Örökké Veled

1 fejezet

Mikor kinyitottam a szemem egy éles fájdalom nyilallt a fejembe, a sok fény miatt ami hirtelen rám tört vagy a sérülésem miatt. Szerencsére ott találtam mellettem egy ápolónőt. Mikor lassan felé fordultam rögtön mondott valamit és kisietett a szobából. Nem értettem mert úgy zúgott  a fejem, hogy éppen nyitva tudtam a szemem tartani. Pár perccel később egy orvos siettet be a szobába és valamit csinált a nyakamnál akkor vettem észre, hogy nyakmerevítő van rajtam.

- Hal engem? - hallottam tompán a hangját

Lassan bólintottam. Anyukám ezerrel száguldott be a szobába és megállt az ágyam mellett. Valamit elkezdett az orvosnak magyarázni.

- Anya semmi bajom... - mondtam halkan

- Jajj, drágám úgy aggódtunk! - simogatta meg az arcom

- Hol vagyok? - kérdeztem

- Kentuckyba egy kórházba... egy hétig eszméletlen voltál! - morogta az orvos miközben jegyzetelt valamit

Ekkor beugrott minden.

- Amira! Hol van Amira?! - kérdeztem kétségbe esetten és könny gyűlt a szemembe

Sok olyan lovas filmet láttam már amibe lelövik a lovat mert súlyosan megsérült egy versenyen.

- Amirának semmi baja, kivéve a lábának. Kicsit bestresszelt és alig tudták elkapni de már haza repült Új Zélandra. - nyugtatott meg anyukám és az orvos vette át a szót

- Dr. James vagyok - mutatkozott be - Enyhe agyrázkódása volt és a nyaka is megsérült meg a csuklója zúzódást szenvedett. De ne aggódjon már - már felépült. A nyakát már rendbe raktuk és a csuklója is be van gipszelve. Holnap után elhagyhatja a kórházat de addig is ezt magán kell tartani.- csatolta vissza a nyakörvem és kiment

- Lemegyek apádért biztosan már aggódik! - ment ki anyám is

Körül néztem a szobába, semmi extra nem volt benne, velem szembe egy tévé helyezkedett el mellettem egy fürdőszoba volt. Felültem és a távirányítóért nyúltam ami egy kis asztalon volt. Bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem lapozgatni össze - vissza a tíz adót. Egyszer megállt az ujjam a nyomkodásba és a tévére meredtem. Az egyik kedvenc filmem ment a Hobbit. Elkezdtem nézni és hirtelen honvágyam lett. Otthon soha nem néztem olyan szemmel a tájakat mint most. Ráébresztett a film arra, hogy nem csak egy pályán lehet lovagolni, hanem a természet annyi mindent eléd nyújt. Soha nem mentem ki úgy terepre Amirával, hogy csak lovaglok egyet, mindig edzettem vele. Amikor apám berontott az ajtón kiugrasztva a fantáziálásomból. 

- Jól vagy? - kérdezte

- Aha - feleltem

- Tudtad, hogy elvesztetted a versenyt?! - szegezte nekem idegesen a kérdést

- Vernon! - kiáltott rá az anyám

- Igen, sejtettem... - húztam el a szám

Már nyitni akarta a száját de anyám rá kiabált.

- Most kelt fel! Egy hétig eszméletlen volt! 

Ezzel le is zártuk a beszélgetést. Két nap nagyon gyorsan elrepült és már arra eszméltem fel, hogy a repülő téren állok még mindig a nyakörvembe. Az orvos azt mondta, hogy még hagyjam magamon. Eszméletlen hülyén nézhettem ki ott az ember tömegbe egy kifeszített nyakkal. Ha leveszem akkor meg fáj. Szóval nem a szenvedést választottam. A repülőre felszállva rettegés futott át a testemen. De nem a gép miatt. Mi lesz ha nem fogok többé lovagolni? Mi lesz ha Amira annyira fél tőlem, hogy nem enged a közelébe? Ha nem versenyzek apám tuti elfogja adni... Annyira megijedtem ettől a gondolattól, hogy el szédültem és  elnyomott az álom. Anyám keltett fel, hogy átszállunk. Mikor felszálltunk a másik gépre bedugtam a fülembe a fülhallgatót és zenét hallgattam. Valahogy elment az idő és hallottam, hogy leszállunk szóval kapcsoljuk be az öveket. Ahogy kinéztem az ablakon elállt a lélegzetem. Olyan gyönyörűséges volt a táj, hogy alig kaptam levegőt. De nem csak ez ejtett sokkba hanem az is, hogy megváltoztam.  Amikor elindultunk Amerikába csak arra tudtam gondolni, hogy győztesként térek haza egy nagy kupával és nyereménnyel a kezembe. Amikor kiléptem a repülő ajtaján beszívtam mélyen a friss levegőt. Már ott várt az "inasunk" a kocsinkkal. igen - igen van egy komornyikunk és egy házvezető nőnk is. Kicsit nagy a házunk. K.b egy kisebb palota. A nagymamámé a ház ahogy az a lovarda is ahová járok. 

- Üdv, Börn! - köszöntötte apám és átadta neki a csomagokat  

- Börni! - köszöntem neki vidáman - Hogy mennyire hiányzott nekem! - öleltem meg

Börn elég mogorva ember volt de ezért szerettem vele hülyéskedni.

- Nahát Alice kisasszony! Látom balesetett szenvedett...- mért végig

- Igen, de ne aggódjon itt leszek még magának egy darabig! - mondtam mosolyogva és beültem az autóba. 

Otthon beszaladtam a hatalmas ajtónkon és a nagyi szobája felé vettem az irányt. Felszaladtam a falépcsőn át a fenti folyóson és végül bekopogtattam az egyik ajtón.

- Gyere be! - szólt ki nekem és benyitottam

A fotelébe ült és éppen kötött valamit. 

- Alice! - állt fel és megölelt - Hallottam mi történt! Mesélj el mindent! 

Leültem vele szembe és elmeséltem, hogy mi történt velem. 

- Holnap lemegyek a lovardába Amirához...- túrtam bele szőke hajamba és felálltam

Oda lépkedtem a nővérem szobájához és négyet kopogtattam mint a jégvarázsba.

- Elsa!! - kiáltottam

- Alice ha még egyszer így kopogtatsz újra eltöröm a csuklód! - kiabált ki nekem 

- Csak köszönni akartam Elsa... Meggondoltam elmegyünk a hegyekbe hóembert építeni - gondoltam át 

Erre kinyitotta az ajtót és röhögve megölelt. 

- Komolyan át fogom neveztetni magam! - mondta nevetve

- Akkor is ezt fogom csinálni! - feleltem kuncogva

Este beledőltem a puha ágyamba és elaludtam. 

Reggel kócosan kikászálódtam az ágyból és a szekrényemhez léptem. Kivettem a kedvenc piros blúzom és a farmerom. Lassan levettem a nyakmerevítőm és megfésülködtem. A konyhába Alma éppen teríteni kezdett. 

- Jó reggelt Alma! - köszöntem a házvezető nőnknek

- Ilyen korán kisasszony? Egy 16 éves lánynak még aludnia kellene ilyenkor ez nem egészséges.

- Nyugi, csak a lovardába készülök... - ültem le az asztalhoz és szedtem a tojásból 

- Még senki nem ébredt fel aki eltudna vinni. 

- Elmegyek biciklivel...  Itt van nem messze a lovarda

Gyorsan belapátoltam a kajám és kimentem a ház elé. Felszálltam a bringámra és eltekertem a lovarda felé. Mikor megérkeztem és hátra mentem a boxokhoz egy istálló fiú sietett elém.

- Alice! Sajnálom Amira hátul van a legelőn! Kihozzam és felszerszámozzam neked? - kérdezte

- Köszi Joe de hátra megyek hozzá... - mondtam és elsétáltam mellette

Eléggé meglepett arcot vágott. Az előtt soha nem mentem hátra hozzá, soha nem csutakoltam le és soha nem szerszámoztam fel. A legelő hatalmas volt. Egy része mező volt a másik fele meg erdőbe torkollott. Mivel nem láttam a mezőn ezért bementem az erdőbe. A szívem a torkomba ugrott és körülnéztem. Végül egy fa mögül kidugta az aranysárga fejét és rám nézett. Lassan elkezdtem felé menni. Mikor már közelébe voltam ő hátat fordított és elügetett. Aztán újra  felé mentem de neki ez volt ugyan úgy a reakciója. Feladtam és leültem egy fatörzsre. Egy fél óráig csak néztem őt. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire szeretem és mennyire elszúrtam vele mindent.