10 fejezet

182 14 1
                                    

- Hát az akciódról ennyit kislány...- nézett rám a rendőr lesajnálóan a vissza pillantóból én meg vettem egy mély levegőt és letöröltem a könnyet az arcomról és bemutattam neki amitől kissé megilletődött aztán meg kiröhögött.

Miután kiértem a mezőre rendőr autók jöttek a nyomomba és kilőtték alólam Amirát egy bódító nyíllal amitől egyre jobban lassult én meg ügetésben leugrottam róla és láttam ahogyan idegesen elfekszik a fűben és horkangat. Gyorsan oda siettem és elkezdtem halkan beszélni hozzá, hogy semmi baj nem lesz. Azután felállították és berakták egy lószállítóba engem meg egy autóba és indultunk vissza Ashburtonba. Az úton egy kicsit elaludtam és arra keltem fel, hogy valaki a nyakamba borul és ölelget az autóba. Amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy anyám az. 

- Soha, soha többé nem csinálhatsz ilyet!! - szorongatott 

- Nem is haragszol? - kérdeztem

- Nem... Csak aggódtam! - szedett ki az autóból - Maradj itt egy percre amíg beszélek az úrral - mutatott a rendőrre majd ott ellépett mellőlem 

- Annyira őrült vagy! - ölelt meg a nővérem is és amikor felnéztem láttam, hogy kisírt a szeme

- Nem miattam sírtál igaz? - kérdeztem - Ismerlek... Nem sírnál miattam mert tudtad, hogy vissza jövök...

- Nem miattad - rázta meg szomorúan a fejét - Este apa és anya bejelentette, hogy elvállnak - mondta ki a szavakat és akkor össze tört bennem valami

Nem készültem fel rá, hogy ennyire meg fog érinteni

Örökké VeledWhere stories live. Discover now