Örökké Veled

13. fejezet

Az után a borzalmas nap után (ami már egy és fél hete volt) teljes depresszióba borultam. Na jó azért nem olyanba, hogy az ereimet vagdossam vagy, hogy alkoholba folytassam bánatom de nem voltam olyan szószátyár... Amirával sokat edzettem most mert elmúlt a köhögése így visszaállt a munkába. A lovardai jelmez versenyt is megtartottuk ahol simán lesöpörtem mindenkit ifi kategóriába a jelmezemmel. Ann egy angyalnak öltözött be nagy fehér szárnyakkal amivel leütötte az egyik bírót amikor megfordult így esélye sem volt. Na persze nem mintha érdekeltem de Franievel azért jót mulattunk... A napom nagy részét nagyival töltöttem... Fogalmam sincs miért... Csak jó volt a társasága. Hallgattam a régi történeteit meg elmesélte, hogy hogyan jött össze nagypapával. Meg megtanultam kötni!

Ma lenne a sulis halloweeni bál. Franie egy fiúval megy a 11.ből én meg úgy döntöttem itthon maradok. Franie is ragaszkodott hozzá, hogy marad de azért nem vagyok ilyen barátnő, hogy engedjem, hogy miattam ne menjen. Úgy is hétvégén itt aludt így tartottunk egy barátnős, beszélgetős estét. Meg néztünk valami horror animét ami még jobban feldobta az esténket egy pár zacskó csipsz társaságában. Az anime elég érdekes volt de Franie ragaszkodott hozzá, hogy az kell a reménytelen szerelmeseknek. Hát öhm nem tudom, hogy mibe segít ha látom, hogy egy lány leesik a lépcsőn és a saját esernyőjébe bele esik majd meghal. De ő tudja. 

A lényeg, hogy olyan fél öt felé járt az idő és a nagyi szobájába ültem a kandalló mellet a parkettán nagyi meg ringatta magát a hinta székében. Nem voltam valami boldog így a tüzet nézve két percenként csak sóhajtottam.

- Milyen szép is a tini szerelem. - törte meg a nagyi az egyik hangosabb sóhajtásom

- Nem nem szép...- válaszoltam elnyúlva a padlón - Az egyetlen szerelmem a lovam!

- Régen én is így gondoltam mielőtt meg ismertem nagyapád. - mondta az egyik régi képre ránézve amin ő volt és a nagypapa egy lovaskocsin 

- Hiányzik igaz?

- De még mennyire... Ez a lovarda a kettőnk gyermeke volt...- mondta mosolyogva

- Azt hittem anyu volt az! - válaszoltam nevetve

- Ő is. - legyintett mintha ő nem lenne annyira fontos

Nevetve megráztam a fejem majd elkomolyodva folytattam:

- Tulajdonképpen magamnak is csak akkor valltam be, hogy tetszik amikor a fejéhez vágtam.

Nagyi kedvesen elmosolyodott majd kicsapódott az ajtó és Elsa lépett be majd lehasalt mellém az egyik puffra. 

- Tömeges depresszió vagy csak Alice?- kérdezte szórakozottan

- Csak Alice! - tette fel védekezően nagyi  a kezét

- Gondoltam...- fújtatott Elsa

- Ahj Elsa inkább menj jég kastélyt építeni! - mondtam és átkaroltam a térdem

- Te meg menj és keresd meg Csodaországot! - förmedt rám

- Gratulálok! Végre kitaláltál valamit a nevemmel kapcsolatban! - tapsoltam unottan 

- Csak, hogy tudd a Jégvarázs jobb!