Összeestem. Rázni kezdett a zokogás.
Tudtam. Megtaláltam a bátyámat. Sikerült. Tudtam, hogy boldog, hogy jól elvan itt a mennyben.
Ezt akartam, nem?
De akkor hogyan tovább?
Élni akarok. Igazán élni a családommal. Robbal... A testvéremmel.
- Rob... - suttogtam könnyes szemmel. - Hol vagy most amikor kellenél? Szükségem van rád...Becsuktam a szememet és vártam, hogy elaludjak.
Talán örökre. Miért nem lehet az, hogy csak egyszerűen megszűnök? Hogy már nem létezek? Nem lesznek gondolataim, semmim.
A halál nem megnyugvás számomra.
Azt hittem, hogy itt minden gondom megszűnik, nem kell semmiért sem aggódnom.Ez rosszabb.
Bonyolultabb.
Ha itt is meghalnék mi történne?
Ez egyáltalán lehetséges?
Már semmi sem érdekelt.
Lassan felnyitottam a szemem és kutatni kezdtem.
Megtaláltam amit kerestem, majd pár pillanatig megbabonázva néztem a fényes kis tárgyat.
Összeszorítottam a tenyeremben és éreztem ahogy belevájódik a bőrömbe.Nem éreztem semmit.
Jobban összeszorítottam, ám valaki kiszedte azt a markomból, és eldobta.
A penge a fürdő sarkában ért földet.
Felnézek rá, tudom, hogy Rob az.- Mi a francot művelsz? - kérdezte higgadtan de láttam, hogy nagyon ideges.
- Nem tudok újra meghalni - suttogtam gyengén, majd a földre roskadtam, és csak bámultam magam elé.
- Nem... Tényleg nem. Minél többet próbálkozol annál rosszabb lesz - nézett mélyen a szemembe.
- Honnan tudod?
-Már én is csináltam - suttogta majd megölelt. Meglepett a válasza. Én... Én azt hittem, hogy itt mindenki boldogságban él.
- De... - kezdtem volna, de a szavamba vágott.
- Majd...
Óvatosan közelebb húztam magamhoz majd megkérdeztem ami nagyon is érdekelt. Fogalmam sem volt, hogy mit fog válaszolni.
- Hol voltál?
/ Úristen nagyon szépen köszönöm,hogy ennyire támogattok és volt egy pont ahol meginogtam és nem volt ötletem,de végül sikerült összehozni valamit.Tudom nagyon érzelgős a történet de énmagam is ilyen vagyok...
Tudjátok nem nagyon tudom,hogy mi a véleményetek a sztoriról szóval légyszíves írjatok véleményt!Plusz ha olvashatónak találjátok akkor voteoljatok kérlek!
Nagy ölelés : írónőtök😍 /
ESTÁS LEYENDO
Meghaltam?Hát persze... [ÁTÍRÁS ALATT]
ParanormalVolt egyszer egy kislány... Egy gyönyörű, aranyfürtökkel rendelkező csöppség. Na EZ voltam én. A szüleim büszkén álltak mellettem a tanulmányi eredményeim miatt, hogy jó gyerek voltam, ilyesmik. De minden megváltozott akkor, amikor 14 éves lettem. R...