Electronic L0V3

2. Rész

-Ezt hogy?- néz be értetlenül a Li a szobába ami jelenleg üres. A padlót már parketta borítja, a szegélylécek tökéletesen illeszkednek míg a fal és a plafon is almazöld. Bár ha rá süt a fény olyan mintha simán fehér lenne. De nekem tetszik.

-INFJ személyiség típus- rántom meg a vállamat.

-Ja, meg én segítettem- szól közbe apa.

-Két napot nem voltam itthon- mondja elképedve míg beljebb lép és körbe fordul.

-Csak a parketta felében segítettél- mordulok apámra mire felnevet és az ajtó keretnek támaszkodik.

-Az hogy INFJ személyiség típusod van segített leparkettázni?!- néz rám értetlenül és még mindig döbbenten Lilith.

-Az INFJ a társadalom egy százalékát teszi ki. Amúgy annyit tesz hogy biztosra tudok dolgokat de még én sem tudom hogy honnan- rántom meg a vállamat.

-Azt hogy?- néz rám felröhögve- Oh várj, értem- töpreng el rám nézve. Szenvedélyem a pszichológia. Pont ezért vagyok én a lelki szemetes, megoldom mások problémáit. Igazából élvezem hogy ennyien megbíznak bennem még ha néha terhelő is. Na meg, nem igazán tudnak köcsögösködni velem mivel tudom mi fáj nekik. Ők mondják el és nem is tudnak róla. Nos, ezért érdekel engem a pszichológia. Csodálatos dolog, annyi mindent megtudok az emberekből anélkül hogy ők azt tudatosan kimondanák nekem. Pont ezért tudok hűvös maradni vitáknál és aratok győzelmet, mindig.

-Ma hozzák az ágyat- villant ránk egy mosolyt apa mire megkönnyebbülök. Össze kell rakni és már kész is a szoba. Csak vissza kell hozni a többi cuccot, elrendezni és kipakolni a dolgainkat. Amióta vissza értünk ott vannak a dobozok a nappaliba. Értelmetlennek láttuk őket kipakolni ha úgyis nemsokára át kellett volna vinni őket a szobába ami amúgy is kész lesz nemsokára. Pontosabban holnapra vagy mára.

-Azt össze is rakhatod- veregetem meg Lilith vállát majd kilejtek a szobából és levágódom a géphez.

-Mármint hogy én? Egyedül?!- jön utánam értetlenül mire felé fordulok a székkel.

-Pontosan- biccentek neki mosolyogva.

-Én nem erre lettem kitalálva- csóválja meg a fejét mire megforgatom a szemeimet.

-Hát mire?- kérdem felvont szemöldökkel érdeklődést mutatva a téma iránt.

-Nem erőkifejtésre!- vágja rá rögtön.

-Össze rakni egy emeletes ágyat neked erőkifejtés?- nézek fel rá értetlenül.

-Lévén hogy az, igen- szól közbe Apa míg levágódik a kanapéra.

-Na látod!- mutat apánk felé alá támasztva saját érvét.

-Próbálj még meggyőzni- fonom össze karjaimat mellem alatt mire látom hogy elgondolkodik. Ész érvekkel tudja hogy meggyőzhet. De azzal hogy miszerint ő nem erre lett kitalálva, ezzel nem. Ennél több kell nekem.

-Ha egyedül rakom össze akkor tuti elbaszom- rántja meg a vállát mire elfintorodom.

-Győztél, de nem lennék erre büszke- rázom meg a fejemet míg vissza fordulok a gép felé figyelmen kívül hagyva a győztes táncát. Az első hogy fellépek Facebookra. Két új üzenet, remek.

-Na mizu baba?- olvasom el a Potól kapott üzenetemet.

-Parketta, festés, pipa!:3- írom vissza neki majd tovább lépek a következő üzenetre.

-Legalább nekem szóltatok volna hogy költöztök...-.-"- olvasom el a Nancytől kapott üzenetemet. Örülök hogy nekem írt és nem Lilithnek de azért eléggé rendesen felbasz hogy ilyet ír.