Electronic L0V3

6. Rész

-Mintha rossz kedved lenne- nevet fel Veron míg mögöttem sétál a buszon. A leghátsó sort elfoglalom és beülök az ablak mellé míg gyilkos tekintet vetek rá.

-Miből gondolod?!- kérdem meg kedvesen ám szavaimból mégis csöpög az irónia.

-Lehet abból hogy elküldted a halál faszára a csajt csak mert megkérdezte hogy erről indul-e a Loughboroughi busz- nevet fel Cris mire felhorkanok.

-Miért van szar kedved?- kérdi értetlenül Veron mire megrántom a vállamat.

-Keveset aludtam, ilyen napom van. Ennyi- zárom le gyorsan a témát. Idegesen veszem elő telefonomat és fülesemet. Látom hogy beszélnek de már nem hallom. A zene üvölt én pedig csak bámulok ki az ablakon. Érzem hogy telefonom rezegni kezd mire magam elé emelem.

-Jó reggelt cica:3- fejemet lehajtva mosolyodom el míg hajamba túrok és át dobom azt bal oldalamra csak hogy takarjon a lányok elől.

-Neked is, bár nem mondanám az enyémet éppen jónak...:D- alapvetően nem mondanám senkinek sem hogy bajom van de ő más. Tudom hogy ő felfog vidítani. Már ha van rá ideje.

-Karma! Amiért nem vetted le te is a pólódat tegnap este. Mondtam én hogy a sors elintéz emiatt:3- szememet megforgatóm míg veszek egy mély levegőt. Minden kamozásnál elérem hogy levegye a pólóját, sőt egy hete már automatikusan dobja le magáról mikor bekapcsolj a kamját. Egy hónapja minden áldott nap beszélünk és szinte minden nap kamozunk. Rutinná vált számomra hogy ha haza érek akkor leülök a gép elé és már hívom is őt vagy ő engem skypon. És minden sejtésem beigazolódott, java részt legalábbis. Sérült személyiség. De ő is megmondta, én is az vagyok. Bár nem is tagadom hogy nem lennék az, tudom hogy elég sok mentális problémám van. Ő volt az első akinek elmondtam anyámat és ő kapott idegrohamot mind attól ami történt. Majd közölte velem hogy muszáj megölelnie engem, találkozunk kell. De hát hajnali egykor nem igazán lehet ezt megoldani pár száz kilométer távolság lévén. Plusz tett magának egy fogadalmat miszerint ha látja Jayet meg fogja verni. Csak nevettem rajta de láttam hogy kételkedve néz rám, tudta hogy nem igazi nevetés volt. De nem zavart, ő nem kérdezte én pedig boldog voltam miatta. Ismét elkalandoztam, azóta ez megy mióta ismerem ezt a szerencsétlent. Soha nem tudok rendesen figyelni semmire. Az eddig meglévő koncentrációs képességem lecsökkent egy hároméves szintjére. Annyira meg akarom ismerni minden kis mozzanatát és magát a lényét hogy folyton rajta agyalok. Körülbelül ismeretségünk után egy héttel volt valami nagyobb baja, mire rákérdeztem és azt vágta hozzám hogy egy hete ismer, rohadtul ne várjam hogy pont nekem mondja el. Leszarom típus vagyok de azért ezt én sem tudtam leszarni. És fura volt, az első eset volt mikor valamin nem tudtam átsiklani csak úgy. Persze közöltem vele hogy okés megértem. Aztán fél óra múlva megkérdezte hogy elmondja-e mire rögtön megírtam neki hogy ne. Hisz nem akartam tudni, akkor még nem. Ismét megkérdezte hogy nem akarom-e tudni mivel sajnálja szívesen elmondaná. Tudja hogy én megérteném de nemet mondtam, akkor is. Elvégre könyörgöm, igaza volt. Egy hét ismeretség után nem kell kiteregetnie mindent nekem. Azóta sem tudom mi volt akkor a baja de többet nem kérdezte meg, hogy elmondja-e én pedig minden ilyen esetnél oda rakom hogy csak akkor mondja el ha akarja. Mire mindig elfintorodik. De nem tehetek róla, nem akarom hogy azt higgye rá akaszkodom, nem akarom hogy ez most tönkre menjen. Ezt most nem akarom elbaszni- Szóval ma le kell venned, nincs mese..:D- elolvasva a vagy öt perce kapott üzenetemet vissza térek a valóságba. Szerinte úgy fair ha én is leveszem a felsőmet szóval napi szinten úgy hatszor hallgatom meg hogy; vedd le! Lassan már fogalmam sincs hogy poén-e vagy sem.

-Álmodban drágám:3- fejemet az üvegnek döntöm és felsóhajtok ahogy rögtön hűteni kezdi halántékomat.

-Ott már meg volt:)- válaszát olvasva szám elnyílik és míg akaratom ellenére is széles mosoly kúszik az arcomra míg szemeimet lehunyom és megvárom míg szívem vissza áll az eredeti tempóba és nem zsibbadtan ver félre.