amiben csak tudok... Rendben? - nézett rám halvány mosollyal.

Könnyes szemeimmel rápillantottam és valami... valami arra vezérelt, hogy megöleljem.

Megtettem.

Azonnal visszaölelt és mélyen a szemembe nézett.

- Tudom, hogy nehéz neked, mit szólnál egy kávéhoz, hogy több dolgot megtudj erről a helyről? - kérdezte.

Rámosolyogtam és bólintottam.

Aztán elindultunk a... valamerre. Mi sem tudtuk.