Electronic L0V3

7. Rész

-Leszarom ezt akkor is megbeszéled velem!- csattanok rá kamerán és laptopon keresztül. Most már mikrofont használunk, bár csak amikor ő is egyedül van meg én is.

-Zoe hagyjuk már ezt- morogja hátra dőlve a székében míg tenyereivel megdörzsöli arcát.

-Mi az hogy hagyjuk mikor egy olyan mondat után lecsapod nekem a telefont?!- kelek ki magamból értetlenül.

-Éjfél van, muszáj ezt most?- kérdi fáradtan feltekintve rám.

-Cseszd meg Zayn!- csattanok fel újra míg az asztalomra csapok és felállok. Mérgesen rontok ki a szobámból. Nem aggódom hogy apámékba ütköznék, most Katenel alszanak. Mit tudom én hol van neki háza, de közölte apának hogy most szüksége van arra hogy kettesbe legyenek mert ő már nem bírja. Hát mindjárt megsajnálom. Főleg hogy burkoltan a tudtomra adta hogy jó lenne ha eltakarodnék. Li meg amúgy is nagyrészt már Aaronnál lakik. Zayn szülei és a tesójai is ha jól tudom a nagymamájuknál vannak vagy mi. Zayn meg azért nem mehetett mert el kell gondolkodnia magán hogy nem jó dolog az amit csinált. Pár nap és kezd az új sulijába. Aminek viszont már Arab származású az igazgatója szóval kétlem hogy baj lenne újra ebből az egészből. A pakisztáni vér úgy jön Zaynhoz hogy fekete a haja és barnásabb a bőre, na meg jobban néz ki. Nem követi teljes mértékben a vallást de nem is alázza meg eredetét, ő csak egyszerűen éldegél. Félig Brit félig Pakisztáni és ő így érzi jól magát, már ha nem kezdenek neki beszólogatni.

-Tetszik a francia bugyid!- hallom meg hangját mire mérgesen benézek az ajtómon, majd tekintetem végig vezetem magamon és teljesen elpirulok. Hosszabb póló és francia bugyi az öltözékem...remek! Megfogom a pólóm szegélyét majd lejjebb húzva vissza tipegek a székig- Elfogadom a póló levétel helyett, de sétálj végig még egyszer a szobában- nevet fel alsó ajkát beharapva mire fejemet megrázom.

-Nem fogod elmondani mi?- kérdem halkan az asztalomat piszkálva és kapargatva. Po-nak is volt egy időszaka mikor vagdosta magát. Minden vágásért kapott egy ütést tőlem aztán megbeszéltem vele a problémákat. De szar volt látni hogy ezt teszi. Hogy el akarja dobni az életét. Hogy gondolkodhat így valaki?! Miért akarná valaki eldobni az életét?! Ez abszurd!

-A szerelem öngyilkosság- szólal meg halkan mire rá kapom a tekintetem- Volt egy csaj akibe belezúgtam. De úgy nagyon durván- motyogja a tarkóját vakargatva- aztán pofára estem. Megcsalt én meg...kissé depressziós lettem és végül kórházba kötöttem ki- rántja meg a vállát míg nagy szemekkel figyel engem- Voltál már szerelmes?- kérdi halkan mire szomorúan elmosolyodom és megrázom a fejem- Soha ne is legyél- villant rám ő is egy szomorú mosolyt.

-Szóval emiatt vagy ilyen? Egy csaj miatt?- kérdem értetlenül arcát figyelve de csak megrántja a vállát és vesz egy mély levegőt.

-Miért Zoe, milyen vagyok?- kérdi egy fancsali mosollyal. Már nem is erőlködik hogy valami elfogadható mosolyt varázsoljon magára. És ennek örülök.

-Depressziós- felelem könnyedén mire felnevet.

-Ez a diagnózisod cica?- kérdi értetlenül mire megrántom a vállam.

-Mi értelme van annak hogy becézel?- kérdem felnevetve mire szemöldökét össze ráncolja- te is tudod hogy semmi. Úgy ahogy annak sem hogy minden lánnyal így beszélsz mint velem ezzel csak va...

-Nem- csattan fel ezzel félbe szakítva engem.

-Kétlem hogy a sulidban más milyen lennél, szerintem...-nem folytatom csak figyelem őt. Tudom hogy folytatni fogja. Semmit sem gondolok így, tudom hogy nem beszél minden lánnyal így, hogy nem mindenkivel kedves. Hogy ezzel nem akar semmit sem elérni. De így legalább kitör belőle és végre többet meg tudok róla. Mindig is tudtam manipulálni az embereket, és soha nem gondoltam volna hogy ez rossz lenne számomra.