Electronic L0V3

1. Rész

- Hívjatok ha végeztetek - szól ki nekem még apa a kocsijából mire bólintok majd megindulok az emeletes ház felé. A kulcsot szorítom a kezemben míg napszemüvegem mögül lesek ki unottan.

- Szerinted itthon lesz valaki? - kérdi halkan Lilith.

- Leszarom - rántom meg a vállamat majd kinyitom a lenti ajtót és felfelé kezdek lépkedni a hideg lépcső házban. Hallom ahogy követ engem míg kezemmel testemhez szorítom a dobozokat. Döntöttem, költözök. Lilith szintén. Kezeim nem remegnek, semlegesen meredek fel az ajtóra majd tárom ki. Rögtön a cipőket nézem meg oldalt mire elmosolyodom - Nincs itthon senki - nyugtatom meg belépve a házba majd rögtön ledobva a kezemben tartott még össze nem rakott karton dobozokat. Költözés, újra. Mint mondtam profi vagyok már benne.

- Hol kezdjük? - kérdi felsóhajtva míg felköti fekete haját egy laza copfba.

- Nappali? - nézek rá kérdően mire bólint és felkap egy dobozt, karját átveti vállamon és behúz a helyiségbe. Felsóhajtok majd elindulok az egyik szekrény felé és elkezdem össze pakolni a cuccaimat. Sokan mondták hogy szerencsés vagyok mivel leszarom típus vagyok. Én magam döntöm el hogy mit szarok le és mit nem. És én ezt most nagyon leszarom. Egyszerűen már nem érdekel, belefáradtam abba hogy törődjek mindezzel. Nem kell nekem ez a sok szarság, elegem van belőlük. Nyugodtan akarok haza járni, nem gyomor görccsel. Azt akarom hogy ne érezzem magam feszélyezve a saját otthonomban. Laza napokat akarok és nem fél fülessel hallgatni a zenét csak azért mert félek egy veszekedéstől. Nem akarok megint rágörcsölni arra hogy meghalljam az ordítozást hogy rögtön ott legyek és eloszlassam a feszültséget. Hármunk közül mindig én voltam ott anyunak, én voltam a támasza, én láttam hogy sír mert azt várta hogy tanácsot adjak. És én adtam, segítettem őt. Most mégis én vagyok a hálátlan lány aki elköltözik. Lilithet kivontam ebből, megmondtam Nancynek is. Fura ez a helyzet. Mindig Nancy volt az aki nem volt olyan jóba anyával, aki mindig ellenszegült neki és soha nem hallgatta meg. És most ő hívott fel engem mivel anyának nem vettem fel a telefont hogy milyen köcsög vagyok. Igen, valóban az vagyok. Nem értem meg hogy anyám hogy lehet "szerelmes" ebbe az alakba mindezek után. Aztán megkaptam a sablon dumát; majd megérted. Őszintén várom hogy megértsem. Undorodom a gondolattól hogy Jayel kelljen együtt élnem, ezért nem is fogok. Kövezzenek meg de én ezt befejeztem. Van egy határom, van egy falam és úgy érzem túl vékony már ahhoz hogy többet kibírjak.

-Fél óra alatt végzünk a szobánkkal szerinted?- kérdi Lilith míg vastag celluxszal leragasztja az egy szem doboz tetejét.

-Lazába- mosolygok rá majd elmegyek a másik két dobozért és bemegyek a szobánkba. Fintorogva nézek körbe majd fejemet megrázom és itt is neki állok pakolni. Kezem közé kerül egy kis lila kinyitható kártya. Ballagásomra kaptam, alig volt két hónapja most mégis olyan távolinak tűnik. Felsóhajtva nyitom ki hogy kivegyem belőle a maradék huszonhárom ezremet de nincs benne semmi. Komoran nézem az üres kis belsejét ahova bele lehet szúrni az általunk írt levelet. Kár hogy oda én a pénzemet raktam. Annyira...megszoktam. Akármit is gyűjtöttem össze magamnak pénzt azt lenyúlta. Sőt elég volt megszólalnia és már adtam neki hogy ki tudjon fizetni legalább egy számlát! Erre most...Mérgesen veszek magamhoz egy tollat majd kezdem aprólékosan bele rajzolni a papír pénzeket.

-Nincs meg?- kérdi egy keserű mosolyt felém villantva.

-Nem meglepő- felelem vissza rakva a tévé tetejére. Nem azt állítom hogy nem fáj csak már tényleg nem érdekel. Van az a pillanat mikor már az fáj hogy belefáradtál az értelmetlen küzdésbe. Minek mindez?!

-Csá baba városba vagy?- jön az üzenet Po-tól mire elfintorodom. Mire ha nem a rossz időzítésekre tartja az ember tulajdon legjobb barátnőjét?