Meghaltam?Hát persze... [ÁTÍRÁS ALATT]

Meghaltam?Hát persze... 22.rész

Elindultam a város felé, s ahogy lépkedtem egyre gyorsabb és dühösebb lettem erre az igazságtalan szar világra.

Muszáj volt tennem valamit, hogy végre történjen valami.

Hogy, találjak egy normális embert, egy barátot akire számíthatok.

- Szuper - mondtam felnevetve ismét a szerencsétlenkedésemen. - De jó, hogy itt senki sincs!

És tökre mint a mesékben hallottam valami neszt a mellettem lévő szántóföldről.

Még én magam sem tudtam, hogy hogy kerültem ide.

Szétnyitottam a magasra nőtt növényt, majd elindultam a sűrű fűben.

Csak mentem a hang után, de amit láttam nem hittem el.

Egy fiatalabb nőt pillantottam meg aki összekuporodva ült a földön és magában beszélt.

Volt nála egy sima szatyor, abból vett ki gyógyszeres üvegcséket.

Azonnal tudtam, hogy mit akar tenni.

Halkan megszólítottam, nehogy megijedjen tőlem, aki a nagy fűben kuksol mint valami elmebeteg.

- Asszonyom... - mondtam amire ő felkapta a fejét.

- Ki az? - kérdezte éles hanggal, én pedig kijöttem a dús burjándzó növényzetből.

- Kérem nyugodjon meg... Én...

- Menj innen. Nagyon nem akarok most még veled is foglalkozni, szóval amíg szépen mondom, kérlek menj el - mondta halálos nyugalommal, ami bevallom kicsit félelmetes volt.

- Kérem hagy mondjam el amiért jöttem... Nem ölheti meg magát, érti? Akárhogy is halt meg nem ölheti meg magát. Nem tudná, higyje el, csak rosszabbodna a helyzet!

- Tudom mit csinálok - majd megfogta az egyik gyógyszeres üveget, és kivett belőle pár gyógyszert amit utána azonnal be is vett.

- Altatók? - kérdeztem.

- Igen. Miért érdekel? Neked nem tök mindegy? - kérdezte még mindig teljesen higgadtan.

- Azt hiszem... Köthetnénk üzletet - csillant fel a szemem, ugyanis egy jó kis terv szövődött meg bennem.

- Milyen üzletet? - kérdezte kíváncsian.

- Hogy meghaljunk... Újból - mondtam.

- Vagyis... Ha adok neked ezekből - mutatott a gyógyszereire. - Akkor mindketten meghalhatunk.

- Igen, mert így segítjük a másikat, vagyis boldogságot, örömet szerzünk neki.

- Legyen - ásított, majd kiöntött nekem is pár pirulát.

Megforgattam vékony kezemben egyet.

Önmagában nem méreg csak ajándék.
Segít elaludni.
De ha sokat használsz fel, halálos fegyver.

- Robertért - suttogtam majd lehúztam a többit is.

Nem tudom mi lesz.
Talán megszűnök létezni.
Talán nem.
Talán jobb lesz.
Talán nem.
Talán... Megtalálom Robot...
Talán... Talán nem.