Electronic L0V3

9. Rész

- Hagyjál már baszdmeg! - förmedek rá Ashtonra.

- Jól van, bocs! - emeli fel a karjait szem forgatva.

- Ez nem a világ vége. Ettől még a tesód marad - suttogja oda nekem Chris, míg megigazítja matrózblúzomat.

- Ha elköltöznek, a húgaid, ugyan ezt benyögöm neked - morgom oda neki mérgesen.

- Nem köcsög akartam lenni - sóhajt fel fáradtan, míg rám néz.

- Bocsi - rázom meg a fejemet hajamba túrva.

- Unom az ünnepséget - sóhajt fel Ash míg leül mellém.

- Még el sem kezdődött - nevet fel Veron mire elmosolyodom. Ahs hátára rakom egyik kezemet majd azon támaszkodva megtartom a fejemet.

- Ez a Holywell, tuti hogy szar lesz - sóhajtok fel unottan.

- Pedig elit sulinak reklámozzák - mondja fintorogva Ash.

- Felvettek ide minket. Rég nem lehet elit suli - rázom meg a fejemet beletörődötten.

- Ha ha ha - morogja Chris szem forgatva mire Veron rámosolyog.

- Zoe, drágám! - rikolt fel egy irracionálisan vékony hang a folyosó végén, mire arra fordítom a fejemet.

- Shane - sóhajtok fel meglátva a közeledő alakját.

- Hogy vagy? - kérdi ölembe ülve, mire felnyögök. A többiek érdeklődően és csendben figyelnek minket, amitől egyre kínosabban érzem magamat ebben a szituban.

- Remekül, és te? - kérdem elmosolyodva, felnézve nyugodt arcára. Őt soha nem zavarta semmi és senki. Azt csinálja, amitől ő boldog. Figyelemre méltó hozzá állás van az élethez, még ha a felelőtlenség emiatt hozzá is társul jelleméhez.

- Faszán, tegnap volt meccsünk. Dean azt mondta hívott, de nem jöttél el valami családi szar miatt. Tuti oké minden? Aggódik - feleli fintorogva, lehalkítva a hangját bár a többiek így is hallják.

- Uhm, ja. Volt pár zűr, de most már oké minden. Hallottam, hogy ti meg nyertetek szóval gratulálok! - nevetek fel, míg magamhoz ölelem őt.

- Igen, Dean négy gólt rúgott. Eléggé jó formát hozott - nevet fel mire még inkább szélesebb lesz a mosolyom.

- Ahogy hallotta te is lőttél kettőt - mondom hátra dőlve, míg ő kissé lejjebb csúszik lábaimon.

- Én mikor nem?! - hördül fel sértettséget megjátszva.

- Shane! Azonnal takarodj le végre a tornaterembe! - ordít fel egy mérges mély hang - És ti is! Már rég elkezdődött az ünnepség! Az osztályotokkal kéne lennetek nem pedig itt fent fecserésznetek! - ordít ránk is mire Shane nyögve feláll, majd felhúz engem is. Unottan indulok meg előre míg Shane mellettem sétál. Amint a lépcsőhöz érünk, rám néz, és elfintorodik.

- Nincs kedvem inkább lelépni? Deannel találkozom majd úgyis Birminghamben - húz oldalra az egyik mellék ajtónál, míg a többiek szemöldök felfonva néznek ránk.

- Ünnepség van - felelem a nyilvánvalót, mire értetlenül rám néz.

- És? Ne csináld már! A lógásban semmi rossz nincs - mordul rám halkan mire megrázom a fejemet.

- Bocs de nem Shane. Azért Deant üdvözlöm - mosolygok rá, mire mérgesen kifújja a levegőt.

- Hát te tudod. Vigyázz magadra - ölel meg gyorsan majd ki is lép az ajtón és eltűnik. Lassú léptekkel indulok meg a tornaterem felé a többiek után. A beszéd halkan már elszűrődik hozzám és ez megerősíti a tényt miszerint már rég elkezdődött. Otthon kinyírnának, ha megtudnák, hogy lógok. Mi van, ha elkapnak?! Vagy netán-tán igazolatlant kapok? Na, akkor apám tuti megölne. Nem hiányzik nekem ez az egész szívás, ami vele járna. Az osztályfőnököm máris kiszúr magának és gyilkos pillantást küld felém. Lazán sétálok át a terem felén, hogy elérjem az osztályomat. Veron csak megforgatja a szemét, mikor beállok mellé középtájon.