Örökké Veled

7 fejezet

Két hete jártam edzeni... Egyszer Joehoz mentem máskor a lovardába maradtam! Apám boldog volt, hogy a pénze nem hiába veszett el, én meg elszánt, hogy megtarthatom Amirát. Elsa minden nap ment dolgozni, anyám meg egyre több házat adott el! Szóval mindenkinek jó volt az élete... kivéve Amirának! Ahogy mindennap elviselt és ahogy edzett a szombati versenyre... Nem használtam Martingált és semmi ilyesmi hülyeséget és még szőrén is ugra -  bugráltam Joenál, de láttam Amirán, hogy ezt nem akarja még egyszer ahogyan én sem. Megismertem Joe három fiát akik nagyon jó fejek voltak velem! Egymással már kevésbé... Bill a legidősebb,Elsaval egy idős, szóval 21 éves volt, Mark 16 ő velem volt egy korú és végül Paul  ő meg 11 éves volt. 

Csütörtök:

Éppen két széna bálán ültünk a fiúkkal és a szombatot beszéltük:

- Izgulsz? - kérdezte Paul

- Nem kicsit... Nem szeretném Amirát elveszíteni! - néztem a sárga lovamra aki éppen legelt

- És ezért kell versenyezned? - Pillantott rám barna gülü szemeivel Paul

- Aha...

- Tudja valaki, hogy itt vagy? - kérdezte Bill

- A nővérem, nagymamám és az Edzőm... Chh..- fújtattam - Apám csak pénzért csinálja, hogy versenyezzek! - Akadtam ki - Nem tudja mit érzek!

- Én a helyedbe lázadnék! - nézett rám Mark

- Mi?

- Jól hallottad... Megmutatnám neki mire vagyok képes! Láttam mit csinálsz Amirával és biztosíthatlak róla, hogy többre is képes vagy mint akadályokon átugrálni! - dicsért meg

-  Hülye! - szólta le Bill - Nem hallottad? Eladja Amirát ha nem versenyzik!

- Én nem azt mondtam, hogy ne versenyezzen! - háborodott fel Mark és rám nézett mintha várna tőlem valamit ami csak egy perccel később esett le és hirtelen leugrottam a szénabáláról.

- Most mennem kell!!!! - vettem fel a nyakmadzagot és Amirához rohantam pár csodálkozó pillantás kíséretében -Köszönöm! - kiabáltam és a kobakomat a fejemre nyomtam majd felugrottam Amirára  - Sziasztok! - néztem rájuk és vágtába ugratva Amirát távoztam a telekről. A homokos úton a délutáni nap kíséretében öleltem át Amira nyakát és felvettem lépésbe. Élveztem a nyár végei nap sugarait és az ujjaim közt fonogattam Amira sörényét. Vissza érve a farmra beügettem a farmra és megálltam egy akadály előtt... Jöhet amire Mark gondolt!

Szombat: 

Kibámulva az ablakon néztem a hegyeket amik a távolban húzódtak és a csütörtöki napomat elemeztem magamba. Hátra néztem a platóra és láttam az ugró nyergem és a szépen kifényezett kantárt. Aztán rápillantottam a szatyromra és akaratlanul is elvigyorodtam.

- Min vidulsz úgy? - nézett rám a mellettem ülő Ann - Tán, vicceset láttál? - gúnyolódott 

El is felejtettem Ann-t megemlíteni... Ő volt a riválisom. Vagyis én sohasem versenyeztem vele csak ő gondolta, hogy ez érdekel! Mindig tudtam, hogy jobb vagyok nála... Vagyis ezt mondta volna a régi énem. 

- Igen elképzeltelek ahogyan leesel... - mosolyodtam rá

- Héjj! Ott hátul! Nem szemétkedni egymással! - szólt ránk Suzy a volán mögött

- Ő kezdte! - mutatott rám védekezően a pink körmeivel Ann

- Ovis... - suttogtam és a homlokom a hideg üvegnek nyomtam... kicsit izgultam...