Electronic L0V3

8. Rész

-Áldozatok- röhög fel Chris míg a díszudvarban próbáló énekkarosokat nézzük.

-Sajnálom őket- rázom meg a fejemet fancsalian. Az ének tanár egy örült nő. Kötelező énekkara járni annak akinek ő mondja. És ha nem teszed?! Rettegj, féltsd az életed és az iskolában maradásod.

-Holnap fel kell lépniük, szerintem amiatt próbálnak- mondja halkan Veron míg kifele bámul ő is de azért egyenletesen haladunk előre.

-Legalább elmarad az utolsó három óra- rántom meg a vállamat míg lábbal rúgom ki az ajtót. Rossz szokás, de lévén hogy a százötvenöt centim nem igazán elég hogy kinyíljanak így már inkább mindig megsegítem őket lábbal.

-Jogos- nevet fel Chris míg kilép mögöttem. Gyorsan lépkedem le a lépcsőn és indulok meg balra. Telefonomat kezembe veszem és oda se nézve kezdek írni.

-Végeztem- küldöm el Zaynnak és vissza süllyesztem a zsebembe. Szombaton megkért hogy ezentúl írjak rá mikor írhat már tutira. Lévén hogy nem egyszer elvették hála neki a telefonomat így már két osztályfőnökivel dicsekedhetek körülbelül három hónap alatt. De kit érdekel? Zaynért megéri.

-Lassan többet beszélsz vele mint velünk- húzza fintorra a száját Veron.

-Már az első naptól kezdve többet beszélt vele mint velünk- nevet fel Chris mire elmosolyodom.

-Aranyos srác- rántom meg a vállamat elpirulva.

-Hát azt látjuk- nevet fel Veron átvetve karját a vállaimon.

-Más. Jó vele beszélgetni- sóhajtok fel elkalandozva az ismeretségünkön.

-Képzelem- forgatja meg a szemeit Chris. Zsebem rezegni kezd mire elő kapom a telefont.

-Milyen napod volt?:3- elolvasva a kérdést máris bearanyozta a napomat. Veron és Chris látja néhány beszélgetésemet vele. Mondjuk mikor túl cukit ír és muszáj nekik megmutatnom.

-Tűrhető, neked?:)- pötyögöm vissza egy kézzel.

-De messze lakik- mondja fintorogva Chris.

-Kösz hogy szóltál, eddig nem is vettem észre- forgatom meg szemeimet míg táskámban kezdek turkálni a bérletem után.

-Egyedül akarsz ülni?- kérdez meg Veron hátra fordulva hozzám miközben felfele lépked a busz lépcsőjén.

-Szerintem beszélgetni fogunk szóval ja- hadarom neki míg bérletemet felmutatom egy köszönéssel kísérve a sofőrnek.

-Szintén meglepő- nevet fel Chris ahogy behuppanok mögéjük.

-Kuss- nevetek fel fejemet megrázva míg a telefont magam elé húzom.

-Unalmaaas- olvasom el rögtön az első szót mire halkan felkuncogok- tiszta szar itthon egyedül, te se tudsz velem beszélgetni! Mindjárt megdöglök....:(

-Túlzásokba ne essünk. Mondtam hogy írj nyugodtan, hülyém:D- írom meg neki mosolyogva míg a busz elindul én pedig hátra dőlök az ülésben míg táskámat lábaim közé csúsztatom le a földre.

-Hülyém?:3

-Mikor kezdesz az új sulidban?- kérdem tőle figyelem elterelés céljából. Nem szeretek az ilyen vissza kérdezéseire válaszolni. Bár a személyesebb kérdéseimre sem szeretek válaszolni neki, ahogy véleményt sem igazán szeretek nyilvánítani neki. Félek hogy elbaszom az egészet...

-Szerdán...:/

-Élvezd ki az addig megmaradt két szabad napodat, igazolt lógás:D- nem is értem miért ül otthon. Amúgy is logós típus erre ott az alkalom és inkább unatkozik.