Örökké Veled

6 fejezet

- Magányos ember létére eléggé rendben van a háza...- jegyeztem mikor beléptem

- Ki mondta, hogy magányos vagyok? - vette le a kalapját

- Hát a semmi közepén él.- mondtam 

- Attól még lehet családom - vette le az első segély dobozt a szekrény tetejéről és bekente majd bekötözte a karom. - Mire gyakoroltál?

- Egy versenyre... Apám azt mondta ha nem versenyzek akkor eladja Amirát csak Amira meg nem ugrik - mondtam - De mit érdekli magát?

- Segíthetek... Mert nem jelentettél fel! Tudod edző voltam egy lovas akadémián - mondta amitől leesett az állam 

- Miért bíznék magában?

- Miért ne? Meg nem pereltél be... Jövök neked egyel! - mosolygott rám amitől valahogy megbíztam benne

- Rendben.. - adtam meg magam

- Remek... felállítok pár akadályt - mondta és kiment én meg gyorsan követtem 

Mikor felállított pár kicsi akadályt megkért, hogy kövessem. Bementünk egy sufniba és a kezembe nyomott egy kantárt és egy nyerget nyereg alátéttel.

- Ez biztos jó lesz rá..  Ezek a fiam cuccai de biztos jó a te lovadra is mert neki is k.b ekkora lova van... Szerszámozd fel és a pályán találkozunk! - sétált ki a sufniból

Gyorsan felszerszámoztam amitől Amira egy kicsit megilletődött de aztán gyorsan belátta, hogy most ez muszáj lesz. Felkaptam a kobakom és a kengyelbe helyeztem a lábam majd elhelyezkedtem a kényelmes angol nyeregbe... Már el is felejtettem milyen. Bementem a pályára és elkezdtem bemelegíteni. Joe akinek megtudtam a nevét bejött és Amira lábára helyezett két ínvédőt. 

- Ügetésbe menj rá az akadályra aztán mikor belépett a ló...

- Tudom, hogy kell! - mondtam

Ügetésbe rá mentem mikor meg beakartam ugratni az akadály előtt vágtába megtorpant.

- Engedd el magad ne görcsölj!! Azt a ló is megérzi! - korholt le

Mikor már k.b ötödjére vezettem rá az akadályra sikertelenül valamiért szerencsém volt és átugrotta a  kicsiny akadályt... De nem érdekelt mekkora mert sikerült!!! Aztán jöttek a nagyobbak és nagyobbak! Míg végül egy oxerig jutottunk. Ott befejeztük az ugra- bugrát és hazafelé vettem az irányt, szívembe a büszkeséggel! De nem magamra voltam büszke, hanem az én egyetlen lovacskámra... Akit nem tudnék elveszíteni és mindent megtennék, hogy velem maradjon! Hát... igen... mindent megtettem, hogy együtt legyünk mégis a rendőrségen kötöttem ki három hét múlva...

Köszönöm, hogy már ennyien olvastátok és szavaztatok rá! Ez most egy ilyen kis rövidke rész lett de hamarosan hozom a kövit ami kicsit hosszabb lesz! :)