Örökké Veled

Bevezető - Örökké Veled

Éppen a lakókocsinkba próbáltam aludni és felkészülni a holnapi versenyre. Felettem meg ropogtatta a vacsoráját az én kis lovam. Vissza gondolva sajnáltam, hogy kihasználtam őt... Még most is meggyűlik a szemem könnyel ha vissza gondolok, hogy mennyit segített nekem én meg nem törődtem vele csak a verseny számított. Minden sikert magamnak tudtam be. Meg is kaptam érte azt ami járt nekem. Az emberek két csoportba sorolhatóak: Akik vissza ülnek és próbálkoznak és azok akik hátat fordítanak annak ami nem megy nekik. Az én esetem építi a harmadik csoportot. Újra kezdi... Mint a tudatlan ember aki megvilágosodik.

Az nap és egész héten Kentuckyba voltam. Ott tartották az az évi lovastusát. Holnap lett volna életem legfontosabb terep versenye.

- Alice, kicsim itt vagy bent? - szólt az anyukám

- Igen! - kiabáltam vissza

- Miért vagy ott? 

- Kell egy kis nyugalom! 

- Amira jól van?

- Semmi baja! - mondtam - Már rég nincs semmi baja

Utaltam arra, hogy indulás előtt sikerült a lábát tönkre tenni. Ezért a díjlovaglás nem lett a legfényesebb. Az orvos azt mondta pihennie kell... De apám ragaszkodott hozzá, hogy versenyezzen, ahogy ő mondaná " Túl drága volt ez a ló ahoz, hogy ezt ne csinálja meg!" Ezért a díjugratást úgy ahogy össze hoztuk két hibaponttal. Akkor holnap jöhetett a terepverseny. Féltem? Nem nem mondanám inkább csak az egom után mentem és azt mondogattam, hogy nyerni fogok! Miután anyám elment vissza a versenyzőknek tartott "bálra" egyedül maradtam Amirával. 

Reggel már a bemelegítő pályán lovagoltam arra várva, hogy bemondják végre a nevemet. Miután végre oda sétálhattam a starthoz össze szedtem minden bátorságom és elindultam a csengetésre. Vágtába mentem az első akadályig ami egy mezőn helyezkedett el. Sikeresen átugrottam. Aztán még jött négy akadály és belovagoltam egy erdőbe.  Láttam ahogy a fák elsuhannak mellettem és éreztem, hogy valami nincs rendbe de nem álltam meg. Mentem tovább a következő akadályig. Elég rosszul érkeztem le e földre mert kicsúszott a kengyelből a lábam. Mellettem az emberek dumáltak a kijelölt részeken és fotóztak. Bepróbáltam rakni a kengyelbe a lábam de nem ment és csak egyre közeledett a következő  akadály. Éreztem... Amira lába az akadály előtt megcsúszott nekem a másik lábam belecsúszott a kengyelbe teljesen és lefordultam a lóról. Amira nem volt nagy ezért a földön húzott. Épp, hogy kikapcsoltam a biztonsági kengyelt amikor az akadály jött. Nem akadtam bele csak a fejemmel vittem le. Aztán minden elsötétült.