Örökké Veled

3 fejezet

Reggel annyira izgatottan ébredtem, hogy majdnem elfelejtettem levegőt venni amikor a szekrényemből húztam ki a farmerom. Miután felöltöztem a kezembe vettem a csomózott kötőféket és a táskámba rejtettem. Mielőtt kimentem a szoba ajtómon rá néztem a falamra. Nagyon - nagyon sok szalag és érem volt felfüggesztve. Hirtelen át futott a fejemen, hogy milyen jó volt ezeket megnyeri...milyen nagy dicsőség, aztán gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot mert Amirával a dolgokat borzalmasan bántam. Leszaladtam a lépcsőn gyorsan reggeliztem a táskámba dobtam pár gyümölcsöt és elmentem.  

- Szia kislány! - köszöntem neki amikor megláttam

Összesen két méterre álltam tőle de ő nem ment el. Elővettem egy almát a zsebemből nekidőltem egy fának és beleharaptam. Ő erre érdeklődve figyelt, hogy mit csinálok a neki szánt finomsággal.

- Nagyon finom...- haraptam bele újra - Ha kell, gyere ide  és vedd el! - mondtam kedvesen

Még háromszor beleharaptam amikor megindult felém és elkezdte a kezemet piszkálni, hogy adjam oda neki. Felkínáltam neki ő meg elvette. Ahogy ott állt előttem bele néztem nagy fekete szemébe és elmerültem benne. Lassan megérintettem az orrát és a kezem onnan végig csúszott a nyakára. Próbáltam a kezemnek parancsolni de remegett.

- Megy ez...- mondtam halkan

Amira úgy döntött, hogy inkább most megijed tőlem és erre elügetett. Itt teljesen kiakadtam. 

- Menj csak el! - kiabáltam utána a könnyeimmel küzdve - Tudod mit? Én itt befejeztem!! Nem érdekel a hisztid! - sírtam el magam - Tudom, hibáztam és elegem van már ebből a játékból! - ültem le a földre - Sajnálom! - kiabáltam el magam még egyszer 

Ahogy a lábamba fúrtam az arcom éreztem, hogy a könnyeim lehullanak a farmeromra. Aztán hallottam, hogy valaki felém sétál és megérinti a hátam. Rögtön éreztem, hogy Amira az. Megfordultam, hogy szembe üljek vele és a fejemet a fejének támasztottam. 

- Sajnálom...- suttogtam miközben felálltam 

Amira nem mozdult pedig elég közel álltam hozzá. Végig simogattam a hátát majd átöleltem a sárga nyakát. A szívem felugrott a torkomba és újra elő törtek a könnyeim. Így álltunk egy pár percig aztán elléptem tőle és a táskám felé vettem az irányt amit levágtam egy fa tövéhez. Amint afelé lépkedtem éreztem, hogy Amira követ. Elmosolyodtam. A táskámból előhalásztam egy lónasit és a csomózott kötőféket. Amira az utóbbi dolog láttán kicsit hátrált. 

- Ne aggódj, ez nem olyan mint a másik! - léptem oda hozzá felkínálva a lónasit

Miközben ő azt ropogtatta becsúsztattam az orrát a kötőfékbe és átdobtam a füle mögött a másik szíjat majd óvatosan megcsomóztam. A sárga és barna kötőfék a sárga színéhez teljesen jól állt neki. A munkám végén megszemléltem a kreálmányom, hát az biztos, hogy ennél ez a kötőfék jobb csomót is látott de tőlem, most ennyi tellett. Kisétáltam a legelő kisebb mezőjére Amirával mögöttem: Úgy döntöttem elkezdem vele a Parelli játékait.

1. Játék : A Barátkozós Játék

Ez a játék bizonyítja be lovad számára, hogy nem fogsz úgy viselkedni, mint egy ragadozó ? mivel ő annak tart minket. Azt, hogy barátságos vagy és hogy megbízhat benned. El kell nyerni a bizalmát, amelynek során képesnek kell lenni barátságos módon bárhol megérinteni a testén. Azok a pontok, ahol nem hagyja, hogy megérintsd, mutatják meg fenntartásait veled szemben. A közeledés és visszavonulás politikáját alkalmazva, olyan helyeket érintsünk, simogassunk a testén, amit megenged, anélkül, hogy bárhol is erőszakosak lennénk. Ezt követően bizalmát növelhetjük a vezetőszár hátára dobálásával, nylon zacskóval, esőkabáttal, nyeregalátéttel való simogatással. De ez történhet szinte bármivel, amivel csökkenthetjük szkeptikusságát. Egyre feltétlenül ügyeljünk: lovunk laza vezető száron legyen és semmiképpen nem lehet feszes a kötél vagy netalántán lovunk kikötve. Ez a játék fontos elemei: A mosolygás, nyugodtság, ritmusosság.

Hát a mosolygást nem kellet mondani mivel le sem tudtam a vigyort törölni az arcomról. A mezőn senki sem tartózkodott. Ahogy elnéztem a távolban a havas tetejű hegyeket rögtön elkapott a vágy, hogy most azonnal felpattanjak Amira hátára és elvágtassak vele. Tudtam, hogy ez még messze van ezért nem is törődtem vele. Lassan elkezdtem a nyakát simogatni át a hasára onnan a hátára, majd végül a lábát is. A jobb elülső lábát amikor megérintettem a ló megremegett és hátrált.

- Shhh semmi baj... - nyugtattam - Nem foglak bántani...

Azután ezt még háromszor megcsináltam. A harmadikra amikor a lábához értem már fel sem tűnt neki. Aztán kicsit hátráltam és megfogtam a vezetőszár végét és a hátára dobtam amitől kiugrott egy kicsit az ellenkező irányba ahol álltam. Utána léptem és már készültem arra, hogy egy rántást mérjek a fejére mert rosszul viselkedett de végül elengedtem az ökölbe szorított kezem és helyette megsimogattam a fejét. Tudtam, hogy megijedt ezért nem bűnthettem meg. Aztán még egyszer megpróbálkoztam és  sikerült. Aztán rádobtam a nyakára onnan meg vissza a hátára. Aztán át ismételtem még egyszer mindent. Jöhetett a második játék.

 2. Játék : Sündisznós Játék 

A játék neve is már arra kell utaljon, hogy a lónak nyomás hatására, arra nem rádőlnie, hanem attól ellenkező irányba,? engedőleg? kell elmozdulnia. Ennek megtanulásával fog tudni engedni a szár, a csizma és a zabla nyomásaira. Ezt fokozatos, több lépcsős nyomás kifejtésével gyakoroljuk és nem egy hirtelen szúrással vagy netalántán eszeveszett szurkálással. A nyugodt nyomás finoman kezdődik és addig fokozódik, ameddig a ló nem reagál. Amikor a ló elmozdul, tehát enged, abban a pillanatban megszüntetjük a nyomást, tehát mi is engedünk.
A nyomást négy fázisban alkalmazzuk, amely arra mutat rá, hogy milyen értékben hatunk a lóra, mindig esélyt adva a lónak a legapróbb jelre történő engedésre, amely elengedhetetlen alapja a fejlődésnek!

Oda sétáltam a horpaszához és gyengén megnyomtam. Nem mozdult. Kicsit erősebben próbáltam de akkor sem. Kicsit nagyobb nyomást mértem rá és... Elfordult! Olyan ügyes! Majdnem kiszakadtam a boldogságtól amikor még egyszer megpróbáltam. Aztán újra és újra. Aztán újra megcsináltam a két játékot. Úgy gondoltam, hogy mára ennyi elég... Oda léptem a fejéhez és kicsomóztam a kötőféket de mielőtt le vettem volna nyomtam egy puszit a pofiára. Újra ránéztem a hegyre és elmosolyodtam. Talán nem is olyan soká lesz... Elindultam vissza az erdőbe a táskámért. Nem gondoltam volna, hogy követni fog ezért hátra fordultam és elmosolyodtam. Elkezdtem lassan futni ő meg utánam ügetett. Nem hiszem, hogy ennyit haladtunk. Lehet, hogy valamikor fejbe rúgott és elájultam és ez csak egy álom. De nem. Aztán hirtelen irányt váltottam és az ellenkező irányba kezdtem futni ő meg követett. Kicsit begyorsítottam és elkezdtem futni a mező túl oldalához. Ő is begyorsított és vágtába követett. Aztán újra irányt váltottam és ő is. Aztán kicsit megálltam vele szembe. Kifulladva vettem jelét, hogy ő nem fáradt el és még játszani akar. Újaimmal végig szántottam a szőrét és eszembe jutott egy szó. 

"Feltétel nélküli szeretet"